Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-333

286 333. országos ülés február 13-áu, csütörtökön. 1890. az italmérési adót átlag biztosítani — most már 4.000 községben kellett volna az italmérési adót biztosítani, 4.000 ben a jövő évben és 4.000-ben a harmadik évben, ugy, hogy 3 év múlva mind a 1 2 ezer községben biztosítva lenne az italmérési ; dó. Egész őszinteséggel voltam bátor tegnap elmondani, hogy csak kétezer és néhány száz községben, tehát az eredetileg contemplált községek számának csak felében sikerült az italmérési adót biztosítani. A többi helyeken a kizárólagos jogot kellett biztosítani azért, mert az érdekeltek, különösen a községek, semmi szin alatt sem akarták ezen, előttük ismeretlen, mai viszonyaikhoz nem alkalmazható, bizonyos közegeket és sok utánjárást igénylő adóbeszedési módot elfogadni, hanem az eddigi megszokáshoz képest a kizárólagos jogot kívánták csak igénybe venni. Ily körülmények közt törekvésem csak az lehetett, hogy ezen kizárólagos jogot lehetőleg a községek kezébe juttassam, mert a községben, mint erkölcsi testületben, mindenesetre elsősorban kell feltételezni a garantiát, hogy azon követelményeknek, melyeket különösen a moralitás, az ital jósága, olcsósága és egészséges volta szempontjából a képviselő ur is méltóztatott hang súlyozni, eleget fog tenni. Azt hiszem, hogy abbeli törekvésem, hogy a kizárólagos jogot a községek kezébe juttassam, a mennyire lehetett, sikerült is. Nincs kezemben st ttistikai adat és miután közegeink annyira el vannak foglalva, hogy nagyon kevés idejük van statistikai adatok gyűjtésére és egybeállítására, nincs is még összeállítva a statistika arra vonatkozólag, hogy a biztosítás hogyan és hány községben történt; de tapasztalatom szerint merem mondani hogy túlnyomó részben akkép biztosíttatott a kizárólagos jog, hogy az illető községek kezére került. A t. képviselő ur hangsúlyozta az erkölcsi szempont megóvását. Erre nagyon fogok törekedni és a belügyministerrel tárgyalásokat is folytattunk a tekintetben, hogy ezt és az italoknak egészségügyi szempontból való megóvását mikép lehetne elősegíteni. De ez nem lehet a pénzügyi administratio egyedüli feladata, mert e tekintetben meddő lesz minden kísérlet, ha a helyhatóságok nem teszik magukévá ez ügyet (Helyeslés jobbfelöl) és nem teszik meg azon egészségügyi intézkedéseket, a melyekre a törvény szerint első sorban kötelezve vannak. (Élénk helyeslés jobbfélől.) A pénzügyi közegek feladata e részben csak a helyhatóságok ellenőrzésében áll és intézkedtem, hogy ezen ellenőrzés gyakoroltassák. Szem előtt kellett, azonban tart nom. hogy az ellenőrzés túlzott volta által maga a czél ne veszélyeztessék és ne szolgáltassunk ez által ok nélküli panaszokra alkalmat. A mi a képviselő ur azon megjegyzését illeti, hogy a kis mértékben való darusításnál mily szempontok vezéreltek és hogy nézete szerint az utasításokban foglaltak némileg ellenkeznek a törvénynyel ott, a hol a kizárólagos jog alapján történt az értékesítés: erre nézyebátor vagyok megjegyezni, hogy ha nem csalódom, az utasítás 131. §-a intézkedik e tekintetben. Ezt nemcsak magam néztem át ismételten igen alaposan azon szempontból, hogy nem jövök-e ellentétbe a törvénynyel és a fennálló szabályokkal, hanem a belügyminister ur szakközegeivel és jogászokkal is közöltem e kérdést, a kik regaleügyekkel évek óta foglalkoznak. Azért, mig nem méltóztatik rámutatni azon pontra, a mely a törvénynyel ellenkezik, én azon álláspontot vagyok kénytelen elfoglalni, hogy az utasítás egyáltalában nincs ellentétben a törvénynyel. Mi volt azon álláspont, melyet e kérdésnél elfoglaltunk? A törvény felhatalmazást adott, hogy a kizárólagos italmérési jog, ugy, a mint az van, három évre fentartassék. Mi következik ebből? Az, hogy a kis mértékben való elárusítók irányában ugyanazon jogyiszonyt kellett fentartanunk, mely fennállt a regáletulajdonos és a kis mértékben elárusító közt. A kérdés az, hogy fentartottam-e ezt a jogviszonyt, szigorítottam-e vagy tágítottam e azt. Ha szigorítottam, túlmentem hatáskörömön, mert arra nyertem felhatalmazást, hogy a kizárólagos jogot tartsam fenn, úgy, a mint van. De az egyes szerződőket megillető jogkört nem szorítottam meg, sőt tágítottam, mert voltak esetek, hogy az ország egyik vagy másik részében ezt így vagy amúgy gyakorolták. így ha emlékezetem nem csal, a rumnak, cognacnak és arrack-nak, stb. nek darusítására nem voltak felhatalmazva, csak az országnak bizonyos részeiben. Én mindezt általánosítottam, az darusításra felhatalmaztam, szóval a jogkört tágítottam, nem pedig megszorítottam. Ismételnem kell azt, hogy bár köszönettel kell vennem a t. képviselő urnak e részbeni felszólalását — mert nem kívánok törvénytelen állapotokat fentartani — mig az ellenkezőről meggyőződni nem fogok, abbeli állításomhoz szigorúan ragaszkodom, hogy szorosan a méltányosság körében maradtam. A t. képviselő ur végül azt kérdi tőlem, hogy minő álláspontot foglalok el a törvény reformálásával szemben. Erre egész őszinteséggel azt válaszolom, hogy e kérdésben semmilyen álláspontot nem foglalok el. Mert mint arra többszörösen utaltam, ez a törvény még sokkal rövidebb ideig van érvényben — hiszen hatályba léptének csak 6-ik hetét éli — mintsem hogy oly tapasztalatokra jutottam volna, hogy álláspontot foglalhatnék el a törvény mikénti reformálására nézve. Hogy egy ily fontos törvényt, melyet rögtönösen kellett megalkotni, melynél a financiális