Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-335

335. országos ülés fetorníír 15-én, szombaton 1890. 33 J tettek. E megtérítés 2 millió 118.070 frt erejéig successive biztosítva van, minek következtében ezen munkálatok az állami budget bármely megterheltetése nélkül vihetők keresztül. A törvényjavaslatnak továbbá czélja, hogy azon nyeremény, a mely a kassa-oderbergi vasúti elsőbbségi kötvények conversiójából származott s a mely hozzávetőleg 740.000—745.000 frtottesz, a magyar államvasutak mozdonyainak szaporítására fordittassék. A t. háznak méltóztatik tudni, hogy a forgalom fejlődése folytán mennyire szükséges az államvasutak mozdonyállományának szaporítása. Elvben meg is adatott a ministerurnak a felhatalmazás í 50 új mozdony beszerzése. A pénzügyi bizottság a közgazdasági bizott sággal együtt már annak idején, midőn a kassaoderbergi vasút elsőbbségi kötvényeinek eonvertálása tárgyaltatott, hajlandónak mutatkozott a nyereményt e ezélra a minister urnak felajánlani, formai szempontokból azonban helyesebbnek tartatott, ha ez iránt külön előterjesztés tétetik. (Helyeslés.) Megjegyzem, hogy a t. minister ur a bizottságban készségét jelentette ki az iránt, hogy az államvasutak mozdonyállományáról és a hátralevő költségekről tájékoztató és összehasonlító kimutatást terjeszt be közelebb a törvényhozás elé. (Helyeslés.) Minthogy e törvényjavaslattal forgalmi és közgazdasági érdekek elégíttetnek ki, még pedig az állam költségvetésének megterheltetése nélkül; és minthogy ezzel Horvát-Slavonországoknak egy légi óhaját sikerült teljesíteni és megvalósítani : a pénzügyi és közlekedési bizottság nevében a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlom. (Helyeslés.) Zay Adolf jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Elismerem, hogy a magyar államvasutak dunántúli ágazatainak szaporodása következtében egy nagyobbszerű javító műhely felállítására a déli vonalon szükség van; azonban nem vélek csalódni, hogy ha a felállítandó javító-mííhely helyére vonatkozólag egy régibb tárgyalásra utalok, a mikor ezen, már akkor contemplált műhely helyéül Zágráb helyett Kaposvár volt kijelölve. Reánk nem egészen közömbös, hogy hol fog felállittítni a magyar államvasút déli vonalai számára készítendő ezen javítóműhely: a Dráván, esetleg a Száván innen-e vagy túl. A Zágrábból csak legújabban érkező s az ottani hangulatot jellemző hírek alapján eszembe jut ezen alkalommal egy igen hires horvát patriótának, Miskatovich képviselő urnak a horvát országgyűlésen tett azon érdekes nyilatkozata, melyben a Starcsevics-féle túlzókkal szemben azt jegyezte meg, hogy egy nagy délszláv állam álom ugyan, de olyan álom, a melyet minden horvát álmodik. Ezt egy mérsékelt szellemű horvát hazafi mondotta s igy azt hiszem, illetékes emberre hivatkoztam. Hogy ezt az álmot Zágrábban ma is nagyon sokan álmodják: ezt megerősítik a legújabban történt események is, (Halljuk!) Nem czélzok a Horvát- és Magyarország közt megújult békés pénzügyi kiegyezésre, melyet én is örömmel üdvözlök, mint jelét a politikai körökben uralkodó mérsékletnek. Hogy ez valódi testvérisüléssé növekedjék, magam is óhajtom. Azonban a horvát nép zöme, különösen a zágrábi közönségé, nem igy gondolkozik. Az igen tisztelt kereskedelmi minister ur, kihez a Horvátország területén elhelyezett magyar hivatalnokok részéről igen könnyen eljuthatnak és talán el is jutnak a jogosult panaszok, tudni fogja, hogy minő bánásmódban részesülnek ők és családjaik a zágrábi közönség részéről, a hol csak legújabban is oly dolgok történtek, hogy magyar nőket is bántalmaztak, szidalmaztak az utczán csak azért, mert magyarul merészeltek társalogni. Ilyen a hangulat Zágrábban, t. ház. Mondom, a nagy tömeg hangulatát, a diákságét és az utczai elemekét értem, melyek által ott a közhangulat nyilatkozni szokott. Elismerem, a horvát tartománygyűlésben javult a hangulat, de Zágráb közönségénél, még a magasabb körökben is, ilyen hangalat uralkodik s ez oly jelenségekben nyilvánul, melyekre nem akarok itt példákat felhozni, mert nem czélom a keserűség előidézése. Nem tehetek róla, t. ház, ha ennél a kérdésnél, mely par excellence közlekedésügyi kérdés, a politikai háttér is színre kerül, mert hiába, összefüggés van közöttük. Nem akarok annak fejtegetésébe bocsátkozni, hogy azon, a Dráván túl sokaktól álmodott, nagy délszláv állam fővárosának megteremtésére mi magyar nemzet vagyunk-e hivatva; de azt hiszem, hogy midőn ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk, tényleg arra munkálunk. Ha Zágráb városa a magyar nemzet iránti érzületben megjavította volna magát, nem vonakodnám a megszavazástól. Igy azonban, t. ház, midőn a hangulat még rosszabbodott, nem hogy j avult volna, igen problemaíicusnak látszik előttem, miért hanyagoljuk el a mi túl a dunai városainkat és miért nem állítunk javító műhelyt Kaposvárott vagy Kanizsán? Vagy ha az igen t. minister ur — közlekedési okokból — kívánja, hogy a Dráván túl állíttassák fel ez a javító műhely, ám jó, ezt nyugodt lelkiismerettel tudnám megszavazni Eszéknek ; jó lelkiismerettel tudnám megszavazni Daruvárnak, szükség esetében megszavaznám még Károly városnak is, dehogy Zágrábnak szavazzam meg, arra nem visz rá a lelkiismeretem. A jelzett okokból, t. ház, nincs okunk nagyítani és emelni Zágráb városát addig, mig annak a magyarok iránti érzülete meg nem javul; ezzel a^ intézménynyel pedig, mely kettős jellegű, nagyon