Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-322
18 322. országos ülés január 31-én, pénteken. 1890. múzeumnak immár sürgőssé vált kibővítésének ügye ez által is előrehaladjon. És minthogy a t. minister ur — igen helyesen —• a szakférfiak véleményét óhajtotta meghallani, azt gondolom, nem fog absolutistice intézkedni akarni ezen ügyben, hanem meghallgatva mások véleményét, közmegelégedésre akarja létesíteni ezen nagy horderejű intézkedést. (Helyeslés ) Én részemről — ki sokat gondolkodtam e dolog felett, sőt azt tanulmányom tárgyává is tettem — azon meggyőződésben vagyok, a melyben Fenyvessy t. képviselőtársam és csak attól tartok, hogy az euquéte többsége nem lesz majd ebben a véleményben. Azért e helyütt is ké±em ÍI t. midster urat, hogy bárminő legyen is a sziiktanácskozmány véleménye, nagyon is méltóztassék megfontolni, hogy ezt a nagyon sikerült épületet toldások által el ne rontsák. En nem annyira az ae-stheticai Itatást féltem. Igen jól tudom a historieumát a dolognak, hogy mikor a boldogult nádor Polák hires építészt — kitől elsőrangú építményeink származtak— a tervvel megbízta, ez is ugy tervezte, hogy két oldalról hátul árkádok legyenek, olyforma peristyllel, mint a minő elől van, csak kisebb arányban. És ez aestheticailag nem fogna az épület hátrányára lenni, de végre is idővel ez sem volna elegendő és újból toldás-toldáshoz kellene folyamodni. Másodszor pedig a fővárosban olyan kevés az üdülő szabad tér, hogy véteknek tartanám e kertnek beépítését. Sokszor járok ott. A gyermekek százai és százai játszanak, szegényeknek ugy sincs hová menni és igy a József-, Ferencz-és belváros szülőit nem lehetne jobban megbüntetni, mint ha az ugy is szűk múzeumkertet megszűkítenék. (Élénk he yeslés.) Ezen szempontot is tekintetbe kell venni, mert számolnunk kell a budapesti viszonyokkai. De megvallom, hogy még ha a műépítészek biztosítanak is, hogy a két toldás aestheticai szempontból sem kifogásolható, aggódva rázom a fejemet. Van még egy harmadik ok. Minek terveztetett a múzeum? Nemzeti múzeumnak, vagyis Magyarországon előforduló régiségi emlékek, culturtörténeti tárgyak és a speciális magyar jellegű könyvtár elhelyezér-ére. A természetrajzi, ethnographiai. és ásványtani gyűjtemények a maguk nemében szintén igen fontosak, de mégis inkább az exact tudományok körébe vágnak. Ezek számára, ha több költségbe kerül is, előbb-utóbb egy önálló palotát kell építeni. Ha ez meg lesz, akkor a múzeumban az annak eredeti sajátlagos valóját képező gyűjtemények, tudniillik a hazánk területén található gyűjtemények, a fegyverzeti múzeum, a speciális magyar jellegű országos könyvtár, az ide elhelyezett és folytonosan szaporodó családi levéltárak, melyek örök depositumként tétetnek le, mindezek kényelmesen el fognak aztán férni, mig ha toldásfoldás eszközöltetik, ennek csak rövid időre lehet hatása. Nem vagyok ellene azon eszmének sem, melyet Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársam a képtárakra nézve felhozott, hogy tudniillik a múzeumi képtár az academiában létező országos képtár s a történelmi képtár egy külön képzőművészeti palotában egyesittessenek. Óhajtom ezt a főyáros dísze érdekében, de azért is, mert minden culturnemzetnek vannak ily képzőművészeti palotái. Azonban nem tudom, hogy egyszerre két ily nevezetes építkezést elbirnak-e pénzügyi viszonyaink és igy, azt hiszem, hogy ha egyelőre csak a természetrajzi és néprajzi tárgyak külön palotában helyeztetnek el, a múzeum betöltheti hivatását ugy is, ha a képtár egy ideig ott marad. Különösen fontosnak tartom a fegyverzeti múzeum felállításának kérdését. Ily harezias nemzetnek, mely hírnevét fegyverrel szerezte, melynek intézményei közül a könnyű lovasság, a huszárság intézményét az egész világ átvette és azt magyar névvel nevezi és magyar rendszer szerint szervezte, fegyverzeti múzeumra van szüksége. A nemzeti múzeumban eddigelé csak egy pár teremben vannak elhelyezve a fegyverek és térszűke miatt azok sem ugy, mint másutt, például a madridi Armeria. Ujabb időben mutatkozni kezd Magyarországon a hadtudományok iránti érzék. A Ludovica-akadémia ifjai, továbbá a honvéd tisztikar tudományszomjtól és lelkesedéstől égő számos fiatal tagja érdeklődéssel és tudvágygyal foglalkozik a hadi tudománynyal, a hol csak lehet. Ezen nemzedék kiképzése végett nagyon szükséges volna egy fegyverzeti múzeum, a melyben a növendékek és a tisztek ismereteiket kiegészíthetnék. Ezt összekötöm azzal, a mit Fenyvessy t. képviselőtársam említett meg a történeti hadiképek hatásáról. Alkalmam volt nemcsak a nyugaton, a hol temérdek ilyen képtár van, de a keleten, konstantinápolyi tartózkodásom alkalmával az őszszel meglátogatni a Pankaldi-i katonai akadémiát, mely a legtökéletesebb európai rendszerűén vonderGoltz pasa tervei szerint van berendezve. Ennek a, katonai intézetnek képes termei vannak, a melyekben a török hadsereg dicső hadi tettei a legrégibb időktől egészen Plevna védelméig meg vannak örökítve. Ez nagyon helyes, mert előmozdítja a fiatal katona növendékek képzelő tehetségét és hasonló dicső tettekre buzdítja, Én ezt a képcsarnokot úgy is godolnám létesíthetőnek, mint az Münchenben van. Emlékeztetem azokat, a kik Münchenben nem a képtárban, hanem a MaximilianStrassen levő bajor nemzeti múzeumban jártak, láthatták, hogy ott a termek falai csupa bajor történeti frescokkal vannak borítva, elkezdve a bavuarok legelső feltűnésétől a legújabb időkig.
