Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-334

384. orsíágos ülés febraár 14-én, pénteken. 1890. gQg Azt mondja a t. minister ur, az a 200.000 métermázsa, mely a külföldre eladatik. (Felkiáltá­sok jőbhf elöl: Százezer!) Legyen kérem! Mindig jobb, ha többet mondunk. (Elérik derültség jobb­felől.) Annál terhesebb rám nézve, ha én többet veszek fel és ebből a többől is kimutatom a káros következést, mert a kevesebből sokkal előnyöseb­ben vonhatnám le a következtetést. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Legyen ne száz, de legyen két, legyen háromszázezer métermázsa az, a mit önök külföldre eladnak; nem helyesebb volna-e azt olcsó áron szállított sóban az idevaló népességnek javára fordítani? (Igaz! Ugy van ! a szélső balolda­lon.) Ne gondolják önök, hogy az által, hogy önök 100—200.000 métermázsát adhatnak el a külállamokban s azért 2 — 300.000 frtot hoznak be az országba, nagy közgazdasági és kereskedelmi érdekeket elégítenek ki. Kérdem a minister urat s kérdem önöket mindnyájukat, ha alább szállíttatik a só ára, nem volna-e az országnak sokkal több jövedelme a só árából, mint a mennyi most van 1 Kisértsék meg és ha nem sikerül, akkor mondják, hogy nincs igazuk azoknak, a kik óhajtják, hogy a só ára leszállittassék. (Helyeslés a szélső bál­oldalon.) És én nem tehetek róla, hanem azt hiszem, hogy önöket köti valami; köti önöket ismét az osztrák érdek, (Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon) mert különben lehetetlennek tartom, hogy lehes­sen Magyarországnak kormánya, amely olcsóbban ne adná a sót, a midőn azt látja, hogy ez nagyobb hasznára van a nagy tömegnek és az eddigi jöve­delmet mégis biztosítja. Hogy mi köti, arról természetesen nekem és nekünk itt biztos tudomá­sunk nem lehet. Először a t. képviselőházhoz járulok kéré­semmel, nagyon helyeslem, hogy a t. pénzügyi és kereskedelmi minister urak két legújabban beter­jesztett törvényjavaslatnál törvénybe óhajtják vétetni azt, hogy az ipar előmozdítására az ipa­rosok olcsóbb sóval láttassanak el. Nagyon helyeslem a t. minister ur mai ki­jelentését, melyben azt mondja, hogy gondja lesz rá, miszerint a kisiparosok ezen olcsó sóhoz jus­sanak, tehát a t. képviselő urakon áll és a t. kép­viselő urak kötelessége, hogy rajta legyenek, hogy ez megvalósittassék. Ipart igenis kell teremtenünk, az igaz, mert az ipar emeli egyúttal a földmívelés érdekeit is, melylyel az szoros kapcsolatban áll. De Magyar­ország legfőbb jövedelmet mégis a földmívelésből meríti; a földmívelés alapja nagy részben az embe­rek életfentartásának, de alapja az állattenyész­tésnek is; ha pedig ez igy van, akkor tartsák önök kötelességüknek — ha most nem is lehet meg­tenni — odahatni, hogy a kormány mielőbb adjon alkalmat az országnak és törvényhozásnak arra, KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVI. KÖTET. hogy a sóárának leszállítását eszközölhesse. Addig pedig, mig ez meg fog történhetni, mindenesetre lehetővé kell tenni legalább azt, hogy a marhasó ára olcsóbbá tétessék és az ország kívánalmai legalább ennyiben teljesíttessenek. (Élénkhelyeslés a szélső balon.) Zay Adolf jegyző : Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! Engem kizá­rólag a törvényhozási jogkör megóvása és az alkot­mányjogi szempont indít arra — és ezt különösen is hangsúlyozni kívánom — hogy egyéni vélemé­nyemet a felvetett kérdésben megmondjam. (Hall­juk ! Halljuk!) A bulgárai sóeladás ügye, gondolom, még 1888-ból datálódik, mikor a törvényhozásnak tudo­mása is volt arról, mert a költségvetés indokolása ezt nyíltan tartalmazta, hogy Bulgária részére só­eladás történt, métermázsánkint 60 krajczárjávai. Akkor a törvényhozásnak vagy a pénzügyi bizott­ságnak jogában állott az, hogy a t. minister úrtól a szerződésre vonatkozólag közelebbi felvilágosí­tásokat kívánjon ; de ezt a törvényhozás nem tette, hanem tudatában az eladásnak, megnyugodott a történt intézkedésben. A dolognak természete tehát közjogilag — felfogásom szerint — olyan, hogy a minister ur­nak saját kormányzati és administrativ hatásköré­ben mindenesetre joga és a kötelessége van inten­dálni ilyen eladásokat és kötni ilyen szerződése­ket, természetesen oly feltétel alatt, hogy annak pénzügyi eredményei a költségvetésben és annak indokolásában kifejezésre jussanak. (Helyeslés balfelöl.) Ha a törvényhozás az indokolással nincs telje­sen megelégedve, hanem közelebbi felvilágosítá­sokat kivan, azokat megszerezni mindig módjában van, sőt ha a törvényhozás annak látja szükségét, hogy a szerződés is bemutattassék a kormány által, a kormánynak ezt tenni kötelessége, termé­szetesen saját felelőssége mellett és ugy, hogyha a bemutatást az ő helyzetéből kifolyólag talán nem tartaná czélszeríínek, azt nem az illető kor­mányférfiú, hanem egy másik fogná tenni, mert az a minister bizonyára a consequentiákat lefogná vonni. A dolog, t. ház, e szerint ugy áll, hogy ezen eladásról a törvényhozás tudomással birt és itt mellesleg kívánom megjegyezni, hogy én nem orszthatom t. előttem szólott képyiselőtársam azon nézetét és felfogását, hogy ő csodálkozik azon, hogy addig, mig nálunk a só ára 10 —12 forint, addig azt Bulgária részére 60 krért vagy talán még ennél is olcsóbban adjuk el, mert az itteni sóárakban benfoglaltatik az adószolgáltatás is, mely az ország egyik jövedelmét képezi és a me­lyet a törvényhozás felemelhet vagy leszállíthat a szerint, a mint azt a háztartás igényei szükségessé teszik. (Helyeslés jobb- és balfelöl.) 89

Next

/
Oldalképek
Tartalom