Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-333

288 *&• országos ülés február IS-án, esütBrtökon. 1890. állam tulajdonában levő, mint a magánosok által értékesítés végett a pénzügyministernek bejelentendő regale-kötvények értékesítésére nézve olyformán, hogy 9?-es árfolyam biztosíttatott és bizonyos különbözet után elérendő magasabb árfolyamból még az állam, illetőleg a bejelentők részére participatio is biztosítva van. Felhivtam az érdekelteket, jelentsék be, kik kívánják kötvényeiket az állam által értékesíttetni; ennek megtörténte után a kötvények a consortium utján forgalomba fognak hozatn'. Tisztelettel kérem a tétel megszavazását. (Élénk helyeslés jóbbfélöl.) Horánszky Nándor: T. ház! Némileg fel lévén a nyilatkozatra szólítva, legyen szabad egy pár megjegyzést tenni. A t. pénzügyminister ur felhívott, hogy mutatnék rá azon néhány pontra, melyekben a kiadott utasítást a törvénynyel ellentétesnek tartom. Én az utasítást néhány hete olvastam, akkor tudniillik, midőn az italmérés hasznosítása országszerte folyamatban volt. Minthogy engem, mint egyik kerület képviselőjét szintén érdekelt az utasítás és különben is el szoktam olvasni az oly utasításokat: tehát elolvastam ezt is. Most sem az utasítás, sem a törvény nem lévén előttem, nem tudok rámutatni az egyes pontokra. De néhány példával szolgálhatok. A törvény 6. szakasza például rendelkezik, hogy bizonyos vállalatoknak — akár vasúti, akár építési, akár iparvállalatoknak — a törvényben foglalt feltételek mellett a kis mértékben való elárusítás engedélyezhető. Tudtommal az utasításban ennek lehetősége fenn nem tartatik azon helyeken, hol a kizárólagos italmérési jog haszonbérbe van adva, ha csak az illető iparvállalkozó az illető haszonbérlővel meg nem egyezik. Ezen egyezség feltételeit pedig természetesen az illető vállalkozó maga szabja meg. Van például egy nagy téglagyár, a melyben a munkások tűzzel dolgoznak Körülbelül 4—500 a munkások száma, a hol eddig a tulajdonos némi csekély taxát fizetett a regale tulajdonosnak és ennek következtében saját borát adhatta a munkásoknak. Most ily helyen, ha van egy bérlő, a ki kizárólagos italmérési jogot vett haszonbérbe, ehhez a helyzetbez az illető gyári vállalkozó tulajdonos csak ugy juthat, ha ő oly árt fizet a bérlőnek, melyet az elébe szab. Gondolom, a minister ur concedálja nekem azt, hogy a bérlő a kismértékű darusítást nem köteles megadni, ha az illető nem fizeti meg azt az árt, melyet a bérlő feltételül kitűzött. Méltóztassék már most felvenni, hogy egy oly gyárnál, hol tűzzel dolgozó munkások vannak és az italok kiszolgálása feltétlen szükséget képez, mit tesz az a kényszerhelyzet, melybe az iparvállalkozó jut, midőn egyoldalú dictálással áll szemben. Ha tehát a törvény hajtatott volna végre és a jövedék italmérési adó és illeték-fizetés alakjában hasznosittatott volna, semmi akadály sem forgott volna fenn arra, hogy az illető, ha egyébként a törvényszabta feltételeknek eleget tesz, a kis mértékben való darusításhoz hozzájusson. Gondolom, a minister ur concedálja nekem azt, a mit mondtam ; miután a törvénynek egyáltalán nem volt intentiója az, hogy ha valaki egyébként megfelel a törvényszabta feltételeknek, ily italok kis mértékben való elárusításához hozzá ne juthasson. Igen természetes tehát, hogy mostan az utasítások folytán a haszonbérbe adás által az illető gyártulajdonos ennek lehetőségétől és igy törvényben biztosított jogától elesik. Egyébiránt, t. minister nr, maga az utasítás is, hajói emlékszem, azzal kezdődik, hogy azon esetben, ha a kizárólagos italmérési jog haszonbérbe adatik, a törvénynek a kis mértékben való darusítására vonatkozó intézkedései következő megszorításokkal alkalmazandók. Mit tesz ez, t. ház? Teszi azt, hogy ha az italmérési jövedék nem kizárólag haszonbérbe adás utján érvényesíttetett volna, hanem a törvény által megállapított módozatok mellett, tudniillik illetékfizetés és az italmérési adó fizetése mellett, ugy ezen megszorításoknak nem kellett volna bekövetkezni. És ezen megszorításokat szükségessé tette az utasítás egyszerűen azért, mert a törvény mellett a regálé hasznosításának lehetősége fenn nemforoghatot. De van az italok bizonyos qualitásáuak meghatározása is, az utasítás szerint, nem tudom, 60 vagy 70 krajczárban. Wekerle Sándor pénzügyminister: 70 krajczárban! Horánszky Nándor: Ez van az utasításban. Wekerle Sándor pénzügyminister: Az eddigi jog alapján. Horánszky Nándor: Az eddigi jog megszűnt az italmérési törvény életbeléptetésével. Wekerle Sándor pénzügyminister: De ez fentariatott. Horánszky Nándor: Fentartatott a kis mértékben való elárusítás és ugy, hogy aki megfizeti az adót és az illetéket, továbbá erkölcsileg és hatósági szempontból kifogás alá nem esik, meg kell kapni az italmérési engedélyt. Van is az ország vidékén elég oly eset és a minister ur is találhat ezer várost és oly kávéházat, hol eddig italokat mértek ki a regale-tulajdonossal kötött szerződés alapján. Most ennek lehetősége ki van zárva, ha csak a bor 60—70 krajezárt meg nem ér. Ez is megszorítás. De én nem polemisálni akartam, hanem részemről azon felfogásomnak óhajtottam kifejezést adni, hogy a jövedéknek ily módon való hasznosítása, illetőleg az erre vonatkozó utasítás, szemben a törvénynyel, oly megszorító intézkedéseket tartalmaz, a melyeket a törvény szelleme felfogásom szerint kizár. Én