Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-332

252 382. országos ülés február 12-én, szerdán. 1890. abban az eljárásban van, hogy az adó reelamatio határideje február 15-én jár le, de én nem tudora az adómat, mely miatt reclamálnom kell, február 15-én, hanem csak a következő novemberben fogom megtudni. Hogy ilyen intézmény miként tartható fenn, azt én semmi módon megérteni nem birom. (Helyeslés a szélsőbalon.) Felhívom a t. minister ur figyelmét még arra is, hogy a legnagyobb zsarolások, jogtalanságok a fizetések kiszabása körül leginkább abból követ­keznek, hogy a pénzügyi tisztviselők bizonyos jutalmakat kapnak. Köztudomású dolog, hogy nem ugyan a t. minister ur idejében, hanem azelőtt az adófelügyelőknek ajándékokat szoktak adni azon a czímen, hogy az adókat jól hajtották be. A minister ur érdeméül legyen mondva, ez az intézkedés, a mióta ő minister, megszűnt. Hogy mennyi zaklatásnak van kitéve az adózó polgár, az iránt rengeteg concret adat áll rendelkezésemre, de ezúttal csak a legecclatansab­bakat említem. (Halljuk!) Budapesten egy özvegy asszony 4.000 frt évi adót fizet. O november 13 —14. napján egész szabályosan lefizeti a maga adójának negyed ré­szét, 1.000 frtot és mi történik november 21-én? A nélkül, hogy egyetlen egy adóintést kapott volna — s magától is érthető, hogy a ki évenkint 4.000 frt adót fizet, az 12 frt 50 krral adós nem marad — 21-ikén beront hozzá az adóvégrehajtó — természetes, mert gondolom 2 frt napidíj jár neki — és daczára annak, hogy az illető asszony­ság nem volt otthon, lepecsételte a szekrényét és igy jogtalanul járt el és több költséget is okozott. Eeclamatio következtében az igaz, hogy leírták a 12 frt 50 krt, de tiltakozom, t. képviselőh ellen, hogy bárkit jogtalanul zaklassanak és va­gyonát hiába zár alá vegyék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Számtalan ilyen eset van, t. képviselőház. Valaki vett egy birtokot egy földbirtokos társá­tól, ki azt fél évvel előbb vette volt meg, mint részét egy nagyobb birtoknak, melynek többi részeit a szomszéd községbeliek vették meg. Mi történt? Noha körülbelül egy éve múlt már annak, hogy az a birtok másod kézbe került, mikor a jelenlegi birtokosra kirótták az illetéket s ő az adóhivatalnál panaszkodott annak túlsá­gos nagysága miatt és kiderült, hogy azt az illetéket is az ő terhére szabták ki, melyet az előbbi eladás után az illető községbelieknek kel­lett volna megfizetni, mert a mint mondták, egy földbirtokostól könnyen hajthatják be, mint töb­bektől s azért fizesse ő s az illető földbirtokos csak azon pressióval volt képes leíratni ezen összeget, hogy azt mondta: személyesen ismerem a minister urat s lesz rá gondom, hogy ezek a minister urnak tudomására jussanak. Az ilyen dolgok, t. képviselőház, jogállamba nem valók s igen kérem a t. pénzügyminister urat, hogy a mennyire tőle telik, szokott erélyé­vel oda hasson, hogy az ilyenek, ha nem is szűn­nek meg végképen, de legalább minimumra redueáltassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha bármi dolga van valakinek az állammal, az olyan hosszadalmas eljárással van egybekötve, hogy lehetetlen, hogy az embert ne bosszantsa. Itt van a vadászjegyek kiadása. A helyett, hogy ezeket egyszerűen az illető adóhivatalnál adnák ki a vadászati és a fegyveradó lefizetése után, elő­ször a szolgabíróhoz kell elmenni engedélyért, azután a községi elöljárósághoz a fegyveradó le­fizetése végett s csak mikor ez a kettő megvan, csak akkor mehet az ember az adóhivatalhoz, hogy a vadászati adót lefizesse. Sokkal egyszertíbb volna, ha az adóhivatal volna feljogosítva a vadász­jegyek utalványozására. Az adóelengedésekre nézve a törvény bizonyos kedvezményeket ad, különösen akkor, ha csapások érnek valamely vidéket. És, t. ház, mi történt — hogy egy példát említsek — Zemplénmegyében? Aszály lévén Zemplénmegyében, a törvény értel­mében az adókra nézve leírásoknak lett volna helye; a pénzügyi közegek el is mentek, megtar­tották a vizsgálatot és constatálták, hogy V 3 rész­ben a károsodás csakugyan megtörtént; meg is ígérték az adó leírását, de azért nem törtónt semmi és az egész esztendei adót le kellett fketni. Sok függ attól is, t. ház, hogy az adófelügye­lők mikép fogják fel az adózó polgárok jogait és mikép fogják fel azt, hogy mi módon mentesítsék őket a károktól és mindenféle secaturáktól. Nekem, körülbelül másfél órai távolságra rendes lak­helyemtől volt egy birtokom, melyet bérbeadtam. Két esztendőn át egyetlenegy adóintést nem kap­tam, tehát jóhiszeműleg azon nézetben voltam, hogy a bérlő adómat rendesen fizeti. És mi törtónt, t. képviselőház ? A bérlőm két esztendeig nem fizetett semmit és mikor megszökött, nekem kellett az egész adót megfizetni. (Derültség.) Ekkor az adófelügyelőhöz folyamodtam és kértem intézke­dését az iránt, hogy más alkalommal az adóintést a maga idejében megkaphassam. Erre az adófel­ügyelő irt nekem egy gyönyörű levelet, melyben egy helyütt azt mondja, hogy ő ezt nem teheti, tartsa ^minden állampolgár kötelességének utána nézni, hogy vájjon adója ki van-e fizetve, vagy sem ? Hát, t. ház, ilyen dolgokkal vexálni az adózó polgárokat, jogtalanság és igazságtalanság; mert nem tartom helyesnek azt, hogy mikor az egyik oldalon az állam — megengedem, joggal — meg­követeli az őt illető részt, a másik oldalon az adózó polgárok ne követelhessék meg azt a bánás­módot, melylyel irányukban mindenki tartozik, (Igaz! Ugy van! a szélső balon) különösen akkor, mikor adókötelezettségüknek eleget tesznek. És igaza volt igen t. előttem szólott barátom-

Next

/
Oldalképek
Tartalom