Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-334

$84. országos ülés február 14-én, pénteken. 1890. 313 hol a tüzelőanyag drága. Azért én annak idején kérni is fogom a t. kormányt, bogy az ország figyelmét mindenekelőtt a kőszénre terelje. (Helyeslés.) Volt nekem alkalmam, t. ház, e dologgal foglalkozni, mikor a kereskedelmi ministerium volt államtitkárával, a ki most mellettem ül, (Derültség) két esztendeig kínoztak bennünket és játszottak velünk, mint macska szokott egérrel. (Zajos derültség.) Megpróbálták, hogy tudomá nyos emberek vagyunk-e ? (Élénk derültség.) Nyomtatások oly nagy számban történtek, hogy a ministerium egyik osztálya tele volt vele. (Derültség.) A bányászat és ezzel kapcsolatban a kőszén, petróleum mind oly fontos dolgok, hogy ha ezekről a törvényhozás nem intézkedik, industriánk soha sem lesz. Azért itt törvényhozási intézkedésre van szükség; a feladat nem lesz nehéz, mert az említett munkálatok valószínűleg meg vannak még. Remélem azonban, hogy nem fogunk ismét ugy járni, mint először jártunk, hogy tudniillik mikor már mindent kidolgoztunk, hoztak két földbirtokost, a kiknek azt kellett mondaniok, hogy: mi meg akarjuk magunknak a földünket tartani. Ez öt perez alatt megtörtént; a minister pedig szépen megköszönte türelmünket, (Élénk derültség) diurnum nélkül — a mit sajnálok — és ajánlotta magát. (Zajos derültség.) Én hiszem, t. ház, hogy a minister ur fel fogja karolni e fontos ügyeket és nem fog késni ezeket törvényhozási szabályozás elé vinni. (Helyeslés,) A bibéje a dolognak csak AZ volt, (Derültség. Halljuk! Halljuk') hogy a bányászatot a kőszénjogi kérdéssel összekötötték. (Élénk derültség.) Kérem, industriáról seriose beszélnek korcsmákban is, megyegyüléeeken is, hát miért nem méltóztatnak akkor az itt mondottakat seriose venni és mit nevetnek itt? (Ellenmondás. Haltjuk! Halljuk !) Meg van minden országnak bizonyos földértéke, melyet a szénért adnak; igy Angliában egy krajczar az, mit adnak a birtokosoknak. Ez első pillanatra csekélységnek látszik, de azért az indusíriát rendkívüli módon emeli. Addig senki nem kereshet, nem kutathat, mig e tekintetben világos törvény nincs, miért is kérem a t. kormánvt hosrv a széniog iránt a javaslatot mielőbb betérjeszsze. (Élénk helyeslés.) Wekerle Sándor pénzögyminister: T. ház! Azt hiszem, Hoitsy képviselő ur nem fogja kívánni, hogy az általa felhozott motívumokra is kiterjeszkedjem, mert indokolásának egy részével nem tudok teljesen egyetérteni. De azt hiszem, ő is arra fekteti a súlyt, hogy az eredmény tekintetében értsünk egyet ós azt hiszem, hogy ebben köztünk semmi diíferentia nincs, vagy ha van, az igen lényegtelen. Ami először azt illeti, hogy különösen az KÉPVH. KAPLÓ. 1887—92. XVI. KÖffBT. ország erdélyi részeiben nemes fémbányáink igen nagy mértékben kerülnek külföldi kézre, erről nekem is van tudomásom. Ha magánosok adják el bányáikat, ehhez természetesen nem lehet hozzászólásunk és nem képzelhetek olyan bánya-törvényt, mely a magánbányáknak másokra való átruházását korlátoló intézkedéseknek vetné alá. Egész más kérdés az, ha szabad kutatás, vagy bányatelek adományozása kívántatik és ily módon szereztetik meg a bányabirtok azon része, mely a belföldiek vagy mások által eddig igénybe nem vétetett. E részben én is igen kívánatosnak tartanám, hogy e nemzeti vagyont ép ugy, minta vagyon bármely alkatrészét, hazai erők és capitalisták bírnák megtartani. Még kívánatosabbnak • tartanám — ezt feltételül is említem — ha a befektetett tőkék kellő kamatokat is hajtanának, mert ha nem hajtanak, közömbös, hogy kié a tőke. Mindazonáltal nem tartanám kívánatosnak oly intézkedést tenni, hogyha hazai erők azt kellő időben kézbe nem veszik, a külföldi tőkéknek ilyenekbe való elhelyezését megnehezítsük. Egyet azonban mindenesetre meg kell tenni a kormánynak, mint bányahatóságnak: azt, hogy a mennyiben bizonyos határidőhöz kötött adományozásoknak azon határidő alatt foganata nincs, alkalmaztassanak a fen álló törvények és vétessék el az adott jog, mely úgy tudom, hogy fennálló törvényeink szerint magától megszűnik és bárki által igénybe vehető. Gróf Andrássy Manó: Nem áll! (Közbeszólások jobb felöl: De áll!) Wekerle Sándor pénzögyminister: Ha nem fizetett az illető, azt hiszem, megszűnik. Különben, miután e tekintetben a, bányász urak sem értenek egyet, bírói szerepre nem akarván vállalkozni, e kérdést, mint mellékest, hagyjuk cldöntetlenül. Másik feladatom az lehet, hogy azon közszolgáltatások, melyeket módom van követelni — legyenek azok akár bányailletékek, akár bánya- vagy egyéb egyenes adók — a külföldiektől ép ugy teljes mértékben megköveteljem, mint megkövetelem azokat a belföldiektől, (Helyeslés) mert fennálló vám- és kereskedelmi szerződéseink az egyforma elbánást úgyszólván minden alattvaló irányában biztosítják. És e tekintetben legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy a közszolgáltatásoknak kisebb mértékét, mint a menynyit a törvény megenged, alig fogom alkalmazásba vétetni. A mi az alluvialis és diluvialis képződéseket illeti, ezekre a múlt évi tárgyalások során Hoitsy Pál képviselő ur szíves volt figyelmessé tenni. Daczára annak, hogy az általa felhozottak mellett oly plausibilis okokat hozott fel, melyek kétségtelenné tették előttem, hogy ezen alluvialis és diluvialis képződések kiaknázásával haszonnal 40