Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-338
838. országos ülés febrnár 24-én, hétfőn. 1890. 373 létét felhasználva, midőn az visszatért, őt szótlanul fogadták. Egy ideig csak nézett hol jobbra, hol balra s midőn hosszabb idő múlt el a nélkül, hogy valaki beszélt volna, ingerülten e szavakra fakadt, hát önök mitsem beszélnek? „ez is jó élez" és kiürítette poharát. (Zaj a baloldalon.) Ugy látszik, hogy akár mit tesz vagy nem tesz, akár mit akar a t. ministerelnökur : azelienzék mindenből j'ogalapot merít a támadásra. Ily erőltetett vád; helyesebben támadási alapot hallottam grófÁpponyi Albert t. képviselőtársamtól, a ki a költségvetés általános tárgyalása alkalmával azt vetette a kormányelnök ur szemére, hogy őt a Lajthán-túli sajtó bálványozza. Kevéssel azelőtt, mielőtt képviselő ur e szavai elhangzottak, alkalmam volt egy bécsi és egy prágai lapot olvasni. Mindkettő heves támadást intézett a magyar kormány ellen. A bécsi azért, mert a magyar kormány állítólag támogat]aTaaffe ministeriumát, a prágai pedig azon okból, hogy Tisza Kálmán a cseh király koronáztatását ellenzi. Mindkét lap hosszadalmasan, de hozzáteszem, nem alaposan tárgyalta a magyar pártviszonyokat s számot vetve egy eshetőleges cabinetválsággal. azon megegyező végconclusióra jutott, hogy mégis csak inkább maradjon Tisza, mert ki tudja, hogy nem lesz-e esetleges utódja még nagyobb magyar chauvinista. Megengedem, hogy ily czikkekből lehet egy viszonylagos, igen parányi dicséretet betűzni, de bálványozásnak mondani épenséggel nem lehet. Egyébiránt, ha tényleg csakugyan létezik a Lajthán-túli körökben némi jóakarat a a magyar kormány iránt, ez az utóbbinak gyakran igen súlyos feladatát tetemesen könnyíti, mert az Austriával fennálló államjogi viszonyoknál fogvas ezen viszonyokból kifolyólag vannak bizonyos kérdések, melyeket csak ugy lehet teljes sikerrel, vagy legalább is megfelelő eredménynyel megoldani, ha ugy Austria, mint Magyarország kormányai egymás iránt kölcsönös közeledést, engedékenységet és jóakaratot tannsítanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor igen t. képviselőtársam nemrég azon eredeti ötlettel leptemeg a házat, (Halljuk! Halljuk!) hogy a ministerelnök ur már nem él, hanem politikai halott. Nem tudom, vájjon szokás-e, szükséges-e a halottakat bántani és támadni, de abból az éles harczból, melyet önök még ma is folytatnak a ministerelnök ur ellen, okszerííen következtetem azt, hogy a ministerelnök ur igenis él és pedig négy általános képviselőválasztás eredménye és bizonysága szerint él a magyar nemzet szivében (Élénk helyeslés. Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon. Ellenmondás és mozgás a bal- és szélső baloldalon) és hozzáteszem, hogy bármi történjék is ezentúl, Tisza Kálmán örökké élni fog a magyar történet és az utókor hálás emlékezetében. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Ha a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat sorsa s a folyamatban levő vita kimenetele, végeredménye iránt már ma senkisem táplál kételyeket, annak kizárólagos oka az, hogy a védők hasonlíthatatlanul hatályosabb fegyverekkel küzdenek, mint a támadók. (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Ugy van! jobbfelől.) Az önök fegyverei — megengedem s elismerem — alaki szempontból sikerült, sőt pilL natra nagy hatásokat is előidéző szónoklatok; de a mi védeszközeink az elenyószlietlen értékű tények. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Előttünk van a minden oldalról méltányolta félreismerhetetlen javulást mutató pénzügyi helyzet; ott vannak a törvénytárban megörökítve a szakkormányok vezetése alatt a közművelődés, mezőgazdaság, ipar, kereskedelem és közlekedés érdekében alkotott nagyfontosságú törvényhozási intézkedések. Olvassák el önök uraim az elfogulatlan, a pártszenvedélyektől ment külföldi sajtó nyilatkozatait s akkor nem fogják kicsinyíteni Magyarország nemzetközi jelentőségét. (Ugy van! jobbfelöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Ott van a sajtóiroda!) Az is tagadhatatlan tény, hogy a korona tanácsában a magyar kormány befolyása ez idő szerint legalább is oly mértékben érvényesül, mely Magyarországot a paritás elve alapján megilleti. (Helyesles jobbfelöl.) Gyakran felhangzott s felhangzik az ellenzék soraiból az a vád, hogy a szabadelvű kormány vezetése, uralma alatt a közerkölcsök meglazultak. (Igaz! szélső balfelöl) a politikai lelkesedés helyébe lépett a közöny, (Egy hang balfelöl: az is igaz!) a szabadság meggyőződést felváltja a servilismus (Több hang szélső balfelöl: Ez is igaz! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) a protectio végleg elnyomja az érdemet (Igaz! a szélső baloldalon) és a közszabadság lépten-nyomon megsértetik. (Igaz! szélső balfelöl). Engedelmet kérek, méltóztassanak megczáfolni, de nem zavarni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ugy tudom, hogy valahányszor e vádak igazolása concret esetek révén megkiséreltetett, e kísérletet nyomban s mindannyiszor követte a hiteles alapokon nyugvó illetékes czáfolat. Eu tehát ez alkalommal csak egész általánosságban kívánok a következő tényekre ráutalni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Magyarországon ép a legutóbbi idők alatt az állam iránti kötelességérzet s kötelemtudat — annyira fokozódott és kifejlődött, (Egy hang szélső balfelől: Sikkasztások!) hogy ma már a legszerényebb kunyhó lakója is tisztában van az iránt, hogy neki, mint az állam parányi részének (Egy hang szélső balfelől: Fizetni kell!) vannak bizonyos kötelezettségei, a melynek^ teljesítése alól ugy a saját
