Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-333

S88. orsüágos ülés február 18-íin, cstttörtö'kSn. 1890. ggg Madarász József jegyző: Orbán Balázs! Orbán Balázs: T. ház! (Halljuk!) E rovat — leginkább a személyzet szaporítása folytán — a személyi járandóságoknál 108.082 forinttal emelkedik. No hát ez nem lep meg senkit, mert hát ez minden évben ismétlődik. Pónzügyministereink ez intézményt oly rendkívüli előszeretettel fejlesztik, fegyvereseiknek csapatait oly mohósággal gyarapítják, hogy maholnap egy harmadik hadsereggé fogják kifejleszteni; hadsereggé, a mely nem véd a külellenség ellen, hanem harczot folytat a honpolgárok vagyona és nyugalma ellen, mely sz matol, kutat és szaglászkodik a végett, hogy az adózókat minél inkább befonja. Ily tendentiák mellett igen természetes, hogy a pénzügyőrség, a mely még a közösügyek első éveiben csak százezrekbe került, ma már milliókat emészt fel. Mindenféle banális ürügy elégséges arra, hogy annak cohorsai szaporittassanak. így a jelenben rendkivülileg fölemelendő létszám azzal van indokolva, hogy 4 czukor- és pár szeszgyár keletkezett. No ha 5—6 új gyár a finánczok költségét több, mint százezer forinttal emeli, akkor szinte előre lehet félnünk gyáriparunk intensivebb fejlődésétől, mert azok annyit nem jövedelmezhetnek, hogy az ily szabású állami felügyelet azt mind fel ne emésztené. Tudom, hogy felszólalásom nem segíthet e helyzeten ; de mégis szó nélkül nem hagyhattam e tételt, újabb adattal kívánván szolgálni a mi állami gazdálkodásunk határt nem ismerő pazarlására nézve. Különben a költségemelést nem szavazom meg. (Helyeslés a szélső baloldalon. Derültség jobbfelöl.) Elnök! Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kíván, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a pénzügyőrség czímén személyi járandóságok és dologi kiadásokra előirányzott 2,596.098 forintot megszavazni, igen vagy nem ? (Igen!) A többség megszavazta a tételt. Szathmáry György jegyző (oloassa): Jogügyi igazgatóságok. Rendes kiadások: XVI. fejezet, 8. czím. Kiadás. Személyi járandóságok: I. Magyarország 62,533 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): II. Horvát-Slavonország 14.515 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Dologi kiadások. Magyarország 2.800 frt. Elnök." Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Horvát-Slavonország 1.620 frt, Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa) •. Kincstári ügyészségek. Rendes kiadások: XVI. fejezet, 9. czím. Kiadás. Személyi járandóságok 57 035 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Dologi kiadások 8.213 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Pénzügyi törvényszékek Horvát • Slavonországban. Rendes kiadások: XVI. fejezet, 10. czím. Kiadások 6.095 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Állandó kataster. Rendes kiadások: XVI. fejezet, 11. czím Kiadás. Személyi járandóságok és dologi kiadások 525.000 frt." Zay Adolf jegyző: Gaál Jenő! Gaál Jenő jj(pécskai): T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az állandó katagterrel kapcsolatban bátorkodom a t. háznak és a t. pénzügyminister urnak figyelmét egy anomáliára felhívni, mely az ország nagy részében aggodalmaknak képezi kútforrását. (Halljuk!) Az 1885. évi katasteri nyilvántartási törvénynek egy intézkedése folytán oly jelenségek tanúi vagyunk, t ház, a melyek mellett — bátran lehet mondani — hogy ez a különben igen fontos, de mégis csak incidentalis jellegű törvény a katasteri munkálatokat az ország nagy részében illusoriusakká tette. Mindenütt, a hol részletes katasteri fölméréseket eszközöltek, az 1875: VII. t.-cz. alapján készült munkálatok befejezte után a becsléseket újból eszközölték és új osztályba sorozásokat foganatosítottak. Én az országnak több vidékéről hallottam, hogy hasonló eljárás követtetik, de két esetről a magam tapasztalatából van tudomásom. (Halljuk!) Az egyik eset egy csongrádmegyei birtokon történt, a hol 1883-ban fejezték be a katasteri munkálatokat s az említett nyilvántartási törvény alapján 1886-ban a földadót fölemelték 3000 írttal, de mivel egyáltalában nem lehetett kimutatni, hogy a mívelés tekintetében bármi különbség is megállapítható lett volna, ezen adótöbbletnek legnagyobb részét elengedték; hogy azonban megmentsék azt az elvet, mely szerint ilyen esetekben újabb becslésnek van helye, az 1875-ki törvény értelmében kidolgozott munkálat alapján kivetetthez néhány száz forinttal magasabb adót mégis vetettek ki. De ennél sokkal érdekesebb egy másik eset, (Halljuk!) melynél a kincstár maga mint birtokos szerepelt a katasteri munkálatok befejezésekor. Ez a birtok 1884. után eladatott, a becslések a nyilvántartási törvény értelmében újra eszközöltettek s 1887-ben ennek a kincstár birtokában volt területnek adója ifjabban 50°/Vkal felemeltetett. Az érdekeltek és pedig nemcsak maga a birtokos, kinek kezén a terület volt, hanem az az egész határ, melynek körében ezeket az új becsié-