Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-338
374 388> országos ülés február 24-én, hétfőn. 1880. maga, mint az összesség érdekében magát ki nem vonhatja. Thaly Kálmán: Ugy teljesítik kötelezettségűket, hogy ezer számra mennek ki Ame.ikába! Latkóczy Imre: A kötelezettségérzet ily mértékű nyilvánulása pedig feltételez nemcsak politikai érzéket, de erkölcsöt is. A sajtónak csak egy szavába, c?ak egy buzdításába kerül, hogy a nagyközönségnek jótékonyságát, bőkezűségét, vagy könyörérzületét felébressze, ez pedig ismét a társadalomi erkölcs mellett bizonyít. Politikai közönyről sem lehet szó ott, a liol mint nálunk a képviselő-választásoknál rendszerint a választóknak legalább 2 /s része gyakorolja alkotmányos jogait. (Egy hang szélső balfelöl: Napidíjért!) A szabad meggyőződés és servilismus két oly világos forgalom, melyet mindenütt az egész világon tárgyilag alkalmaznak, csak nálunk nem, A t. ellenzék saját maga és választói részére igénybe veszi a meggyőződés kizárólagos szabadalmát, nekünk pedig és választóinknak osztályrészül juttatja a meghunyászkodáat. (Egy hang a szélső baloldalon: Á rendelkezési alap!) Megengedem, t. ház, hogy lehetnek többen, a kiket ahatilom megfélemlíthet, de azt meg bizonyosan tudom, hogy sokkal többen vannak azok, a kik ha mindenben nem helyeslik is s nem osztják a kormány politikáját, mégis azt támogatják, azon egyszeríí indoknál fogva, mert a t. ellenzéktől még kevesebbet reménylenek. (Igaz! TJgy van! jdbhfelöl.) Thaly Kálmán: Nem adhatunk főispánságokat ! Latkóczy Imre: A servilismus forrása tehát ép úgy vezethető vissza a hatalom erejére, mint az ellenzék gyöngeségére. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy az érdem napjainkban minden protectio nélkül is megleli méltó jutalmát, itt az élő példák a ministeri padokon, a kik tisztán képességük, képzettségük és ernyedetlen szorgalmuk folytán kerültek oda. (Élénk éljenzés és helyeslés jobbfelöl.) Annak igazolására, mennyire becsüli e szabadelvű kormány a szabadságot, két esetet kívánok felhozni. (Halljuk!) Mindnyájan emlékszünk, hogy néhány évvel ezelőtt a sajtószabadságnak olyan, azóta az osztatlan közvélemény által elítélt kinövései jelentkeztek, melylyel tárgyi érvek helyett minden alapot nélkülöző gyanúsításokkal, sőt legszilajabb ráfogásokkal élvén, közéletünk számos kifogástalan és kimagasló alakjának, első sorban pedig a kormány tagjainak egyéni integritását is megtámadták. Igen közel állott tehát a kísértés arra, hogy a sajtószabadságot korlátozzák, De a kormány tagjai feledve egyéni sérelmeiket, inkább elszenvedték a legméltatlanabb támadásokat, de a sajtószabadságnak akkor legalább bizonyos mérvben indokolt megtékezésére még kísérletet sem tettek. (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl. Zaj a bal- és szélsőbalon.) A másik eset a véderővita alatt történt. Nyilt titok, hogy midőn a szabadelvű párt több tagja, mondhatni többsége az itt és az utczán megtámadott parlamentarismus védelmére erélyes intézkedéseket kivánt, egyedül a minister^ elnök volt képes e követeléseknek ellenállni. 0 ritka lelkierővel eltűrte a felizgatott szenvedélyek legerősebb kifakadásait, csakhogy hiven és sértetlenül megőrizze azon jelszót, melyet a szabadelvű párt zászlajára irt. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a balés szélső balfelöl.) Mindezek oly tények, melyeket lehet kicsinyelni, de nem eltagadni. Ne tekintsék tehát az akarat hiányának, még kevésbé vak engedelmességnek, ha ily előzmények után teljes bizalommal viseltetünk a szabadelvű párti kormány iránt és a szó legnemesebb értelmében vett odaadással követjük vezérünket, azon férfiút, kinek minden tényében és törekvéseiben ugy a személyt, mint a politikai egyént is egyaránt tisztel ni, becsülni és szeretni tanultunk, (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Meszlényi Lajos: A Id bízik, az hízik! (Elénk derültség jobbfelöl. Zaj.) Latkóczy Imre: Testi szervezetem és különösen idegrendszerem nem oly természetű, hogy a t. ellenzék szüntelen zaj ongásával sikerrel birna megküzdeni. Sajnálom ezt nemcsak azért, mert beszédem elején kifejezett szerény kérésemet nem méltóztatott meghallgatni; másrészről azért, mert túlerőltetett hangom okozta kimerültségem folytán kénytelen vagyok több, mai beszédembe szánt kérdés taglalását kedvezőbb alkalomra halasztani. Méltóztassék legalább megengedni, hogy beszéde met nyugodtan befejezhessem. Nem birok megbízással, hogy a szabadelvű párt nézeteit tolmácsoljam, de ismerve az e pártban uralkodó hangulatot, azt hiszem, nem fogok, legalább a ház ezen oldaláról megezáfoltatni, ha a t. ellenzék éles harczmodovával a megindult és ugy látszik folytatandó támadásaival szemben a ministerelnök ur és a szabadelvű párt közti viszonynak ép oly időszerű, mint találó jellemzésére idézzem azt, a mit Wallenstein egyik ínve a maga és társai nevében a lázongóknak mondott: „Vergeblich Euer Klagen und Schimpfen ob alt, ob neu : Wir sind und bleiben Ihm vom Herzen treu!" (Zajos helyeslés és tetszés jobbról. Hoch-kiáltások a szélső baloldalon.) Zay Adolf jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. ház ! (Halljuk!Halljuk!) A törvényjavaslatot nem fogadom el, mert a kormány politikája iránt bizalommal egyáltalában nem viseltetem, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) mert azt hazámra nézve, a multakból ítélve, vészthozónak tartom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem járulhatok tehát javaslatommal ahhoz, hogy az eszköz megadassák ezen kormány működésének további folytatására. Az a párt, melynek tagja
