Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-332
256 833. országos ülés febrnár 12-én, szerdán. 1890. forintnyi többletet, mely a kereseti adónál elő van irányozva, én miként leszek képes előállítani, miként leszek képes ebbeli igéretemet csakugyan beváltani? Kénytelen vagyok erre kitérni azért, mert ha a t. képviselő ur figyelmére méltatta volna azt az igen terjedelmes és az adózás minden körére, az összeírástól kezdve egészen a kivetésig kiterjedő rendeletet, melyet e tekintetben kiadtam, látta volna, hogy korántsem administrativ srótolásról van szó és nem arról van szó, hogy administrativ utón emeljük fel az adókat. Ott határozottan meg van mondva, hogy miként irjuk össze az adóköteles személyeket és tárgyakat. Azon visszaélések és azon hiányok elkerülése végett, melyekről tudomással bírtam, melyeket ha közvetlen tudomásom nem is volt rólok, legalább sejtettem, vagy a melyek létezéséről más utón értesültem, adtam részletes utasítást. Részletes utasítást adtam továbbá a 3-ad osztályú kereseti adó kivetése szempontjából is, de azt hiszem, oly elvek szem előtt tartásával, melyek ugy a méltányosságnak, mint a közviszonyoknak e tekintetben minden megfelelnek ; mert határozottan utasítottam a közegeket, hogy emelést, nagyobb adótételeket csak ott hozzanak javaslatba, hol azon üzletvállalat vagy foglalkozás viszonyai kedvezők és emelkedő irányt mutatnak, ellenben ott, hol a stagnatio jelei mutatkoznak, elégedjenek meg a mai adóval,nemenjenek felül a minimumokon s csak ezek érvényesítését kívánják; mig ott, hol a visszaesés jelei mutatkoznak, arra is adtam felhatalmazást, hogy a törvényben megállapított minimumokon alul a tényleges viszonyoknak megfelelően készítsék elő javaslatukat. (Helyeslés jobbfelöl.) Merek utalni ezen közzétett rendeletre annak igazolására, hogy ennek tendentiája nem az, hogy adósrófolásról vagy emelésről legyen szó, hanem kell, hogy legyen arról, hogy az államot joggal, törvényei szerint megillető jövedelembiztosíttassék azon mértékben, a mint az adótörvényeinknek megfelel. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Sőt, t. ház, rosszul alkalmaztam azt a kifejezést, hogy biztosittassékazon mértékben, a mint az adótörvényeinknek megfelel. Mindenki tudja, t. ház, hogy minálunk a legtöbb adó a supponált tiszta jövedelemnek 10°/°-ában van megállapítva, jelesen a 3-ad osztályú kereseti adó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, a tőkekamat és járadékadó. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyleteknél, a melyek mérleg alapján adóznak, ezen adótételnek természetesen teljes érvényesítését kell követelni; hasonlókép a tőkekamat és járadékadónál, a mennyiben itt positive megállapítható jövedelmekről van szó. De vájjon erre törekszem-e és erre törekedtünk-e már a megelőző 3 évi cyclusbsin a kereseti adónál is? Vájjon azt az útmutatást adtuk-e, hogy a tényleges, a valódi jövedelmet puhatolják ki és az ennek megfelelő 10%-ot alkalmazzák? Nem, t. ház! Mi azt az útmutatást adtuk, hogy igyekezzenek kipuhatolni a valódi jövedelmet, a melyre nem a különböző adóminimumok alkalmazása mellett lehet következtetni; ne a lakásból vonják csak a következtetést, hanem az illető viszonyainak szorgalmas tanulmányozása mellett, de ezért ne a 10%-ot alkalmazzák, hanem az eddig fizetett adónak alapulvétele mellett ott, hol az üzlet emelkedő, menjenek fölfelé, a hol stagnatio van, a mainál maradjanak és a hol hanyatlás mutatkozik, még lejebb is menjenek. Mit tesz ez, t. ház? Ez azt teszi, hogy nemcsak magát a törvényt kell előkészíteni, hanem a terrénumot is azért, hogy ha a törvényt egyszer meghoztuk, ott végre is tudjuk hajtani. Ez azt teszi, hogyha nem akarunk adótörvényeinkben képtelen tételeket megtűrni, hanem azt akarjuk megvalósítani, hogy : s én elismerem, hogy tiszta keresményednek 15%-át, a különböző járulékokkal együtt 20°/o-ot közszolgáltatások czímén el nem vehetek, hanem ezt a tételt fogom egy, agyakorlati élet követelményeinek is megfelelőbb és a valóságbanalkalmazható adótételre leszállítani",hogy ezt megtehessük, meg kell az előfeltételt is teremteni, a valódi jövedelmet kipuhatolni, mert e nélkül valódi adóviselési képességre, az egyéni támpontra az alkotandó törvény határozmányait nem fogjuk fektethetni. A szállítási adót Molnár József t. képviselő ur két tekintetben kifogásolta, először az adótétel nagyságát és másodszor az előirányzat magasaágát tekintve. A mi az adótétel nagyságát illeti, azt hiszem, hogy a t. képviselő ur is el fogja ismerni azt,hogy akkor, midőn egész szállítási díjpolitikánk oly messzeható kezdeményezésen és reformon vitetett keresztül, mint a hogy az történt nálunk a legújabban s a midőn ezen reform hatása még egészében meg sem bírálható — nem pénzügyi eredmény iránt van kétségem ; mert hiszen azt az eddigi eredmények igazolják, hanem a mikor ezen reform közgazdasági hatása és visszahatása a magánszállítási vállalatokra egész horderejében épen az idő rövidségénél fogva még nem nyilvánulhatott — ily körülmények között, azt hiszem, a t. képviselő ur is be fogja ismerni, hogy legalább is korai lenne még a szállítási adótételnek végleges megállapítása iránt módosító intézkedéseket tenni. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi az előirányzott összegnek nagyságát illeti, itt a t. képviselő ur által is ismert 1888-iki zárszámadási eredményekre és az ezeknél sokkal kedvezőbb 1889-iki eredményekre utalok, a melyek eclatansan bizonyítják, hogy a szállítási adónak — ha jól emlékszem — 5 millió 600.000 forinttal előirányzott összege nem magas, hanem a mellett tanúskodik, hogy azt még igen jelentékeny összeggel, azeddig elérteredmények alapján mindenesetre egy félmillióval — lehetett volna magasabbra
