Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-333

äSS. országos ülés február 13-án, csütörtökön 1890. ggg különben, mint mondtam, csak a t. minister urnak figyelmét akartam felhívni egy pár szempontra, a melyek épen azért, hogy a törvény helyes conceptiójának felfogásom szerint meg nem felelnek, oly intézkedések szükségszerűségébe hajtották bele a minister urat, a melyek a törvénynyel szemben megszorító intézkedéseket tartalmaznak, de a mely kényszerhelyzet onnan ered, hogy a jövedék hasznosítását el akarta érni, a mit pedig különben a törvénynyel magával alig érhetett volna el. Ezzel kapcsolatosan még csak azt vagyok bátor a t. minister urnak megjegyezni, hogy ő meg fog győződni arról és én előre látom, hogy ha az italmérési jognak hasznosítása, kizárólag az illetéken és az italmérési adón fog nyugodni és valami más formát — a mire ugy gondolom, a t. minister ur beszéde utolsó részében homályosan rá is mutatott — más conceptiót vagy más alapberendezést nem fog találni és ez irányban a t. háznak valami reformot ajánlani : akkor az italmérési törvény megbukott. Három év múlva látni fogjuk, hogy a t. minister ur a ház elé jön, hogy vagy concedálja azt a ház, hogy a kizárólagos italmérési jogot újabb 3 évre bérbe adhassa, vagy pedig reformálni fogja a törvényt. Csak ezeket akartam megjegyezni. (Élénk helyeslés balfélől.) Wekerle Sándor pénzügyminister : T. ház! (Halljuk! Bálijuk!) A t. ház szives engedelmével csak pár rövid észrevételt kívánok tenni. Köszönettel veszem a t. képviselő ur figyelmeztetését, de én nem ugy értettem, hogy most azonnal méltóztassék figyelmeztetni, hanem hogy ha bármikor, akármilyen törvénytelenséget észlelne akár az utasításban, akár pedig az utasítás és az italmérési jövedékről szóló törvény közt és azt tudomásomra méltóztatik hozni, legyen meggyőződve, hogy ha belátom, hogy valósággal törvénytelenség forog fenn, én leszek az első, a ki nem fogok késni a szükséges intézkedéseket megtenni. (Helyeslés.) A mi azonban a kis mértékben való elárúsítást illeti, oly helyeken, a hol kizárólagos jog van fentartva, már lényeges különbség van köztünk a jogi felfogás tekintetében; mert a t. képviselő ur azon álláspontot foglalta el, hogy a törvényben a kis mértékben való darusításra megállapított jogkört megszorítani nem szabad; én pedig azon álláspontot foglalom el, a mi, nézetem szerint a törvénynek indokolásában a az egész tárgyalás során felhozottaknak, a kormány eredeti conceptióinak is megfelel, hogy ott, a hol kizárólagos jog fentartatik, az egész mai jogviszony tartatik fenn. A kis mértékben való elárúsítás jogkörét tehát nem lehet a szerint megállapítani, hogy a törvény az új alapon micsoda jogkört szab a kis mértékben való elárűsításra, hanem a jogkört az eddigi szokás és gyakorlat szabályozza. Ez tehát megKÉFVIL NAPLÓ. 1887—92. XVI. KÖTET. szorítás az új törvény szerint a kis mértékben való elárúsítás jogkörével szemben, ellenben kitágítás az eddigi tényleges viszonyokkal szemben. Törvénytelenség volna, ha igy volna, de nem törvénytelenség, ha az eddigi viszonyokhoz mérten a jogkör megtartatik és amazzal viszonyítva állapittatik meg. A mi a gyári vállalatokat illeti, itt a jogalap épen az, a mi volt eddig. Ott, a hol kizárólagos jog volt, a gyári vállalatokra nézve ezen jog nem változott. Ha a regale-birtokos meg nem egyezett a gyári vállalkozóval, annak eddig sem volt joga korcsmát tartani és italt kimérni. A hol azonban a kizárólagos jog fentartatott, ott az eddigi állapot három évi tartamra továbbra is fennáll. Egyébként bátor vagyok megjegyezni, hogy a gyári vállalatoknál nemcsak az utasítás intézkedett a törvénynek megfelelőleg, hanem még külön rendeletet is intéztem a pénzügyi igazgatóságokhoz, a melyben őket külön is figyelmessé tettem arra, hogy vasúti állomásoknál, gyári és ipari vállalatoknál és fürdőtelepeknél a jog elkülönítése iránt intézkedjenek. Utólag még egy rendeletet adtam ki, a melyben ugyancsak utasítottam a pénzügyi igazgatóságokat, hogy ott is, a hol a kizárólagos jog alapján a jog biztosítva van, igyekezzenek mindent elkövetni, hogy az ily vállalatok joga elkülöníttessék. Merem mondani, hogy a hol a vállalkozók kellő körültekintéssel jártak el és ha azok saját érdeküket megóvni egészen el nem mulasztották, ez sikerült is. Minthogy azonban — sajnos — egy-két helyen az megtörtént, a magam részéről mindent elkövettem a kizárólagos jog bérlőivel szemben, hogy amazoknak érdeke megóvassék. Példa erre a szerencsi ezukorgyár esete, hol még a kincstár kárával is külön szerződést kötöttem e jog biztosítása végett. (Élénk helyeslés.) Izákovits Milán: T. ház! (Felkiáltások lalról; Nem lehet! Be van a vita zárva!) Elnök: Ha a képviselő ur vissza akarja vonni határozati javaslatát, akkor van joga szólani, különben nincs. (Helyeslés.) Izákovits Milán: Én indokolni óhajtom, hogy miért nem vonom vissza. (Felkiáltások: Akkor nem lehet szólani!) Elnök: Ha a t. ház megengedni méltóztatik, csak szólhat a képviselő ur. (Halljuk! Halljuk !) Izákovits Milán: Én tehát kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy pár szóval reflectáljak a pénzügy minister ur szavaira. (Halljuk ! Halljuk!) A pénzügyminister urnak felszólalásomra tett megnyugtató nyilatkozatát a magam részérői köszönettel tudomásul veszem. De miután maga a t. minister ur, ha jól értettem, kiemelte, miszerint hajlandó határozati javaslatom szellemében a kellő intézkedéseket megtenni, miután a t. minister ur 37