Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-335

333 SS5 országos ülés február 15 én, szombaton. 1890. is emelnők Zágráb városát, mert v,z indóháznak felépítése, avagy a déli vaspálya indóházának tete­mes kibővítése és a javító műhely odahelyezése által a munkásoknak nem is százai, de talán ezrei fognak oda telepedni, mi által Zágráb városagyár­városi jelleget fog ölteni. A mi pedig azt illeti, hogy az oda telepítendő gyármunkásoknak gyer­mekei magyarul is tanulhassanak, mire nézve a t. előadó ur felemlítette, hogy a bán nagy kegyesen ígéretet tett, hogy ott meg fognak tíírni egy árva magyar iskolát, hogy a munkások gyermekei magyar nemzetiségükből egészen ki ne vetkőzze­nek : ez igen szép nagylelkűség a drága testvérek­től, de ilyen nagylelkűséget Bécs városa is gya­korol a csehek irányában, ott a cseh népiskolák szintén életbe vannak léptetve. Én azonban mégis félek attól, hogy ők most csak azért, hogy meg­kapják ezt a rájuk nézve igen fontos kettős ked­vezményt és oda települjenek a magyar munkások százai és ezrei, hajlandók megígérni, hogy az iskola felállításának útjába akadályokat nem gör­dítenek, talán fel is állítják azt, de később majd hivatkozni fognak autonóm jogaikra s azon az alapon, mert ők e téren maguk disponálnak. a hor­vát tannyelvet el fogják rendelni, vagy pedig egészen megszüntetik aziskolát. De ha ez egyelőre nem történnék is meg, még akkor is féltem a magyar munkások családjait, hogy azok is el fog­nak horvátosodni, a mint elhorvátosodtak ezrei a Dunántúlról Slavoniába költözött magyaroknak, a horvát kormány azon intézkedései folytán, melyeket az minden idegen elemnek a horvát fajba való beolvasztására elkövet. Ok sokkal energi­cusabban járnak el a maguk érdekében, mint mi a magyarosítás e'rdekében. Nem bírom, t. ház, min­den aggodalom nélkül a magyar munkásoknak százait és ezreit feláldozni az illyrismusnak, az elhorvátosodásmik, mert daczára a magyar iskolá­nak, azok mégis csak el fognak horvátosodni, Magam beszéltem Siavoniában egy gyermekkel, a ki két nyelven beszélt s a ki kérdésemre, hogy mikép tanulsz az iskolában, azt felelte: „ráczul". Midőn pedig azt kérdeztem, hogy minő fiú vagy? „Magyar is, meg rácz is", volt válasza. Ez tehát már két nyelvű volt. Apja, a ki Győrmegyébő! költözött oda, még magyar volt, de gyermeke már magyarnak is, meg rácznak is tartotta magát. így veszi fel lassan a második generatio azt a jelleget és érzelmet, a mely Zágráb város lakosságának legnagyobb részét áthatja. Ezen érzelem minden lehet, de ránk magyarokra nézve ez •— fájdalom épen nem kedvező, épen nem rokonszenves. Mint­hogy pedig nem rokonszenves, miért jutalmazzam én meg Zágráb városát egy, az Ő felvirágzására, sőt nagy várossá való fejlődésére nézve lényeges lépést képező intézménynyel ? Részemről tehát a javaslatot ezen politikai indokokból semmi körülmények közt sem tudom megszavazni. Ezen érzületemet ki kellett fejeznem, hogy a magyar parlamentben legyen legalább egy ember, a ki tiltakozzék ezen nézetem szerint helytelenül contemplált intézkedés ellen. En félek, hogy ez is egyik jelensége azon titkos pontozatok­nak, a melyek talán a horvátokkal kötött pénzügyi kiegyezést követni fogják s mégis oda irányul­nak, hogy Kaposvár, Kani?sa, Eszék, Daruvár érdekei Zágráb kedveért feláldoztassanak. Az előterjesztésnek másik része, vagyishogy a kassa-oderbergi vasút elsőbbségeinek conver­tálásából eredő nyereménytöbbíet mozdonyok Sza­porítására fordíttassák, igen ezélszertí intézkedés, mert a magyar államvasút mozdony- és waggon partie-ja még korántsem oly gazdag, mint az osz­trák Ferdinánd-Nbrdbahné, vagy más rendezet­tebb és nagyobb vasutaké; mert magam is szük­ségesnek tartom, hogy a növekedő forgalom igé­nyeit ezen úton is iparkodjunk kielégíteni. Üdvözlöm a t. minister ur azon igéretét is, hogy a magyar állami vaspálya mozdony- és waggonlétszámáról kimutatást fog a ház elé ter­jeszteni, mert igy áttekintést nyerhetünk majd az egészről és én előre is kijelentem, hogy nem fogok vonakodni saját igénytelen szavazatommal is e tekintetben a t. minister ur előterjesztését támo­gatni. Sajnálom, hogy az előterjesztés első felét el nem fogadhatom, de részemről addig, míg Horvát­országban ós spéci tliter Zágráb városában a magyar nemzet iránti hangulat nem javul, ezen város emelését czélzó ilyen javaslatot soha semmi körülmények között sem fogok megszavazni. (He lyeslés a szélső balon.) Orbán Balázs: T. ház! Azokat, a miket Thaly Kálmán t. barátom előadott, nagyon meg­fontolandó és számba veendő dolgoknak és körül­ményeknek tartom. Hazánk sokkal szomorúbb viszonyok közt van, hogy sem saját érdekeinek háttérbe szorításával ily nagy áldozatokat hoz­hasson a társország kedvéért, mint a minő itten contempláltatik, még pedig két irányban, vagyis a zágrábi külön állomás és főműhely építésével. Egyáltalában a vasúti indóházak építésénél mi rendkívüli fényűzést fejtünk ki ; nem szólok itt a központi főindóházról, arra szükség volt; de a ferenczvárosi és a kelenföldi nagyméretű indóházak tökéletesen feleslegesek voltak, az azokra kidobott milliók meggazdálkodhatok lehelének vala. Vegye­nek példát e tekintetben a nálunk gazdagabb Fran­cziaországról, a hol Parisban % Lyonban csak egyetlen indóház van, pedig az ottani forgalom a mienkhez viszonyítva óriásinak mondható. Magá­ban Londonban is csak két főindóház van. De ha már ki tudnék is békülni egy Zágráb­ban építendő külön állomás eszméjével, de nem tudom átlátni, hogy miért kell a vasúti főműhelyt oda helyezni? Én elfogadom, hogy délvidéki vas-

Next

/
Oldalképek
Tartalom