Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-334

3&4. országos ülés február 14-én, pétiteken. 1890. 31 i mékeket bizonyos tekintetben kivonják az adózás alól. így például Erdélyben most egyik legnagyobb bányának, a mely német társaság kezén van s a mely havonkint körülbelül 50—80 kilogramm aranyat termel, az igazgatója maga dicsekedett el vele Németországban egy nyilvános felolvasásában, hogy ő ezt az aranyat nem a magyar királyi beváltó hivataloknál váltja be, hanem kiviszi Berlinbe és ott váltja be. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ily módon a míigyar adóhivataloknak nincs is rá módjuk, hogy az adót ezekre a bányavállalatokra idvethessék s azokat ugy adóztassák meg, mint azok termékeik után megadóztathatok lennének. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Még nagyobb veszedelemnek tartanám azonban, ha nemcsak ezek a bányák kerülnének idegen kezekre, hanem idegen kezekre kerülnének azok a nagy aranyalluvinmok is, a melyek szintén az erdélyi részekben igen nagy területeket foglalnak el s a melyeket én sokkal becsesebbnek tartok, mint magukat a bányákat. Méltóztatnak tudni, t. képviselőház, hogy a geológiai processusok következtében a vizek miudig lehordják a hegyek tömelékeinek kisebb-nagyobb részét, mindazzal együtt, mi azon hegyekben foglaltatik. Ezen processusok tartanak nem tudom hány millió esztendő óta, a geológiai korszak keletkezése óta. Miután azonban a viz csak a kevésbé súlyos részeket tudja elvinni, a legsúlyosabbakat pedig legközelebb rakja le az eredeti lelőhelyhez: leghamarabb rakja le az aranyat, a mely minden más testnél súlyosabb, mert fajsúlya — mint tudjuk — 19. Ilyen módon keletkeztek a világnak minden aranybányája és arany telepe körül azok a folyami sedimentumok, a melyek aranyat tartalmaznak, a mely arany azután por alakjában kimosatik. Az erdélyi részekben ily arany telepek léteztek, a meddig csak a történelem okmányai felhatolnak. A rómaiak idejéből igen sok felhagyott aranymosás maradványait és romjait találjuk fel, igy például Várfalva felett most is láthatni azon óriási mosókat, a melyeket a rómaiak hagytak, úgyszintén Offenbánya és Abrudbánya vidékén ugy Nagy-Enyeddel szemben a nagy hegyekben. Kőrösbánya körül most is meg van a tó, melyeta rómaiak ástak, hogy ott aranymosással foglalkozzanak. Természetes, hogy azért, mert a rómaiak idejében valahol aranyat mosni lehetett és az utóbbi időben mindig mostak aranyat, még nem következik, hogy ma is lehessen mosni, mert a rómaiaknak két előnyük volt: először a rabszolgák munkája; másodszor az, hogy az arany és élelmi szerek között a viszony egészen más volt. Tudjuk, t. ház, hogy a rómaiak messze földről hozták ide a rabszolgákat, a kiket a bányáknál és mosókra! alkalmaztak. Például a rudai bánya falán most is láthatjuk a Jehova felirásokat, melyeket a rómaiak idejében véstek azokba a bányákba és tárnábba; alkalmasint Palestinából, Júdeából hozták oda arabszolgákat és azok vésték azt oda. És az is igaz, t. ház, hogy akkor, mikor például egy gramm aranyért valaki háromszor annyi élelmiszert kaphatott, mint ma, akkor bizonyos dolgokat nyereséggel űzhettek, a miket ma nyereséggel nem űzhetünk. Hanem épen a mi korszakunknak van egy olyan munkaereje, a mely még a rabszolgamunkánál is olcsóbb, nevezetesen a gépek munkaereje. Alapos kilátás van arra, t. ház, hogy mindezek a sedimentumok, mind e diluvialis és alluvialis képződmények oly menynyiségtí aranyat tartalmaznak, a melyet gépek segítségével értékesíteni, nyereséggel előállítani lehetne, a mely mennyiség több száz millió értéket repraesentál. Nagyon természetes azonban, t. ház, hogy mielőtt valaki arra határozná el magát, hogy ilyen nagy befektetéseket követelő gépeket szerezzen be és állítson fel a helyszínén, tisztában kell lennie bizonyos előfeltételek iránt és sok pénzbe kerülő tudományos kutatásokat kell eszközölnie, másként nem resquirozhatja azt a nagy tőkét, melybe ily gépek kerülnek. Most annak a veszedelemnek nézünk elébe, t. ház, hogy ezt a munkát is külföldiek fogják megcsinálni, _ miután mi maguuk nem akarunk hozzáfogni. így Péterfalva és Szász-Sebes vidékén már egy franczia consortium alakult, mely ezen sedimentalis területeket lefoglalta és átkutatásukhoz már a tavaszszal hozzá is akar látni. Én tehát a t. pénzügyminister ur figyelmét arra kérem fel, hogy miután itt az a veszély forog fenn, hogy a külföld bennünket ezen a téren is ki fog szorít-mi; miután másrészt a tapasztalat azt mutatja, hogy hazai capitalistáink nem bírnak elég érzékkel ezen objectuniok lefoglalása és a velük foglalkozás iránt; miután továbbá áll az, h >gy itt magánember nagyon nehezen szánhatja el magát több ezer forintra menő ily kutatások eszközlésére : legyen a t. minister urnak gondja arra, hogy efféle kutatások történjenek és ezeket vitesse végbe. Különben nem akarom a t. ház határozatát provocálni, csupán a t. pénzügyininister ur figyelmét kívánt un rá irányozni ezekre az állapotokra. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Szathmáry György jegyző: Münnieh Aurél! MÜnnich Aurél: T. ház! (Halljuk!) Egészen röviden kivánok a jelen kérdéshez hozzá szólani. Az előttem szólt t. képviselő ur beszédjére csak azt jegyzem meg, hogy tudtommal itt külföldi részvénytársaságok is alakulhatnak a törvény értelmében s talán nem is lehet tőlük megvonni a jogot, ha rendesen fizetik adójukat és bizonyos tőkét deponálnak, hogy itt működjenek. Azonban én is kivánatosnak tartanám, ha belföldi tőkék