Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-334

312 834. országos ülés február 14-én, pénteken. 1890. aknáznák ki ezen kincseket s igy ezek a fémek ne vándorolnának külföldre. Felső-Magyarországban szintén nagy a baj a bányászat terén, mert ez a fontos iparág ott évek óta pang és azt hiszem, ott is azon veszélynek vagyunk kitéve, hogy a mostani bányászat követelte nagy tőkebefektetések miatt oda is külföldiek fognak jönni, hogy azokat a kincseket kiaknázzák, a minthogy ez iránt már kísérlet is tétetett. A mint kívánatosnak tartom, hogy ez ne történjék, ép ugy meg vagyok győződve, hogy a bajon csak egy módon lehet segíteni és ez az, hogy belföldiek vegyék kezükbe az egész dolgot. (Helyeslés.) De nem ez volt czélom, t. ház, mikor felszólaltam, hanem egy kérésem van a t. pénzügyminister úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) Miután ugyanis most az egész bányászat a pénzügyministeriumban yan összpontosítva s mintán tudtommal már évekkel, talán 8 évvel ezelőtt, a bányatörvényt egy enquette tárgyalta és előkészítette, azonban az bizonyos akadályok miatt a ház elé nem kerülhetett, azon tiszteletteljes kérelemmel fordulok a t. pénzűgyminister úrhoz : nem tartaná-e az időpontot elérkezettnek arra, hogy az elavult, régi bányatörvény valahára revisió alá vétesssék, (Helyeslés) újra enquette-en tárgyaltassék és igy a bányaipar újabb czélszeríí intézkedések által ismét lendületet nyerjen. (Élénk helyeslés.) Erre nézve bátorkodom tisztelettel kérni szíves válaszát. (Helyeslés.) Szathmáry György jegyző: Gróf Andrássy Manó! Gróf Andrássy Manó: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Igen helyes, hogy Hoitsy Pál t. képviselő ur azon aranymunkálatokat és kiaknázásokat, melyek Erdélyben megindultak és folyamatban vannak, kiemelte és az ország figyel mét rájuk irányozta; mert századok óta nyernek ott aranyat egy manipulationalis systema szerint, mely abban áll, hogy az aranyat folyók homokából mosták, vagy bányákból nyerték és azután kénytelenek voltak azt a kamarának beváltásra odaadni, mely a szokott cameralis kezelés szerint azoknak, kik az aranyat odavitték, az értékből igen keveset juttatott. Ez vitte a dolgot oda, hogy az utóbbi időkben minél kevesebbet foglalkoznak az arany-keresései, különösen a mióta az arany nem bir már többé azzal az értékkel, a melylyel előbb birt, hanem, a mint Hoitsy képviselő ur mondotta, az az értéke, a mit Kalifornia határoz meg. Mi a helyzet ma? Értekeztem azokkal, a kik Erdélyben a legnagyobb mértékben fejtik, vagy keresik az aranyat és kérdeztem őket, vájjon azt az új eleetricus fejtési módot használják-e, vagy kénesővel fejtik-e az aranyat új módon, vagy egyáltalán olyan módokat alkalmaznak-e az arany nyerésére, a minőket idevaló bányászaink elsajátítani nem tudtak s van-e ebben valami titok? A válasz igen egyszerűen az volt, hogy ebben bizony semmi titok sincsen, hogy ők ellenkezőleg az arany nyerésére másutt alkalmazott módok egyikét sem használják, hanem egyszerűen az országban alkalmazott régi módon járnak el, csakhogy sokkal észszerűbben, tudniillik hogy példát hozzak fel, mert igy lehet legjobban felvilágosítani a dolgot s megállapítani, mi volna teendő ezután (Helyeslés) azokból a bányákból, a melyeket egyes családoktól vettek s melyekben még ugy látszott, van valami arany, de a melyet az egyesek kifejteni nem tudtak, tömegesen nyerik az éreztartalmú telléreket. Beszakítják az oldalakat, a bányákból vasúttal szállítják ki a telléreket és összetörik. A miket eddig lyukakból szedtek ki, ahhoz most sokkal könnyebben juthatnak és ezen practicus fogással 80.000 forintot vesznek be havonkint ugyanazon bányákból, a melyekben az előtt kárral dolgoztak. A kamarának ép oly értékes bányái vannak a közelben; nem akarom vitatni, mennyire vitte a dolgot, de az bizonyos, hogy azt nem teszi, a mit ezek a német atyafiak és a maga cameralis ezopfja szerint halad tovább. (Derültség.) Erről meg vagyok győződve; már pedig azt hiszem, hogy a jót el kell fogadni a némettől ép úgy, mint akárkitől s e téren Hoitsy t. képviselő úrral ellenkező nézetben vagyok. A mi a földben van, az nem a mienk, az csak akkor lesz a mienk, ha abból kijön. (Élénk derültség.) Az a capitalis, mely nem hoz kamatot — méltóztassék figyelni, financiális tudományomat erre már kiterjesztettem — nem ér semmit. (Zajos derültség.) De ha az kijött, ne méltóztassék elfelejteni, hány embernek ad az foglalatosságot; ne méltóztassék elfelejteni, hogy ezen idegenek nekünk eszet adtak; (Derültség) megmutatták, hogyan kell csinálni a dolgot és én e tekintetben csak arra akarnám a, t. minister ur figyelmét irányozni, hogy méltóztassék a cameralis urakat figyelmeztetni arra, hogy tanuljanak legalább a szomszédoktól. Mert tudomásom szerint, a kamara sokkal több bányával bir, mint azon idegenek ése bányák még most is azon helyzetben vaunak, a melyben régen voltak. A másik, a mi igen érdekes (Halljuk! Halljuk!) és a mire nézve igen csodálkozom, hogy a mikor minden vendégfogadóban, minden megyei gyűlésen, minden alkalommal, a hol csak az ipar fejlődéséről beszélnek, szóba hozzák, épen az országgyűlésen van erről legkevésbé szó, tudniillik, hogy minden iparra nézve fődolog nem a capitalis, nem a concessiók, sem az adóleengedés, de ipar nem lehet ott, mert ipar ott nem lehet, a