Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-335

328 8B5. országos ülés február lóén, szombaton. 1890. aránytalanul fokoztatnék s ennek elkerülése az államnak — ugy hiszem, a mai pénzügyi helyzetnél fogva kiváló érdekében áll. Harmadik észrevételem a következő : Ezen altárna fogja egyedül lehetővé tenni, hogy a bányaművelés a körmöczi bányavidéken folytattassék és pedig sikeresen folytattassék, mert az aranyeretekben gazdag mélységet, az ott nagy menynyiségben összegyűlendő bányavizek állandó levezetése által hozzáférhetővé teendi. Ez által a bányamtívelésfolytatásáraszabadtér nyittatik és pedig nem évtizedekre, de előreláthatólag évszázadokra s ugyanily időtartamra biztosítva leend az ottani s kizárólag bányamunkából élő lakosság sorsa is, mely most — sajnos — nagy nyomorral küzd. A föld mélyében — nem tudományos feltevések és találgatások, de tapasztalás szerint —• meglévő, azonban jelenleg gyümölcsözetlenül heverő nagy kincsek ki lesznek aknázhatók és az által, hogy a felszínre hozatnak, a nemzeti vagyon productiv alkatrészévé fognak tétetni s a haza javára fognak hasznosíttatni. Ellenben ha az altárna kivitele bizonytalan időre elhalasztatik, akkor — higyje el a t. minister ur — a körmöczi összes bányaüzem időközben meg fog szűnni és mire az altárna elkészül, már csak az aknaházak és zúzómüvek romjai fognak néma tanúságot tenni arról, hogy e helyen valaha virágzó bányászat létezett. És végre a pénzügyi és üzleti szempont sem hagyható e kérdésnél tekinteten kivül. Az altárna nem egyéb, mint iparvállalati befektetés; már pedig üzleti befektetéseknél oda kell igyekezni, hogy a befektetett tőkék kamatjaikat mielőbb meghozzák. És miután ezen altárna csak akkor fog hasznot hajtani, ha teljesen elkészül, már az üzleti szempont által is — ugy hiszem — a munka siettetésére utaltatnak. Mindezek után azon reményemet fejezvén ki, hogy a t. minister ur azon összeget, melyet ez idén talán magasabb állami szempontokból az altárnától megvonni kénytelen volt, a jövő évben lehetőleg pótolni fogja, még csak arra az egyre kérem a t. minister urat, hogy ezen nagyszerű bányászati alkotás kiváló nemzetgazdászati fontosságát igazi érdeme szerint jövőre is méltányolni kegyeskedjék. Meg vagyok győződve róla, hogy ez által nemcsak az ország egy részének, de az egész országnak nagy szolgálatot teend. (Élénk helyeslés jobbjelöl.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! Az előttem szólt képviselő urak által felhozottakra csak annyit jegyzek meg, hogy a mint a költségvetés beruházási része tanúsítja, a bányászatnál és pénzverésnél a beruházások ez évben nem reducáltattak, hanem egészben véve 30 ezer néhány száz forinttal emeltetett az előirányzat. Csakhogy mikor a bányászat érdekeit méltányoljuk, ne méltóztassék egyoldalúan a fémbányászat szempontjából ítélni, hanem megadni az őt megillető helyet a vasbányászatnak is (Helyeslés) és akkor meg fognak győződni, hogy nem szűkebb marokkal, hanem bővebben állapítottuk meg e beruházások összegét. Első sorban ezeket kellett megállapítani, mert sokkal sürgősebbek, mint amazok, másodszor mert közvetlenül a beruházások után mindjárt rentábilisak, ugy, hogy ezek fogják azon alapot szolgáltatni, melyen a bányászat érdekében hozott áldozatokat kisebbíthetjük. A mi specialiter a körmöczi altárnát illeti, nagyon jól tudom, hogy annak mielőbbi befejezése a tömeges termelésnek ós ebből folyólag az ottani bányászat rentabilitásának egyik előfeltétele. Miért szállítottam le mégis a 125.000 frtnyi Összeget 90.000-re ? Ennek egyik oka az, mert a bányászat körében más sürgős beruházások is voltak; a másik ok az, mert értesülésem szerint, legalább mikor tárgyaltuk e kérdést, a múlt évi hitelből bizonyos összegek állottak rendelkezésre, melyek hozzászámításával ezen 90.000 frt elégségesnek állíttatott. De ugy ezekre, mint a többi bányászati beruházásokra nézve követett eljárásom főindoka az volt, hogy magamnak minden tekintetben alapos tájékozottságot óhajtottam szerezni, mert azt hiszem, sem én, sem más nem osztozik abban a nézetben, hogy a bányászati beruházásokat meg kell szüntetni. Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy ha bányászatunkat rentábilissá akarjuk tenni-, ha a bányászatot felhagyni nem akarjuk, a mint azzal igen széles körre terjedő néprétegek, sok munkás érdekében, az ország egyik részében meg épen politikai, nemzetgazdasági és nemzetiségi indokoknál fogva felhagyni nem is lehet: (Élénk helyeslés) akkor a beruházásokra — mint azt tegnap is említettem — készeknek kell lennünk. (Helyeslés jóbbfelöl.) Egészen más azonban, t. ház, hogy ezek a beruházások mikor hozassanak javaslatba. Azoknak megvan a maguk előfeltétele ; nem a szakszerű bányászati előfeltételt értem, hanem azt, hogy a t. háznak és a törvényhozásnak azt a bizonyosságot nyújtsuk — amennyiben az adott körülmények közt bizonyosságot lehet nyújtani — hogy ezen beruházások csakugyan haszonhajtó beruházások lesznek és másodszor — a mi eddig a szakközegek által még nem nyújtatott — hogy mennyi lesz ezen beruházások végösszege, meddig terjed az a teher, a melyre az állam áldozatkészségét igénybe kell vennem. De van, t. ház, egy másik előfeltétel is, mely nélkül én a törvényhozás előtt nem lennék hajlandó nagyobb beruházási összegeket javaslatba hozni és ez az, hogy az az optimisticus szellem, a mely bányászati szakköreinkben tért foglal, a