Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-333

288 *&• országos ülés február IS-án, esütBrtökon. 1890. állam tulajdonában levő, mint a magánosok által értékesítés végett a pénzügyministernek bejelen­tendő regale-kötvények értékesítésére nézve oly­formán, hogy 9?-es árfolyam biztosíttatott és bizonyos különbözet után elérendő magasabb árfolyamból még az állam, illetőleg a bejelentők részére participatio is biztosítva van. Felhivtam az érdekelteket, jelentsék be, kik kívánják köt­vényeiket az állam által értékesíttetni; ennek megtörténte után a kötvények a consortium utján forgalomba fognak hozatn'. Tisztelettel kérem a tétel megszavazását. (Élénk helyeslés jóbbfélöl.) Horánszky Nándor: T. ház! Némileg fel lévén a nyilatkozatra szólítva, legyen szabad egy pár megjegyzést tenni. A t. pénzügyminister ur felhívott, hogy mutatnék rá azon néhány pontra, melyekben a kiadott utasítást a törvénynyel ellen­tétesnek tartom. Én az utasítást néhány hete olvastam, akkor tudniillik, midőn az italmérés hasznosítása országszerte folyamatban volt. Mint­hogy engem, mint egyik kerület képviselőjét szintén érdekelt az utasítás és különben is el szoktam olvasni az oly utasításokat: tehát elolvas­tam ezt is. Most sem az utasítás, sem a törvény nem lévén előttem, nem tudok rámutatni az egyes pontokra. De néhány példával szolgálhatok. A törvény 6. szakasza például rendelkezik, hogy bizonyos vállalatoknak — akár vasúti, akár épí­tési, akár iparvállalatoknak — a törvényben foglalt feltételek mellett a kis mértékben való elárusítás engedélyezhető. Tudtommal az utasításban ennek lehetősége fenn nem tartatik azon helyeken, hol a kizárólagos italmérési jog haszonbérbe van adva, ha csak az illető iparvállalkozó az illető haszonbérlővel meg nem egyezik. Ezen egyezség feltételeit pedig természetesen az illető vállalkozó maga szabja meg. Van például egy nagy tégla­gyár, a melyben a munkások tűzzel dolgoznak Körülbelül 4—500 a munkások száma, a hol eddig a tulajdonos némi csekély taxát fizetett a regale tulajdonosnak és ennek következtében saját borát adhatta a munkásoknak. Most ily helyen, ha van egy bérlő, a ki kizá­rólagos italmérési jogot vett haszonbérbe, ehhez a helyzetbez az illető gyári vállalkozó tulajdonos csak ugy juthat, ha ő oly árt fizet a bérlőnek, melyet az elébe szab. Gondolom, a minister ur concedálja nekem azt, hogy a bérlő a kismértékű darusítást nem köteles megadni, ha az illető nem fizeti meg azt az árt, melyet a bérlő feltételül kitűzött. Méltóztassék már most felvenni, hogy egy oly gyárnál, hol tűzzel dolgozó munkások vannak és az italok kiszolgálása feltétlen szük­séget képez, mit tesz az a kényszerhelyzet, melybe az iparvállalkozó jut, midőn egyoldalú dictálással áll szemben. Ha tehát a törvény haj­tatott volna végre és a jövedék italmérési adó és illeték-fizetés alakjában hasznosittatott volna, semmi akadály sem forgott volna fenn arra, hogy az illető, ha egyébként a törvényszabta feltéte­leknek eleget tesz, a kis mértékben való darusítás­hoz hozzájusson. Gondolom, a minister ur conce­dálja nekem azt, a mit mondtam ; miután a tör­vénynek egyáltalán nem volt intentiója az, hogy ha valaki egyébként megfelel a törvényszabta fel­tételeknek, ily italok kis mértékben való elárusí­tásához hozzá ne juthasson. Igen természetes tehát, hogy mostan az utasítások folytán a haszon­bérbe adás által az illető gyártulajdonos ennek lehetőségétől és igy törvényben biztosított jogától elesik. Egyébiránt, t. minister nr, maga az utasítás is, hajói emlékszem, azzal kezdődik, hogy azon esetben, ha a kizárólagos italmérési jog haszon­bérbe adatik, a törvénynek a kis mértékben való darusítására vonatkozó intézkedései következő megszorításokkal alkalmazandók. Mit tesz ez, t. ház? Teszi azt, hogy ha az italmérési jövedék nem kizárólag haszonbérbe adás utján érvényesít­tetett volna, hanem a törvény által megállapított módozatok mellett, tudniillik illetékfizetés és az italmérési adó fizetése mellett, ugy ezen megszo­rításoknak nem kellett volna bekövetkezni. És ezen megszorításokat szükségessé tette az utasítás egyszerűen azért, mert a törvény mellett a regálé hasznosításának lehetősége fenn nemforoghatot. De van az italok bizonyos qualitásáuak meghatáro­zása is, az utasítás szerint, nem tudom, 60 vagy 70 krajczárban. Wekerle Sándor pénzügyminister: 70 krajczárban! Horánszky Nándor: Ez van az utasításban. Wekerle Sándor pénzügyminister: Az eddigi jog alapján. Horánszky Nándor: Az eddigi jog meg­szűnt az italmérési törvény életbeléptetésével. Wekerle Sándor pénzügyminister: De ez fentariatott. Horánszky Nándor: Fentartatott a kis mértékben való elárusítás és ugy, hogy aki meg­fizeti az adót és az illetéket, továbbá erkölcsileg és hatósági szempontból kifogás alá nem esik, meg kell kapni az italmérési engedélyt. Van is az or­szág vidékén elég oly eset és a minister ur is találhat ezer várost és oly kávéházat, hol eddig italokat mértek ki a regale-tulajdonossal kötött szerződés alapján. Most ennek lehetősége ki van zárva, ha csak a bor 60—70 krajezárt meg nem ér. Ez is megszorítás. De én nem polemisálni akartam, hanem részemről azon felfogásomnak óhajtottam kifejezést adni, hogy a jövedéknek ily módon való hasznosítása, illetőleg az erre vonat­kozó utasítás, szemben a törvénynyel, oly meg­szorító intézkedéseket tartalmaz, a melyeket a törvény szelleme felfogásom szerint kizár. Én

Next

/
Oldalképek
Tartalom