Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-334

316 831. országos ülés február lá-én, pénteken. 1890. meghagyásából ugy a nagyközönségre, mint az államkincstárra nézve erednek. Csak két dolognak felemlítésére szorítkozom. (Halljuk!) A közpénztárak részére kiadott utasítás egyik szakaszában a többi között az mondatik, hogy a nagyon kopott érczpénzek fizetés gyanánt el ne fogadtassanak, hanem azok előforduló esetben a félnek más t érezpénzekkel való kicserélés végett visszaadassanak. A t. pénztigyministerium e rendelkezése nagyon helyes, sőt bizonyos okoknál fogva szük­séges is, fle kétségtelenül a pénzverés jogát kizá­rólag magának fentartó állam részéről azon köte­lezettséggel jár : gondoskodni arról, hogy elegendő ép érczpénz a közönség rendelkezésére álljon, mert hiszen, hogy tehessen máskülönben a közön­ség ép veretű pénzre szert ? E rendelkezésnek a gyakorlati életben a jelenlegi állapot mellett az a következése, hogy uz a kevés, félig-meddig jó ezüst váltópénz, amely még a közönség kezében van, a közpénztárakha folyik, innen nem tagadom, esetleg ismét forga­lomba, hozatik, de a mi állandóan közkézen és közforgalomban marad, az épen n felismerhetlen­ségig kopott és az állampénztárak által vissza­utasított váltópénz. (Igaz! Ugy vau!) És ezen körülmény szüli azon másik nagy bajt, melyre egyúttal reá utalni óhajtok. Figyelmen kivül nem maradhat ugyanis, hogy mi sem segíti elő annyira a pénzhamisítványok terjedését és terjesztését, (Igaz! Ugy van!) mint ha igazi, de nagyon kopott érczpénzek a forgalom­ban meghagyatnak. S hogy ezen utóbb jelzett baj mily mérveket öltött, azt, ugy hiszem, többé­kevésbé mindenki tapasztalta már. (Helyeslés.) Ezek után bővebb indokolás nélkül bátor vagyok azon kérdést a t. pénzügyminister úrhoz intézni, nem-e látja elérkezettnek az időt arra nézve, hogy a feljebb jelzett baj és viszássäg akár ezüst váltópénzünk intensiv átveretése, akár új váltópénz kiadása utján orvosoltassék és elosz­lattassék ? • Igaz, hogy ezen ügy egy másik, mondhatnám szőnyegen levő nagy reform-kérdéssel — a valuta rendezés és új pénzegység kérdésével — szoros összefüggésben áll, de tekintve, hogy e reform keresztülvitelének ideje egyelőre meg nem álla­pítható, az általam említett ügy rendezése pedig sürgős, utóbb jelzett ügyet újból a t. minister ur szives figyelmébe ajánlom. Magát a tételt pedig elfogadom. (Élénk helyeslés.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur által felvetett kérdés olyan, melyre nézve a kormány már egy évvel ezelőtt tett a t. háznak előterjesz­tést, a ház pedig már eszközöket is bocsátott a kormány rendelkezésére az ezüst váltópénz újra­| veretesére nézve. Ezt csak azért vagyok bátor fel­| említeni, hogy mindazon okok, melyeket az ezüst i váltópénz újraveretésének szüksége mellett felhozni méltóztatott, a kormány előtt ismeretesek voltak, | sőt ezek a törvényhozás elé is terjesztettek, a \ mennyiben épen ezen indokokból kértünk, ha jól tudom, a múlt évben íelhatalmazást és költsé­get arra, hogy százezer forint árú ezüst váltópénzt ! újjá verethessünk. Felhatalmazást kértünk erre azért, hogy lássuk: mennyibe kerül az újjá vere­tes? Nem emlékszem most egész határozott­hogy körülbelül az átveretés 12 vagy 15 százalékba | kerülne. Miután pedig nekünk annyi pénzünk | nincs, hogy az ezüst váltópénz újjá veretesére ez í idő szerint ily tetemes összeget fordíthatnánk: ez ! az egyik és főoka annak, hogy további lépéseket I nem tettünk az újjá veretesre. De nem hagyhatom magát a kérdést annyi­| ban, hanem oly értelmű előterjesztést szándékozom | tenni, hogy az ezüst váltópénz újjá veressék azon j az alapon, hogy korábban forgalomba'bocsátott [ mennyiség erejéig verethessünk új váltópénzt s j így legalább időközben a hiány fordíttassák a vere­! tési költségek fedezésére. Igen jól méltóztatnak tudni, hogy a fennálló kereskedelmi és vámszerződés értelmében ez oly kérdés, mely Austriával egyetértőleg oldható | csak meg ; (Közbeszólás a szélső baloldalról: Az a | baj!) igen jól méltóztatnak tudni, hogy talán a ! valuta rendezése is befolyhat ezen kérdés mikénti megoldására s ezért ily tekintetből foglalkozom ugyan vele, de oly eminens sürgősségűnek nem látom a kérdést, hogy a megoldást a váltó­pénz újjá veretesét illetőleg már a legközelebbi időben helyezhessem kilátásba. (Helyeslés a jobb­: oldalon.) Thaly Kálmán: Figyelemmel hallgattam í a t. pénzügyminister ur legutóbbi érdekes nyilat­kozatát a valuta rendezése tekintetében. Ezen ! kérdést folytonosan figyelemmel kisérve, csakis pár szóval kívánom a t. minister ur figyelmét fel­hívni arra, hogyha már a váltópénz késdésével foglalkozik, egyszersmind terjeszsze ki figyelmét | a váltópénznek nickelből történő veretesére is, mit csaknem minden európai államban sikerrel ! érvényesítenek, sőt némely államban már évtize­| dek óta alkalmazzák is. Magyarország egyike azon államoknak, melyekben ezen érez kellő mennyiségben talál­ható. Dobsinán például oly mennyiségben fordul a nickel elő, hogy hazánk hivatva volna arra, hogy a különben is több szempontból, főleg pedig az egészségügyi szempontból igen kártékony réz­pénzt kiküszöbölje s nickelből vert váltópénzt hoz­zon forgalomba. Kérem tehát, méltóztassék ezt a kérdést

Next

/
Oldalképek
Tartalom