Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-338
g72 338 ' "rsüíígos ülés február 24-én, hétfőn. 1880. nyos elveit elfogadta, tartozik vagy állását elhagyni, vagy pedig a parlamenten felül álló fórumhoz: a nemzethez, a választókhoz apellálni. (Zaj a baloldalon.) Megvallom, t. ház, hogy a parlamentarismus követelménye szempontjából a felállított tételt némi módosítással és kiegészítéssel helyesnek kell elismernem. De épen az, a miből az alternatívát kiegészítőn dőnek és módosítandónak vélem, adja meg az egésznek parlamentáris értelmét és időszerű' jellegét. Igénytelen felfogásom szerint a felállított tétel ekképen volna módosítandó : ha a ministereinők ur az ellenzék elveit elfogadta és ez okból a törvényhozás döntő tényezőinek bizalmát elvesztette, tartozik állását elhagyni. Ha pedig ezen eset nem forog fenn, mielőtt a recipiált elvek gyakorlati megvalósítása megkiséreltetik, köteles a választók ítéletéhez folyamodni. Nyomban indokolni fogom felfogásomat. Előbb azonban legyen szabad egész általánosságban megjegyeznem azt, hogy az állami közigazgatásnak, vagy ha ugy tetszik, a kinevezési rendszernek — mert tulajdonképen erről van szó — a szabadelvű párt körében több híve volt és van, mint a mérsékelt ellenzék soraiban. Némi jogosultsággal állíthatom tehát, hogy a ministerelnök ur nem a túloldalról, hanem saját ])ártjának több izben kifejezett nézetéből merítette azon elveket, melyek megvalósítását kilátásba helyezte. De az akarat nyilvánítása és végrehajtása két különböző fogalom és valamint a családi életben az örökbefogadási szándók nyilvánítása vagy elfogadása egymagában az adoptio jogi cselekményének és következményeinek hatályosságához nem elegendő, ép oly elégtelennek tartom bizonyos elvek puszta adoptálását arra, hogy mielőtt gyakorlatilag concret alakban -megvalósíttatása megkiséreltetnék, a parlament megjelölt követelményeit alkalmazni lehessen. Nincs különösen értelme azon igénynek, hogy a udnisterelnök ur oly időben hagyja el állását, midőn a törvényhozás összes tényezőinek osztatlan bizalmát birja. (Ellenmondások a szélső halói dalon.) De igenis helyén valónak találom, hogy mielőtt ezen kérdésben a képviselőház határozna, a választók ítélete hallgattassák meg a kinevezési rendszer kérdésében. De van-e erre a közel jövőben kilátás? Azt hiszem, nincs. Ezt tudjuk nemcsak az országszerte hat évre megejtett megyei tísztujításokból, hanem a belügyminister úrnak nagy tetszéssel fogadott programmbeszédjéből is. Azon reformjavaslatok közt, melyeket a belügyminister ur annak idején elősorolt, az 1886; VI. törvényczikk revisiója nem foglaltatik, a többi általa felhozott reformok közt pedig egy sem oly természetű, a melynek helyességét a ministerelnök ur bármikor tagadta volna; sőt ő volt például egyike az elsőknek, kik már az 1881-iki községi törvény tárgyalása alkalmával a közigazgatási biráskodás eszméjének legalább elvben való elfogadását sür! gette. Ha már most számba veszszük a?.t, hogy a törvényhozásra nemcsak a közigszgatás körén belül, hanem a kormányzat egyéb ágaiban is nagyfontosságúfeladatok várnak s hanem hagyjuk figyelmen kívül azt a sok physicai időt, a mit a belügyminister ur általjavasolt egyes reformok megvaló' sítása s életbeléptetése igényel : akkor, legalább előttem kétségtelen az, hogy mire a törvényhatóságok újjá rendezésének reformja itt napirendre kerülhetne, a mostani képviselőház megbízásának tartama már régen lejárt és így a választóknak okvetlenül lesz módjuk, idejük és alkalmuk a legközelebbi általános választásoknál a fenforgó kér; dés felől nyilatkozni és igy a parlamentarismus megjelölt követelményeinek is elég lesz téve. Addig azonban, míg ez megtörténik, méltóztassanak béketűréssel lenni, mert ha áll az a közmondás, hogy a türelem rózsát terem, (Zajbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) úgy a türelmetlenségnek más gyümölcse nem lehet, mint a keserű csalódás, a melynek első virága akkor kezdett fakadni, midőn a cabinet titánjai kijelentették, hogy nemcsak nem fognak Jupiter ellen fellázadni, hanem készek vele együtt az Olympot bármely oldalról jövő támadások ellen is megvédeni. (Ugy van! jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Egy újabb vádat merített a t. ellenzék az úgynevezett honossági kérdésben. A függetlenségi párt nem elégedett meg azon álláspontjára nézve mindenesetre kedvező magyarázattal, a melyet at. ministerelnök ur az 1879 : L. törvényezikkre vonatkozólag Irányi Dániel képviselő ur határozati javaslatának tárgyalása alkalmával itt e házban adott és midőn később a t. ministerelnök ur tárgyi indokokból, az idézett törvénynek módosítását kilátásba helyezte, a ministerelnök urnak ezen lépését gyengeségnek tekintette és mikor végül a, ministerelnök ur líj évi beszédében félremagyarázott szavainak s ide vonatkozó ígéretének értelmét helyreigazította, az összes ellenzéki sajtó meghúzta a vészharangot. Ez az eljárás önkéntelenül is eszembe juttat egy mulatságos kis történetet. (Halljuk ! Halljuk!) Az egyik vendégfogadóban volt egy törzsasztal, melynek vala egy állandó vendége, a ki arról volt neyezetes, hogy jogezímnélkül sohasem ivott. 0 maga ugyan igen keveset beszélt, de valahányszor azasztaltársaságnakbármely tagja sikerült vagy kevésbé sikerült tréfát mondott, mindannyiszor e szavakkal: ez jó élcz,kiürítettepoharát.Miután j ez több éyen keresztül ismétlődött, asztaltársaiban méltán felébredt a kíváncsiság, hogy vájjon barátjuk milyen jogezímen fog inni, ha ők elnémulnának. Összebeszéltek tehát egy napon, hogy egyiI kük sem fog szólni s társuknak pillanatnyi távol-
