Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-338

S38. országos ülés február 24-én, hétfőn. 1890. 369 dom — pártkülönbség nélkül, hogy bizonyos czélokra, melyekért többet költeni érdemes lett volna, ha lehet többet költsünk. (Zaj.) Nincs olyan tere az állami életnek, a melyen ne lehetne, ne kellene, a midőn lehet, többet tennünk : de nincsen is oly tere, melyen folytonosan pártkülönbség nélkül ne sürgettetett volna, hogy tegyünk is. És a legnagyobb bajt az utóbbi időben mik csinálták ? Mindenki tudja — mert a rendetlenség főkép ebben mutatkozott — hogy a zárszámadásokban igen nagy túlkiadások voltak. Mik eredményezték ezt? (Zajos félkiáltások a hal- és szélső baloldaldalon: Az ellenzék! Nagy zaj-) Eredményezték ezt első sorban a cul tusministeri túlkiadások. (Egy hang balfelől: Legkisebbek voltak! Nagy zaj!) Engedelmet, a legnagyobbak közül voltak. (Felkiáltások balfelől: Az országház!) Először is az országház zárszámadásaiban túlkiadás nem volt, én pedig zárszámadási túlkiadásokról szólok. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Kérek csendet, különben kénytelen leszek ezen eljárást szándékos nyugtalanításnak tulajdonítani. (Derültség balfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: ismétlem, okozták ezek a túlkiadások és okozták egy pár éven át a gazdasági, illetőleg közlekedési téren való túlkiadások, nrint olyanok, melyek okvetetlenül igazolva voltak, de melyek által a zárszámadásokat megrontani a helyes pénzügyi kezelés szempontjából nem volt helyes. De mindez oly czélokra történt, melyeket — ismétlem — a ház minden oldalán sürgettek. Egyet mégis megjegyzek és ez az: "Horánszky képviselő ur azt mondta, hogy ily nagy kiadások, melyeket sürgetni lehetett, csak a beruházásoknál fordulhattak elő, mert hisz senki sem mondhatja, hogy az ellenzék valaha a rendes kiadásokban sürgetett nagyobb költekezést. Először is tagadom, hogy ez utóbbit ne lehetne mondani; lehet, még pedig igen alaposan. Sürgették — a mit, ha lehet, meg is kell tenni — például a tanítók, az állami hivatalnokok fizetésének emelését. Tehát ily sürgetés igen is volt. Ez az egyik. A másik: a képviselő ur felolvasta a beruházási összegeket s acceptálom most az ő számait. A mint én azokat hallottam, a beruházási számok 1881-től 1885-ig mindig milliókkal nagyobbodtak; a kisebbedés kezdődött 1886-ban és ment tovább. Tehát épen azon években, a melyekben a megzavarás történt, a beruházások is hozzájárultak ahhoz. És még egyet. Egyik képviselő ur — talán Helfy képviselő ur volt — azt monda, hogy még t. barátom, a pénzügyminister ur is elítélte az én politikámat, mert azt nyilvánította, hogy nem lehet az államháztartást csupán flscalis rendszabályokkal rendezni, hanem szükséges az államnak és polgárainak anyagi erejét is emelni. T. ház! Hogy én állítottam és mikor állítottam KÉPVH. NAPLÓ. 1887— 9a. XVI. KÖTET. azt, hogy csakfiscalis eszközökkel lehet az államháztartást rendezni, azt nekem senki sem lesz képes kimutatni. (Felkiáltások balfelől: Tényekkel mutatta!) Mert én mindig, egész életemben, mint minister és nem minister, abból indultam ki, hogy a legnagyobb takarékosság mellett is egy népet fejlődésében hosszasan megakasztani nem szabad, hanem gondoskodni kell szellemi és anyagi fejlődéséről. (Igaz! TJgy van! jobbfélöl.) Ismételten és ismételten lelhetik ezt az én beszédeimben. (Nagy zaj a bal- és szélső balfelől.) Helfy t. képviselő ur végig ment mindazon kérdéseken, melyekben szerinte nem ugy jártam el a lemondás szempontjából, mint a hogyan ő azt helyesnek elismerte volna. En nem fogok semmiféle mentegetődzésbe vagy indokolásba bocsátkozni, de igenis kötelességem a tényeket helyreállítani ugy, a mint voltak és a mint azt ismételten megtettem már; csakhogy a képviselő urak a reetificatiót mindig elfelejtik, hogy visszatérhessenek alaptalan vádaskodásaikra. (Zajos helyeslés jobbf elől. Nagy zaj és „Hoch" kiáltások a bal- és szélső balfelől.) Gulácsy Dezső : Az a kérdés, mikor megy már egyszer! (Zajos derültség a bal- és szélső balfelöl. Éljenzés a jobboldalon,) Gróf Károlyi Gábor: Adunk útravalót! (Zaj jobbfélöl.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy a parlamenben nem szokás valakit beszédében akadályozni, hanem megczáfolni. (Élénk helyeslés jobbfélöl) Kérek tehát csendet! (Halljuk! Sálijuk! jobbfélöl. Zaj a bal- és szélső balfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: A t. képviselő ur felhozta mindenekelőtt a bankkérdés megoldásának ügyét. Elmondottam e házban, hogy önálló magyar bankot létesíteni akkor nem lehetett, mert mindazon körökből, a melyekről hire volt, hogy azt létesíteni hajlandók, biztos tudomást szereztem, hogy mig a valuta helyreállítva, nincs, addig erről szó sem lehet. Ez az egyik. A másikat, a miért lemondásomat beadtam és ismét visszavettem, szintén már ismételten elmondtam. Lemondtam, midőn az osztrák-magyar bank összealkotásában a dualismusnak megfelelő szervezetet nem bírtam keresztülvinni. Megpróbáltam, hogy vegyék át e szerepet mások, talán szerencsésebbek. Nem vették át és én mégis csak akkor merítem vissza azon helyre, midőn azt, a minek el nem érhetése miatt lemondtam volt, elértem. (Igaz ! Ugy van! jobbfélöl.) T. ház ! Ezután következik a boszniai és herczegovinai oecupatio. En sem megyek most bele annak vitatásába: helyes vólt-e az vagy nem? Azt tudom, hogy azon időben egy alkalommal itt e házban tartottam egy beszédet, melyben kifejtettem, a mint igaz is volt, hogy semmi vágyat nem érezhet senki arra, hogy monarchiánk térj esz-