Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-338

'jQQ 838. országos ülés febraár Mén, hétfőn. 1890. objeotiv szempontokból mondjam okát annak, miért tartom magam is nagyon szükségesnek — nemcsak kívánatosnak, de a közérdekben szükségesnek (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) — hogy a t. ministerelnök ur mielőbb engedje át helyét másnak. (Halljuk! balfelöl.) A legnagyobb kifogásom, a mely nekem a t. ministerelnök ur 15 évi régiméje ellen van ós maradni fog örökre, az, hogy ő alaposan megrontotta, (Ugy van! a szélső baloldalon) teljesen meghamisította azt a parlamentarismust, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) a melynek fontosságáról és szentségéről annyit beszél minden alkalommal. (Zajos helyes-lés a szélső baloldalon.) Ebben áll szerintem legnagyobb és megbocsáthatatlanabb bűne a ministerelnök urnak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Gróf Károlyi Gábor: Van neki más is! (Derültség a szélső baloldalon.) Helfy Ignácz: Aparlamentarismus,t.ház,mi nálunk még ma is meglehetősen új rendszer. Behoztuk 1848-ban; az akkori viszonyok mellett alig lehetett azt néhány hónapon át gyakorlatban tartani, azután közbejött az absolutismu-í és most csak 23 esztendeje, hogy újból behoztuk ezt a rendszert. Az első 5—6 — 7 — 8 évről nem beszélek, mert. hiszen ennyi idő körülbelül minden országban szükséges, hogy egy egészen új rendszerbe a nemzet magát beletalálja; de annál nagyobb fontossággal birt akkor, hogy az a minister, a ki jön és a kiről a gondviselés nagy szerencsétlenségünkre azt akarta, hogy oly hosszú korszakot töltsön be a nemzet történetében, mint a ministerelnök ur, a, parlamentaris rendszert a maga egész valójában, összes előnyeivel ebben az országban ineggyökereztesse és minél inkább fejleszsze. Hogy állunk e tekintetben? Minálunk a parlamentáris musnak már az alapja is hamis, mire nézve beismerem, hogy első szerzője nem a ministerelnök ur volt. Ország, melyben soha elő nem fordult, elő nem fordulhat, hogy az általános választásoknál agy kormány és egy kormányrendszer megbukjék : nem parlamentaris ország. Ennek hibája természetesen első sorban a választási törvényben rejlik, a mely ellen annak idején a t. ministerelnök ur velünk együtt nagy vehementiával küzdött, de azután 15 évi kormányzása alatt sohsem jutott ahhoz, hogy ezen törvényt revideálja és tágasabb s méltányosabb alapra fektesse. Igaz, hogy a választási visszaélések megvannak másutt is bizonyos mértékben és bizonyos mértékben megvoltak minálunk is ; de a t. ministerelnök ur ráért volna, az ellenzék folytonos sürgetésére, 15 esztendő alatt, hogy ezen bajon — mely a parlamentarismus alapját támadja meg — valahogyan segítsen. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Nem tette, hanem kilátásba helyezte ezt a cabinetnek azon fele, a mely — mint mondám — egy egészen más geológiai korszakba tartozik, mint a t. ministerelnök ur. Ennek a hamis alapnak első következménye az volt, hogy minálunk, a mi parlamentünkben nem volt példa rá, hogy a többség egy ministert leszavazott volna, épen, mert a többség — a mint ezt a mi választási törvényünk és az a mellett szabadon engedett visszaélések lehetővé teszik — akként lett összealkotva, hogy minden ministerium biztosítva volt az iránt, hogy az ő támogatására mindig számíthat. Egyetlen egy példa sincs 23 évi parlamenti történetünk alatt arra, hogy a többség egy ministert leszavazott volna; igenis, hol a cabinetnek, hol a többségnek egy fraetiója által egyik-másik minister kiintrigáltatott a cabinetből; hanem hogy a nyilt, a férfias leszavazás, mely alapját képezi egy parlamentaris rendszernek, megtörtént volna, ez még hiányzik nálunk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Es valamint minden rossznak meg van a maga következménye és a rossz következménynek megint a maga rossz következménye, ugy következett az is, hogy láttunk változásokat a ministeriumban. Elment az egyik minister, jött a másik, megint ment egy és jött egy másik, a nélkül, hogy az országgyűlés hivatalom tudomással birt volna arról, hogy tulajdonképeu miért ment el az egyik és miért jött a másik. Egyetlen dicséretes kivételt tett Széll Kálmán t. képviselőtársunk, kiről tudva volt, hogy fontos elvi eltérés miatt lépett ki a cabinetből. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De ez egyetlen eset, ezt szabálynak tekinteni nem lehet. (Közbeszólások a baloldalról: Simonyi Lajos is!) Azt máig sem tudjuk, hogy Ő miért ment el, (Egy hang balfelöl: Közgazdasági kérdés miatt!) Mindezekben kellett volna segíteni a t. ministerelnök urnak, ha igazán annyira szivén fekszik a parlamentarismus, mint azt gyakran mondja; kellett, volna, hogy egyszer feltegye magában, hogy meg akarja honosítani Magyarországban az igazi parlamentarismust, nemcsak annak formáit, hanem annak lényegét is. És milyen példával megy elő e tekintetben a t. ministerelnök ur ? (Halljuk! Halljuk!) Egész pályája — értem a ministerelnöki pályáját — egyenes negatiója a parlamentarismusnak e tekintetben. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balolda• Ion.) Ott volt mindjárt az első vagy második évben, az első kiegyezés alkalmával a bank-kérdés. Ország-világ tudta, hogy egy bizonyos perezbena t. ministerelnök ur arra a meggyőződésre jutott, hogy ezt a kérdést csakis a nemzeti bank felállítása által lehet czólszerííen megoldani. Elment Bécsbe, nem birta a fejedelmet capaeitálni. Mi lett volna ennek természetes következménye? Az, hogy lemondjon és engedje át a szerepet más valakinek, a kiben talán lett volna annyi képesség, hogy ő Felsége aggályait eloszlassa. A ministerelnök