Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-335
326 886. országos ülés febrnár 15-én, szombaton. 1890. városokat pedig, melyek a magyar ügynek hü bajnokai és a magyarosodásnak legbuzgóbb terjesztői, érzékenyen megkárosítjuk. íme ide vezethet az az út, a melyen a tisztelt pénzügyminister ur megindult. Nem mondom, hogy ide fog vezetni, de ide vezethet. Ellenben akkor valójában megszüntetjük a deficiteket, ha a beruházásokat teljesen bevégezzük és a bányákat képesekké tesszük arra, hogy teljesen fedezhessék költségeiket. A deficit megszüntetésének más módja nem is képzelhető. így állanak az ügyek Selmeczen. Körmöczre vonatkozólag az előttünk fekvő költségvetésben 35 ezer forinttal szállíttatott le a beruházás dotatiója, mert mint az indokolás mondja, a munkálatnak egy része bevégeztetett. Körmöczön az említett három feladatnak még csak ez elsején dolgozunk : a viz levezetésére szükséges alagútnak helyreállításán. E czélra egy 16 kilométer hosszú kanálist kell kivágnunk a Garam partjától a körmöczi bányák alá; a csatornának egy része mintegy 6 kilométer már készen van, de az alig valamivel több az egész hosszaság egyharmadánál. Ezen a 6 kilométeren 1881. óta 8 évig dolgoztunk, évenkint 125 ezer forint kiadással és könnyen kiszámíthatjuk, hogy az eddigi erővel dolgozva még 13 —14 évig kell e czélra áldoznunk. Tekintve ez idő hossza^ágát, azt kellene tulajdonképen kívánnom, hogy a tisztelt minister ur az eddigieknél nagyobb összeget bocsásson évenkint a körmöczi bernházások rendelkezésére és azt kivánom is, ha feladatunknak első czélját: a viz levezetését már elértük volna; de az eddig bevégzett 6 kilométer az alagútnak a Garam partjára kitorkoló része, melyen akadály nélkül lefolyhat ugyan a viz és folyik is, de nem az elárasztott bányák vize, mertebányák még 8—10 kilométer távolságban feküsznek. Az érezek felkeresését lehetővé tevő útnak helyreállításához, melynek hossza az említett 16 kilométerbe máibe van foglalva, addig hozzá nem foghatunk, mig a bányák vize le nem folyik; és felesleges lenne még most a feldolgozáshoz szükséges fölszerelések előállításába fogunk, midőn még nem termelhetünk nagyobb mennyiségeket; nem tartom tehát ezélszerúnek, hogy már most nagyobb öszszegeket fordítsunk a körmöczi beruházásokra, mint eddig ; de, ha a bánya vizeit levezettük, meg jön itt is az ideje a gyorsabb és intensivebb munkáltatásnak. Bevégeztetett tehát Körmöczön is a munkálatok egy része, de a nagyobb rész még hátra van; a beruházások tervezett megtakarításával pedig vagy 6 évvel távolabb toljuk az egész mű elkészülésének határidejét és mivel az elöttüuk fekvő költségvetés szerint a körmöczi bányák 30 ezer forint deficitet okoznak, ezt a deficietet is ugyanannyival hosszab időn át kell viselnünk; de sőt valószínű, hogy a deficit néhány év múlva még nagyobb lesz, mert a bányák, a mennyiben hozzáférhetők, már nagyon ki vannak merülve és évről évre nehezebb lesz annyit termelni a bányákból, hogy a termelés értéke a deficitet mostani állapotánál magasabbra emelkedni ne engedje. Körmöczre nézve is ugyanazon az okok javasolják tehát, hogy a munkát ne lassítsuk, melyeket Selmeczre nézve megemlíteni bátorkodtam; itt sem várhatunk a munka lassításától semmi hasznot, veszélyeztetjük vele és késleltetjük az egész mű elkészülését, szaporítjuk a deficitet és veszélyeztetjük iparunk fennmaradását és az egész vidék gazdasági érdekeit sértjük, a város megerősödése és felvirágzása elé pedig akadályokat gördítünk. Tekintettel mindazokra, a miket itt röviden előadni bátorkodtam és tekintettel arra, hogy a selmeczi investitiók már tényleg abba hagyattak és lehetetlenné vált, hogy e bányák jövedelmi képességüket elérhessék; mig ellenben a régi dotatio fentartása mellett azt 5 — 6 év alatt elérni lehetne, tekintettel végre, hogy a körmöczi dotatió leszállítása is elhalasztja a várt eredményt; a selmeczi és körmöczi bányák deficitjének megszüntetése pedig csak akkor lesz elérhető, ha a tervezett beruházások teljesen végrehajtatnak és ennélfogva ezeknek minél előbbi bevégzése az állam érdekében fekszik: mindez okokból arra kérem a tisztelt pénzügyminister urat, hogy a legközelebb múlt években követett utat elhagyva, a jövő évi költségvetés megállapítása alkalmával a dotatiókat régebbi magasságukban, tudniillik Selmeozre nézve 220 ezer forinttal és Körmöczre nézve 125 ezer forinttal méltóztassék felvenni a költségvetésbe és így meg adván végrehajtóközegeinek a nervus rerumot, általában arra szorítva őket, hogy a beruházás munkálatait a lehető legnagyobb erélylyel foganatosítsák és minél előbb bevégezni iparkodjanak. A költségvetést egyébiránt elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Ámon Ede: T. képviselőház! (Halljuk! Hall juh !) A Nándor altárna czímén — ellentétben a múlt években követett gyakorlattal, csak 90.000 frt. vétetett fel ez idei költség-előirányzatba, holott eddig e czélra 125.000 frt kéretett ég szavaztatott meg évenkint. (Halljuk!) A költségeknek ezúttal 35.000 írttal czélba vett leszállítása az előirányzathoz csatolt indokolás szerint bizonyos érvekre alapittatik, de nem hiszem, hogy ezen érvek vezérelték volna a t. minister urat ebbeli elhatározásánál, mert azok nagyobbrészt tévesek. Hogy ebbeli állításomat beigazoljam, részletekbe kellene bocsátkoznom; de ezeknek felsorolása által nem kivánom a t. ház figyelmét illeték-