Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-332
882. országos ülés február 12-én, szerdán. 1890. 255 félelmetes rettegésben tartották az adóhivatali közegek, a kik nemcsak, hogy törvénytelen adókat vetettek ki s hajtottak be, hanem egy adót kétszer is behajtottak, mig végre a sok panaszt összeszedve, személyesen vittem panaszomat a volt pénzügyminister úrhoz, a ki megígérte, hogy vizsgálatot fog elrendelni, szavának ura is volt, azt betartotta, erélyes vizsgálatot tartatott s midőn kiderültek a visszaélések, példásan megbüntette a közegeket, a kik úgy gondolom 3 évi hivatalban való előmenetel elvonásával lettek büntetve. (Helyeslés a szélső balon.) Ez nagyon helyes s ép azért hozom ezt fel például. Én pedig a törvénytelenül behajtott pénzt — a mint azt az igazság érdekében meg kell mondanom —kamatostól visszakaptam. (Nagy derültség a ssélsö halon.) Mi ennek a következése? Az, hogy ha felülről nem nyújtanak segédkezet, az adóközegek helyesen járnak el. Most nálunk — el merem mondani — azóta nemcsak nekem, hanem az egész vidéknek panasza nincs s mindenki megelégedéssel van. (Helyeslés.) Előbb, ha valakihez fordultunk, nem is tartották érdemesnek, hogy feleljen, most azóta végzésüeg tudósítanak, ha valamiben fennakadásiink volna. S nemcsak akkor, ha nekem van panaszom, hanem ha akárki hozzám jön kerületemből panaszszal, elengedhetetlen kötelességemnek tartom, hogy azt a pénzügyministernek tudomására hozzam. Én tehát csak arra kérem a t. minister urat, hogy vegyen példát gróf Szapárytól s intézkedjék, ha panaszok emeltetnek, hasonlóképen s a visszaélések biztosan meg- fognak szűnni. Az adóközegek érdekében pedig arra kérem a t. minister urat, hogy miután most ők úgy mondhatom az egész országban a legpéldásabb adóhivatali közegek — ámbár egyet sem ismerek közülök személyesen, nem dicsekedhetem egyiknek sem a barátságával (Derültség a szélső balfelől)]— előhaladásuk megvonását szüntesse meg s érdemük szerint léptesse elő, Egyúttal arra is kérem a t. minister urat, hogy miután sok a teendő Csornán, méltóztassék nemcsak a vidék, hanem az ország érdekében is Csornán egy adóhivatalt felállítani. (Helyeslés a szélső balon.) Szathmáry György jegyző: Wekcrie Sándor pénzügyminister! Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! (Halljuk!) Minthogy úgy az 1890. évi költségvetés előterjesztése alkalmával, mint más alkalmakkor is szerencsém volt a t. ház előtt megjelölni azon irányelveket, melyeknek követése mellett államháztartásutdíat rendezhetőnek, a pénzügyi kibontakozást biztosíthatónak és általában azon szükségleteket, melyek kielégítése elől elzárkózni lehetetlen, ha azokat a szükég valódi mértékére reducáljuk, kielégíthetőknek tartom: feleslegesnek vélem ezek újabbi elsorolását, hanem a t. ház engedelmével azon ellenvetésekre leszek bátor szorítkozni, melyek a mai vita folyamában felhozattak. (Halljuk!) Igyekszem csoportosítani ez ellenvetéseket. A Molnár József t. képviselő ur által felhozottak leginkább azon eszme körül csoportosulnak, hogy az adóreformokra, még pedig úgy az egyenes adó, mint az illetékek reformjára immár elodázhatatlanul szükség van, mig Szalay Imre képviselő ur inkább a pénzügyi administratio reformját, tökéletesbítését, correetségét vitatta. Felhozatott aztán úgy Molnár József, mint Görgey t. barátom által az italmérési adó biztosítása körüli eljárás, végül pedig Bujanovics t. képviselő ur felhozta gyárak mai helyzetét. E pontok szerint leszek bátor az áttekinthetés megkönnyítése czéljából a fölvetett kérdésekre felelni. (Halljuk !) A mi először az adóreformokat és pedig ugy az egyenes adók: mint az illeték reformálásának szükségét illeti; kifejeztem itt már többször azon nézetemet, hogy az egyenes adók reformjára szerintem is elódázhatlan, sürgős szükség van. Megjelöltem egyixttal azon irányt is, mely mellett az egyenes adókat reformálandóknak tartom és ez irány az, hogy tárgyi támpotok helyett az egyéni adózási képességre fektessük a súlypontot és ezen az alapon igyekezzünk egyenes adóinkat reformálni. Csakhogy midőn adóreformról szólunk, ne feledkezzünk meg annak előfeltételeiről. Utalni bátorkodom azokra, a mik a pénzügyi törvényhozás terén a legutóbbi két-három évben történtek. A teendőknek oly nagy volt a halmaza, hogy ily nagy átalakulások ily gyors létesítése, ily financiális eredmények viszonylag rövid idő alatti biztosítása, merném mondani, példátlanul áll az államok pénzügyi kezelésében. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl) De a tényekből le is kell vonni a consequentiákat. És a consequentia az, hogy ha nem akarjuk a különben is csak tagozataiban egészen újonnan szervezett pénzügyi administratiót teljesen megbolygatni, bizonyos megállapodottságra van szükség; mert nem elég a törvényeket meghozni, nem elég azokat rohamosan végrehajtani, hanem akkor is, ha végre vannak hajtva — mint pl. végre van hajtva az italmérésijog biztosítása — hosszabb időt kell szentelni arra, hogy a viszonyokat alaposan tanulmányozhassuk, az ily végrehajtási lépéseket a különböző felmerülő szükségletekkel helyes és maradandó összköttetésbe hozzuk és az élet valódi szükségleteinek megfelelően hajthassuk végre az adótörvényeket. De bizonyos megállapodásra, szünetelésre azért is van szükség, hogy az alkotandó reformokat jól előkészíthessük, még pedig nemcsak az előterjesztendő törvényjavaslatot, hanem végrehajthatóságának előfeltételeit is. Molnár József t. képviselő ur utalt a kereseti adóra, a hol nem hagyhatom észrevétel nélkül azon vádját, vagy helyesebben nem is vádját, hanem megjegyzését, hogy tudniillik azt a 400.000
