Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-331

218 381. országos ülés febrnár ll-én, kedden. 1890. Még csak egy perezre kívánom az igen t. ház becses türelmét igénybe venni (Halljuk! Sálijuk!) és felhívni kapcsolatosan e kérdéssel az igen t. földmívelósügyi minister ur becses figyelmét a megyei lótenyésztési bizottságok kérdésére. T. ház! A ki lótenyésztési ügyekkel foglalkozott, az tudomásával bir annak, hogy mily nagy hivatás vár a megyei lótenyésztési bizottságok működésére. A tapasztalat igazolja, t. ház, hogy a hol ezek működtek, vagy ezek egyes tagjai buzgólkodtak, ott a lótenyésztés körül szemmel látható az eredmény, valóban mondhatni, kézzel fogható. Nem kívánok ezen bizottságok hivatásának bővebb fejtegetésébe bocsátkozni, azonban fontosságukra nézve mégis kénytelen vagyok előadni azt, hogy a központi kormányzat a lótenyésztés érdekéten hozott minden egyes intézkedéseit végrehajtani, azoknak érvényt szerezni ezen bizottságok hivatvák. Ugyanezen bizottságok hivatvák, t. képviselőház, a tenyésztő közönség érdekeinek lefelé és felfelé való képviseletére és egyszersmind hivatvák szükség esetén ezen fontos érdekeknek megvédésére. Hosszú éveken át tett tapasztalataim folytán személyesei) győződtem meg, t. képviselőház, hogy a megyei lótenyésztési bizottságok a jelen szervezetben nem felelhetnek meg semmi körülmények között fontos hivatásuknak. Épen azért engedje meg a t. földmivelésügyi minister ur, hogy bátorkodjam egész tisztelettel kérni, szíveskedjék az illető faetorok bevonásával ezen kérdésnél oda hatni, hogy a lótenyésztési bizottság mindenütt megalakittassék; szükségesnek látom továbbá, hogy ezen bizottságok minden megye tenyésztési érdekeire való tekintettel alakíttassanak meg lehetőleg a tenyésztő közönség bevonásával; (Elénk helyeslés) szükségesnek látom, hogy a földmivelésügyi miaisternek joga legyen ezen bizottságokban magát bizonyos számú kinevezett tagokkal képviseltetni; szükséges továbbá, hogy egyszer már valahára ezen bizottságok jog- és hatásköre, teendője meg legyen állapítva és végre szükséges az, hogy ezen bizottságok részére nemcsak a községi, de más egyéb hatósági közegek kötelező támogatása is biztosítva legyen. Ezen irányelvek érvényesülése esetén, remélem, hogy e megyei lótenyésztési bizottságokban a tenyésztés ügye hathatósabb támogatásra fog találni. (Élénk helyeslés jobhfelől.) Zay Adolf jegyzői Hevessy Benedek! Hevessy Benedek: T. ház! A ki a t. földmivelésügyi minister ur költségvetését kezébe vette és csak kissé forgatta, bizonyosan meglátta benne azt a különbséget, a mely az állami 16tenyésziutézetek czíménéi a múlt évi és ez idei költségvetésben található; (Halljuk! Halljuk!) mert a míg a múlt évi költségvetésben az engedélyezett összeg 3,399.888 frtot tett, ugyanakkor ezen évben az előirányzat 3,813.668 frt, tehát a különbözet a mixlt évi és az idei költségvetés közt 413.778 frtot tesz ki. Azt hiszem, hogy ez összeget senki sem fogja csekélynek találni és habár én a t. minister ur költségvetésének általános részét el nem fogadtam, még sem vagyok abban a helyzetben, hogy a jelen költségvetésnek ezen részét kifogásoljam, vagy tán annak némi részben törlését indítványozzam, mert ha beismertem azt, hogy gazdaságunk terén, épen a lótenyésztésnél szépen haladtunk; akkor kijelenthetem azt is, hogy a költségvetés ezen részéhez hozzájárulok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Felszólalásom czélja azonban egészen más, tudniillik az, hogy a minister ur figyelmét felhívjam a lótenyésztésnél észlelhető némely hibákra és kérjem ezen hibáknak orvoslására. Mielőtt azonban ezt tenném és hogy félre ne értessem, két részre kívánom osztani a lótenyésztést. Egyik az állami, másik a magán lótenyésztés. Es a midőn ezt igy két részre osztottam, csak igen röviden akarom körvonalozni az egyiknek is, a másiknak is czélját. Mert mig az állami lótenyésztésnek összekötve kell lennie a nemesítés czéljával is, ugyanakkor a magánlótenyésztésnél ezen utóbbi czél nem épen szükséges, sőt némely esetekben káros és kivihetetlen is. Hogy az állami lótenyésztés ezen kettős czélt már elérte, azt szívesen beismerem; sőt beismerem még azt is, hogy magoknak a lótenyésztőknek is azon része, a mely jobbmódú, megfelel vagy legalább igyekszik a lótenyésztés czéljának megfelelni; de hogy a szegény földmíves osztály e czélnak nem felelhet meg, azt határozottan állíthatom. Nem felelhet meg pedig az részint azért, mert nem rendelkezhetnek oly tenyészanyaggal, a mely a nemesítés czéljának megfelelő és nem felelhetnek meg másrészről azért sem, mert az állami ménlovakkal való fedeztetésben van a hiba és ez abban áll, hogy nincs még a fedezteted állomásokon annyi mén elhelyezve, a mennyi a gazdaközönség minden igényét kielégíthetné. Pedig, t. ház, én ugy gondolom, hogy ha az államnak és vagyonosabb osztálynak meg van adva a mód a lótenyésztés mindkét czéljához, akkor azt hiszem, hogy a szegény földmíves-osztálytól nem lehet elvenni a módot, hogy maguknak oly lovakat tenyésztessenek, melyek az ő mindennapi gazdaságuk folytatására szükségesek. Hiszen, t. ház, a szegény földmíves osztálynak épen oly jövedelme lehet, ha ő egy százforintos lovat fölnevelhet, mint az államnak vagy a vagyonosnak, ha ötszáz forintos lovat felnevelhet. A gazdaságnak csak egy czélja lehet: jó berendezés és a jövedelem szaporítása. Ezek előrebocsátása után áttérhetek felszólalásom tulajdonképeni tárgyára. (Halljuk í) Hibának tartom, hogy az állam még most sem rendel-