Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-338

338. országos ülés február 24-én, hétfőn. 1890. 367 ur kényelmesebbnek találta elfogadni az osztrákmagyar bankot s megmaradni a hatalmon, (TJgy van! a szélső baloldalon.) Rövid idő múlva aztán kijelentette: „Ezt kénytelen voltam tenni, mert ő Felsége aggályai nagyon erősek voltak, de majd meglátják, hogy a 80 milliós bank adósságnál nem engedünk semmit". Még pár nappal Bécsbe menetele előtt saját félhivatalos lapjaijelentették, hogy nincs mód, mely rábírja a magyar kormányt, hogy a 80 milliós adósság bármely kis részét is magára vállalja A t. ministerelnök ur nem bírván keresztülvinni a maga meggyőződését, megadta magát más meggyőződésnek, az árát fizesse meg a nemzet. De ő megmaradta ministerelnöki székben. (Igaz! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Csak a főmomentumokat akarom felemlíteni. Jött a bosnia-herczegovinai kérdés. Nem vitatom ezt most; a történelem fogja bizonyítani, hogy kinek volt igaza. Fájdalom, én ma is azon mély meggyőződésben vagyok, hogy el fogjörmi az idő, midőn a nemzet nagyon ineg fogja keserülni azt a politikát. De nem erről szólok, hanem azon tényt bátran constatálhatom, hogy az egész ház, a mint van, az egész t. túloldal is Bosnia oecupatiója ellen volt. (Egy hang jobbfelöl: Nem! Zaj és ellenmondások a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, Kállay Béni akkori képviselő urat kivéve az egész ház a bosnyák oecupatio ellen volt és ezt önök még feliratukban is kifejezték. Volt idő, midőn a t. ministerelnök ur — majd lesznek, a kik az ő akkori szavait idézni fogják — visszautasította azon feltevést, hogy a kormány occupatióra gondol és ezt mégis végrehajtotta, sőt most még dicsekszik is vele. Vájjon összefér-e a parlamentarismussal, hogy egy minister a saját és pártjának a törvényhozás szine előtt tett nyilatkozatai ellenére végrehajt egy cselekedetet? Megengedem, hogy különösen külügyi kérdésekben előfordulnak esetek, midőn a ministerelnök mindennel szembe szállhat és kénytelen azt mondani, hogy nekem az a meggyőződésem, hogy ily módon használok hazámnak; de akkor, mikor a tett végre lett hajtva, kötelessége lett volna beadni lemondását és visszavonulnia. (TJgy van! a bal- és ssélsö baloldalon.) Nem tette. Itt volt a véderőtörvény. Azt nem tagadhatja el, mert csak az imént folyt le a mi szemeink előtt. A t. ministerelnök ur két-három héten át makacskodott, kardoskodott két paragraphus mellett, a melyeknek helyességét bizonyítgatta. Az egyiknek, a 14. §-nak fontosságát annyira feszítette; hogy cabinetkérdést csinált belőle és mi történt? A 14. §. elejtetett; elítélte mindjárt kezdetben saját pártja, erősen megtámadta az ellenzék, későbben kénytelen volt maga a kormány is elejteni; de a t. ministerelnök ur mindennek daczára megmaradt a maga helyén, elfelejtette a cabinetkérdést, elfelejtett mindeiit, mert a hatalomban maradás a főczél. (TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De itt van előttünk a legeslegutóbbi és szerintem legfrappansabb tény, mely leginkább bizonyítja, hogy a t. ministerelnök ur mennyire nem viseli szivén az igazi parlamentarismust. (Halljuk!) Hallottuk az uj ministereknek prog*ramuíb eszedét. Majdnem mindegyik, igen tüzetesen, részletesen ressortjának minden ágára kiterjeszkedő programmot mondott. Mindegyik programra egy-egy elítélő, kárhoztató ítélet volt a ministerelnök urnak múlt politikája fölött. (TJgy van! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.Mozgásjobbfelöl.)Ei\geäelmet kérek, éveken át kezelte a t. ministerelnök ur a belügyi tárczát, kezelte a megyei autonómia alapján, sőt mindig esküdözött, hogy ez képezi dogmáját. Hallottuk most a t. belügy minister urnak programmját, a melyben nyíltan, határozottan kijelenti, hogy ezzel a rendszerrel szakít és átmegy egy másikra. Ez nem tagadása-e a ministerelnök ur eddigi programmjának? Hallottuk még, a ki legközelebb áll hozzá, a t. pénzügyminister urnakprogrammját, a ki pedig csakugyan nagy részben csak azt a progrnmmot hajtotta eddig végre, a melyet a ministerelnök ur mint pénzügyminister felállított. Igen ám, mert kényszerhelyzetben volt, egyebet nem tehetett, bárkit ültettek volna arra a helyre, más eszközzel, mint prolongatióval és új adóval nem lehetett volna az államháztartást rendezni. (TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De mégis mit jelzett a t. pénzügyminister ur programmjában? Épen annak ellenkezőjét, a mit a t ministerelnök ur, mint a cabinet feje éveken át követett; jelezte programmjában, hogy Magyarország pénzügyeit tisztán fiscalis eszközökkel rendezni nem lehet, kell, hogy általános közgazdasági programmal kössük össze a pénzügyi politikát. Ez volt eddig a mi programmunk, a melylyel a ministerelnök ur ellen küzdöttünk. Hallottuk a kereskedelmi minister urnak, az igazságügyminister urnak programmját. Mindegyik programm elmondásánál megdöbbent az ember és azt a kérdést kellett hogy felvesse, hogy 15 év óta működik ez a kormány és most állanak elő programmal, hogy mit kell csinálni; hát mit csinált eddig &

r cabinet? (ügy van! a bál- és szélső baloldalon.) Es a t. ministerelnök ur megmarad székében akkor is, a mikor saját collegái desavouválják országvüág előtt eddigi politikáját. Ezzel többet árt a parlamentarismusnak, mint a mennyit használhatnak összes szép parlamenti beszédei. En, t. ház, röviden reassumálva az elmon, dottakat, kijelentem, hogy a képviselőház sikeres működésének szempontjából kívánatosnak tartom, hogy a t. ministerelnök ur minél előbb engedje át helyét másnak; a közérdek szempontjából és különösen abból a szempontból, hogy a parlamentarismus végre valahára valósággá válhassék Magyar-