Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-338

368 35S. országos ülés febrnár 2í-én, hétföu, 1890. országon, ezt határozottan szükségesnek tartom. (Helyeslés a szélső balfelöl.) És most engedje meg a t. túloldal, hogy csak egy rövid szót intézzek hozzá. (Halljuk! Halljuk!) Épen most februárban 15 esztendeje annak, hogy t. vezérük, a ministerelnök ur azt a beszédet mondta cl e házban, melylyel megnyitotta maga, számára a hatalom paradicsomának kapuját. Azon beszédét a ministerelnök ur egy felhívással fejezte be. Ugyanazt a felhívást, ugyanazokat a szavakat intézte önökhöz, melyeket a trafalgári hires ütközet alatt Nelson intézett a maga katonáihoz, azt mondván: „Elvárom, hogy mindenki teljesítse a maga kötelességét\" No hát, t. uraim, önök szót fogadtak generálisuknak, hiven, nagyon is hiven teljesítették kötelességüket; de a t. ministerelnök ur nem teljesítette s ez a kis különbség van közte és Nelson közt. Nelson, igaz, elesett az ütközetben, de Angolországot győzelemre vezette; a t. ministerelnök ur győzelmet az orszájr számára sohase vívott ki, de ő maga, hálaistennek, él és uralkodik. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, elérkezett az időpont, melyben önök fel vannak jogosítva s midőn önöknek kötelességük is most most már megfordítani a dolgot és azt mondani neki: „Generális uram, teljesítse kötelességét, menjen isten hírével!* Nem fogadóméi a törvényjavaslatot. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon ) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Hosszantartó zajos felkiáltások a széhö baloldalon: Hoch! Hoch! Zaj. Elnök csenget.) Talán épen ma, midőn a túloldal részéről a parlament érdekében hallottam ékes szavakat, kérhetem, hogy méltóztassanak a parlament azon első szabályát tiszteletben tartani, mely szerint mindenki meghallgatandó. Gróf Károlyi Gábor: Még Tisza Kálmán is ? (Nagy zaj e's élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Hoch! Hoch! Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök: Ne méltóztassék a szónokát beszédében zavarni. A pirlament első szabálya igenis az, hogy mindenki, de különösen az, a ki fel van szólítva, meghallgatandó, nincsen joga senkinek sem a szólásban képviselőtársát meggátolni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Beszédemet különben azzal kezdem, a mivel Helfy képviselőtársam végezte, kinek egész beszéde alatt abban az egyben igaza vari, hogy a többség minden tagjának teljes joga van — ha meggyőződése azt követeli — azt mondani, hogy mi a mostani kormányt többé támogatni nem akarjuk. Erre mindenkinek teljes joga van és én nemcsak rossz néven venni nem fognám, hanem igenis kérem, hogy ne várják a Helfy képviselő ur által proponálni kivánt bizalmi mérőt, hanem ha a bizalom hiányos, ha megcsökken — s ebben kívánom a kötelesség teljesítését magam is (Zaj és nyugtalanság bal- és szélső balfelől. Halljuk ! Halljuk! balfélöl) mondják és mutassák meg nyíltan és férfiasan. Épen azért nem tartom szükségesnek azt a bizalmi hőmérőt; mert eléggé ismerem e párt tagjait arra, hogy ha az a perez elérkezett, megmondják. (Zajos helyeslés jóbbfelől. Nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, furcsa helyzet állhatna elő, ha ugy fognók fel a parlamentarismust s a kormányok helyzetét, mint azt Helfy képviselő ur beszédének némely részében tette. 0 például a többi közt azt mondotta, hogy itt van egy kormány, a melynek némely tagja iránt az ellenzék bizalommal viseltetik, más tagjai iránt pedig nem; (Igaz! a baloldalon) e kormány tehát nem maradhat, e kormánynak mennie kell. (Derültség jobbfelöl. Nyugtalanság balfelől. Halljuk! Halljuk!) Ha ez állana ... Ugron Ákos: Ne csűrjük-csavarjuk! Tisza Kálmán ministerelnök: Semmit sem csűrünk-csavarunk, hanem idézünk. Mondom, ha ez állana . . . Gróf Károlyi Gábor: Ismerem! (Zaj.) Elnök: Kérnem kell gróf Károlyi Gábor képviselő urat, ne méltóztassék folyton belebeszélni. (Élénk helyeslés a jóbbfelől. Zaj balfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: Ha ez állana, akkor minden perezben elég volna, hogy nemcsak egy ily tiszteletreméltó, hanem akárminő ellenzék összeálljon és azt mondja hogy itt van tiz minister, ötben bizom. ötben nem, ily kormány nem egyöntetű, az nem maradhat. (Derültség a jobboldalon. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Ez Helfy képviselő ur állításának tiszta logicai következése. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Én sem Helfy

7 t. képviselőtársammal, még kevésbé Horánszky képviselő úrral szemben azokra nézve, a mik akár ellenem, akár ministertársaim egydke vagy másika ellen csak állításképen s nem mint tények felhozattak: ép oly kevéssé fogom védeni támadásaik ellen magamat s azokat, kiket megtámadtak, mint dicséreteikkel szemben azokat, kiket megdicsértek; (Helyeslés jóbbfelől) pedig nem tudom, ki szorul jobban védelemre, ha ugyan önök miatt valaki egyáltalában védelemre szorul. (Élénk helyeslés és derültség a jobboldalon.) De felhozattak, odaállittatva, mint tények, oly dolgok, amelyek a történteknek nem teljesen felelnek meg. Horánszky képviselő ur pénzügyi szempontból egyenesen a pénzügyministerhez fordulván, én teljes készséggel engedem át t. barátomnak a választ, mint a ki sokkal jobban tud a számok tömkelegében eligazodni, mint én; de egyet meg kell, hogy jegyezzek s ez az, hogy

7 Horánszky képviselő ur nézze végig azon éveknek naplóit, midőn a takarékosságnak teljes szigorral .való alkalmazása volt a kormányzat czélzata : nem folytonos sürgetések voltak-e — s ugy, mint én inon-