Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-333

8S8. országos ülés február 13-áu, csütörtökön. 1890. 2g5 tapasztalta azt, hogy ilyen haszonbérleteknél az ország egyes részeiben milyen italok adattak, ugy bor, mint egyéb szeszes italok, a melyek egész vidékek egészségi viszonyaira valóban nagyon szomorú és súlyos befolyással voltak, annak tartani kell attól, hogy a baj ok e tekintetben csak fokozódni fognak és ezekkel szemben azok a rendszabályok eléggé szemesek és erélyesek nem lehetnek arra nézve, hogy az e tekintetbeni bajokat megakadályozzák és sanálják. Ez a szempont az, a mire másodsorban a t. minister urnak szives figyelmét szintén felhivoni. A harmadik, a mit megjegyzésképen elő kívánok terjeszteni, inkább egy kérdést tartalmaz a t. minister úrhoz, mert a magam részéről óhajtanám, hogy ily fontos törvénynél, a minő az italmérési törvény, ha az majdan reformáltatik, idejekorán fontoltassék meg és idejekorán foglalkozzék a t. kormány azzal, hogy h\ ezen törvény czélszertínek nem bizonyul be a tekintetben, hogy a kincstár érdekeit megoltalmazza, azt milyen irányban reformálja. Az én meggyőződésem szerint t. képviselőház, a törvény pénzügyileg nem szerencsés törvény és megvagyok győződve,hogy ha a törvény nem reformáltatik, hogy ha az italmérés hasznosítása más alapokra nem fektettetik, a kincstár semmi körülmények között nem fogja megtalálni a maga caleulusát azon váltsági terhekkel szemben, melyeket magára vállalt. Vájjon a caleulus hol hibázott í Vájjon a kellő statistika nem volt-e a t. kormány szemei előtt, midőn az italmérési adót behozta, illetőleg erre az alapra óhajtotta fektetni ezen jövedéki ág hasznosítását!' Vagy talán másban rejlik az oka annak, hogy e tekintetben a törvény kellő mérlegelésben nem részesült, azt nem tudom, de erős meggyőződésem, hogy az italmérési illetékeknek és az italmérési adónak segélyével ezen jövedéki ágat a t. kormány semmi körülmények közt nem fogja még azon határig sem hasznosíthatni, a mely határig a terheket az állam magára vállalta. Kérdésem íehát a t. minister úrhoz az, miként vélekedik majd azon időre, midőn a kizárólagos italmérési jognak haszonbérlet utján való hasznosítása megszűnik, azaz bekövetkezik azon idő, a mely időig ezen kivételes intézkedés a kormány rendelkezésére van bocsátva. Mert én, t. ház, azt tartom, hogy midőn az államkincstár, de a termelésnek érdekeire tekintettel is, egy oly fontos intézkedésről van szó, minő az italmérési adó : akkor szükséges idejekorán megfontolni mindazt, a mit reformálni és átalakítani szükséges leend. Én tehát a t. minister urat kérném, hogy egyfelől az általam kiemelt szempontokra figyelemmel lenni szíveskedjék, másfelől pedig, ha lehetne, tájékoztasson bennünket az iránt, hogy vájjon hiszi-e, hogy az italmérési adóról szóló törvény végrehajtása folytán a jövőben úgy az államkincstár, mint a termelés érdekei is meg fognak óvatni és ha nem, akkor mily irányban véli a törvényt annak idején reformálni? (Helyeslés balfelöl.) Zay Adolf jegyző: Helfy Ignácz! HelfyIgnácz: T. ház! Én Horánszky t. barátom beszéde tárgyához rokontermészetű kérdésben óhajtok felszólalni. Én ugyanis lehetetlennek tartom, hogy a pénzügyi tárcza vitája befejeztessék a nélkül, hogy felvilágosítást nyernénk a t. pénzügyminister úrtól arra a műveletre nézve, mely egyike a legnagyobbaknak, melyeket miniítérsége óta végrehajtott: értem a regale-váltság ügyét, melyről azt hiszem, hogy elérkezett az ideje annak, miszerint a t. ház — ha nem is egészen részletesen az utolsó adatig — de legalább nagyban tájékoztatva legyen az iránt, hogy a kártalanítási művelet milyen mértékben és alakban lett végrehajtva, hány ügylet lett teljesen lebonyolítva, hány barátságos úton, hányra nézve folyik per ? Azt hiszem azonban, hogy a t. minister ur most már abban a helyzetben lesz, hogy ezzel kapcsolatosan némi tájékozást nyújthat a háznak azon kölcsönre nézve is, a melyet a kártalanítás végrehajtása czéljából — mint a hírlapokból tudjuk — megkötött, vagy a legközelebbi időben megkötni és a nyilvánosság elé hozni fog. Ez azon tiszteletteljes kérésem, melyet a vita vége felé a t. minister ur elé terjeszteni kötelességemnek tartottam. A mi az utolsó pontot illeti, melyet Horánszky t. barátom felemlített: az italmérési törvény kilátásba helyezett, vagy helyesebben, kikerülhetlen reformjára nézve csak azt a kérést vagyok bátor a t. minister ur figyelmébe ajánlani, hogy mikor ezzel a legközelebbi reformeszmével foglalkozni fog, ne hagyja, figyelmen kívül azt az indítványt, melyet én annak idején a törvényjavaslat benyújtásakor előterjeszteni bátor voltam, melynek alapja az volt, hogy igyekezzék a kincstár azon czikkből "adó czímén minél nagyobb jövedelmet húzni, de magát az italmérést engedje szabadon, hagyja, meg a szabad versenyt ugy, a mint az minden más országban megvan. Igen természetes, hogy ez nem zárja ki azt, hogy egészségügyi szempontból meg legyen mindig a kellő ellenőrzés. (Helyeslés a ssélső balon.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! Már a tegnapi nap folyamán bátor voltam említeni, hogy minden törekvésem daczára sem sikerült a kizárólagosságot, illetőleg az italmérési jövedék biztosítását oly mértékben érvényesíteni, mint az annak idején czélbavétetett. Ha 12 ezer községet veszünk alapul, melyekben az italoaérési jövedék biztosítandó és ha a kormány eredeti álláspontjára helyezkedünk — mely álláspont az volt, hogy mi azt hittük, hogy a 12 ezer községben három év folyama alatt képesek leszünk