Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-335

33B,országos ülés február 15-én, szombaton. Í89Ö. 327 telenül igénybe venni; ez szükségtelen is, mert a mit itt szóba hozni kívánok, az nem az indokolás egyes részleteinek kisebb vagy nagyobb jogosulatlansága, hanem az indokolás tenorja, az abban nyilvánuló irányzat. Mert az indokolásban a dolog ugy van oda állítva, mintha a Nándor altárnánál a folyó évben okszerű kezelés mellett annyi pénzt, mint a múlt években, az üzem folytatására fordítani sem lehetne. És ez épenséggel nem áll. A „Nándor altárna" tudvalevőleg egy körülbelül 16 kilométer hosszúságú földalatti csatorna, melynek rendeltetése az, hogy a körmöczi érezhegység bányáiban összegyülemlő vizeket, melyek jelenleg az aranyérczekben gazdag mélység kiaknázását lehetetlenné teszik, a Garam medrébe levezesse. Nehogy e nagy'mű csak igen hosszú idő után legyen befejezhető^ a munka a kijelölt vonal több pontján vétetett foganatba egyszerre, az képezvén a munka további folyamában a feladatot, hogy a szemközti irányban haladó munkahelyek egymással és pedig ugy szintben, mint irányban — pontosan találkozzanak. Ezen feladat a Nándor altárna egyik részében szerencsésen megoldatván, erre nézve a ministeri indokolás azt mondja: hogy — miután a Nándor altárna immár a II. számú aknát elérte és az ezen munka közben sikeresen végbement lyukasztás által a munkahelyek száma csökkent, „ennélfogva a Nándor altárna üzeme, addig, mig ismét több munkahely !esz berendezhető, csak kisebb mérvben folytatható." És ime itt rejlik a nagy tévedés, mely ezen kiválóan plausibilisnek látszó érvelés helyességét megdönti. Mert bár igaz, hogy a lyukasztás, vagyis azon munka pillanatában, midőn a két vágatvéget, más szóval munkahelyet szétválasztó utolsó sziklafal szétrepesztetett, a munkahelyek száma apadt, csakhogy a lyukasztás után az altárna niűvezetősége által azonnal ugyanannyi munkahely rendeztetett ismét be, mint a mennyi azelőtt alkalmazva volt. Három munkahelyen, illetve vágatvégen folyt a munka a lyukasztás előtt s ugyanannyi helyen foly a munka a lyukasztás óta a L'gutóbbi napokig és pedig tudtommal ugyanavval a munkaerővel, mint azelőtt. A munka mérve és munkahelyek száma tekintetében tehát semminemű változás nem állott be. De kérdezhetné valaki, miként vált ezen új munkahelyek ily gyors berendezése lehetővé. Nem kellett-e e végből holmi természetellenes és okszerűtlen műszaki fortélyokat alkalmazni? Erre a kérdésre a válasz igen egyszerű. Az új munkahelyek azonnali berendezése az által vált lehetségessé, hogy azok már a lyukasztás előtt is bármikor be lettek volna rendezhetők, ha e czélra elegendő pénz állott volna rendelkezésre, de nem lévén erre hitel engedélyezve, ettől azon időben el kellett tekinteni. A fennebb jelzett érv tehát az altárnai költségeknek a folyó évre tervbe vett leszállításának indokolására nem alkalmas. De hát mindezektől eltekintve és vezérelte légyen a t. minister urat ezen vagy más indok, annyi bizonyos, miszerint ha az altárnai költségek a folyó évben ily tetemes összeggel leszállittatnának, ennek az lenne az elmaradhatatlan következménye, mint azt Pech Antal t. képviselőtársam helyesen kiemelte, hogy a Nándor altárna egy évvel később készülne el, a mi megint azt vonná maga után, hogy a körmöczi kincstári rendes bányaüzemnél a deficit egy évvel továbbra állandósittatnék; az ottani elég tekintélyes magánbányászat pedig, mely a jelenlegi viszonyok ellen csak a legvégsőbb erőmegfeszítéssel és a legnagyobb anyagi áldozatok árán küzd, a tönk szélére juttattatik. De hát csakis a kincstári bányászatot tekintetbe véve, kérdem, hol a haszon, ha most, 1890-ben 35-000 frtot megtakarítunk, illetve ki nem adunk, de e helyett 1898-ban vagy 1899-ben 40—50.000 frtnyi, esetleg magasabb deficittel fogunk szemben állani, a mely máskülönben akkor már be nem állott volna ? A végből, hogy a t. ház ezen ügyben a helyzeteit egészen tisztán lássa, bátor leszek a t. ház figyelmét még néhány körülményre kikérni. Az egyik az, hogy az ezen eltárnába befektetett kiadások emberi előrelátás és számítás szerint idővel az államnak meg fognak térülni, a mennyiben a bányatörvény az altárna-tulajdonosnak az altárna jótéteményét igénybe vevő bányabirtokosokkal szemben bizonyos jogokat biztosít. A második, a mit felemlíteni óhajtok az, hogy a bányaüzemnél — különleges természeténél fogva, bizonyos elkerülhetlen regie-költségek egyformák maradnak, akár az üzem teljes erővel, akár pedig csak lanyhán folytattatok. Példának okáért aknaházak, gépházak s egyéb épületek, bányaácsolat, aknák és tárnák fentartása; továbbá ott, a hol az megvan, a vizi-erő biztosítása és a többi csak annyiba kerül, ha az illető bányaműben példának okáért 100 munkás dolgozik, mintha abban 200 ember lenne alkalmazva. így vagyunk némileg a tisztek fizetésével és sok egyébbel. Ily módon tehát teljes erővel folytatott bányaüzemnél az általános kezelési költségek nagy mérvben leszállíthatok, lanyhán folytatott kezelésnél ellenben aránytalanul emelkednek. Ugyanez áll az altárna üzemére vonatkozólag is. Ha az évi költség-részletek állandó leszállításával az üzem is állandóan meglassittatnék —reménylem, hogy a t. minister ur ezt nem tervezi— akkor a nagy mű költsége a végeredményben