Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-331
381. országos ülés február 11-én, kedden. 1890. 219 kezik annyi ménlóval, hogy a fedeztetési állomásokat kellő számmal el tudná látni. Tetézi ezen hibát egy másik nagyobb hiba: a naponkinti kétszeri fedeztetés. Ha a gazda az ő legjobban megművelt földjébe csak csiraképtelen magot képes vetni, nem számíthat eredményre, a kertész hiába szerzi meg a legnemesebb fa gallyait, ha azokat fáiban nem jól helyezi el, munkája meddő marad. így vagyunk a lótenyésztéssel is. A lótenyésztés azon rendszere, mely eddig gyakoroltatott az állami fedeztetéssel, csak azon eredményt fogja előidézni, a melyet előidéz a gazdánál a csiraképtelen mag elvesztése vagy a kertésznél az oltógallyak helytelen alkalmazása. Másik hibáját a lótenyésztésnek a magánmének korlátozásában találom. Erre azt mondhatja a t. minister vagy t. államtitkár ur, hogy a magánmének tartása nincs korlátozva, sőt az ily magánménlovak tartói, talán állami segélyben is részesülnek. De azt kérdem, hogy van e elég vállalkozó ezen magán-mének tartására? Nincs. Megengedem, hogy a vagyonosabb osztály egy része vállalkozhatok erre, de csak a jobb módú,, mert annak előnyösebb az állomáson való fedeztetés. A szegény ember azonban magánméneket még állami segélylyel sem tarthat, mert ennek kezelése mindennapi munkájától tartaná őt vissza. Ezen hibák orvoslását kérem és várom is a t. minister úrtól és ha van a t. minister úrban egy kis jóakarat a szegény földmíves nép iránt, ezeken a hibákon segíthet is; mert két mád áll rendelkezésre. Az egyik mód az, ha tudniillik az államnak ez nagyobb megterheltetésével nem járna, hogy a fedező állomások annvi számú mén-lóval legvenek ellátva, a mennyi a gazdaközönség igényeinek minden tekintetben megfelel. Szüntesse be a naponkinti kétszeri fedeztetést; különösen pedig fordíttassák gond a földmíves osztályra azzal, hogy a fedező állomásokat oly ménekkel szaporítsa, a melyek a földmíves osztály lovainak fedezésére szolgálnak, a mi által azt fogjuk elérni, hogy 4—5 év múlva a földmívc? osztály is megfelelhet a lóneraesítés csiérjának.Ha ezt csak az állam nagy megterheltetésével lehetne elérni, ugy engedje meg a földmíves osztálynak a saját nevelésű ménekkel való fedeztetést, ám tartsa kezében az állam a felügyeletet, vizsgáltasson meg minden magánment, de azután utasítsa közegeit, hogy a földmíves osztálynak minden oly ménre, mely a tenyésztésre alkalmas, a fedeztetési engedélyt adja meg. Ezek voltak azok, a miket én, különös tekintettel a földmíves osztály érdekeire, elmondani nemcsak szükségesnek, de kötelességemnek is tartottam. Abban a reményben, hogy a t minister urnái nem találok síiket fülekre, a költségvetésnek ezen részét elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gróf Szapáry Gyula földmívelésögyi minister: T. ház! Mindkét felszólalt képviselő ur arra, a kifogásra szorítkozott a tárgyalás alatt levő tételnél, hogy az állami méntelepeken levő fedező mének száma csekély. Ha figyelembe veszszük azt, hogy az országban levő kancza anyag 250.000 darab és ebből fedeztetik 106.000 kancza az állami ménesekből, be kell látnunk, hogy az állami méníelepeken levő mének száma, szemben az ország kancza anyagának számával, csekély. Az államnak feladata ugyanaz, hogy segítsen a lótenyésztés emelésén, de ezt csak azon határig teheti, a meddig pénzügyi ereje megengedi. Aszóban levő kérdés megoldásának módja nemcsak a földmívelés szempontjából ítélendő meg, hanem tekintetbe kell venni a kérdésnek pénzügyi oldalát is. Én e kettőt összeegyeztetni kivánom és a mennyire az állam pénzügyi ereje engedi,mindent meg fogok tenni, hogy a földmívelési érdek is biztosíttassák. De, t. ház, az állami mének szaporításán kívül van még más mód is, inely oda vezet, hogy az országnak e tekintetben! szükséglete a kellő módon kielégíttessék. És ez az a mód, hogy az állam által felnevelt mének jutányos áron az egyes községeknek odaadassanak. így eladatott mostanáig tényleg 400 darab. Ily irányban mindenesetre oda fog hatni a kormány, hogy a kellő számú mének hiánya pótoltassák. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék a tételt elfogadni. (Helyeslés.) Zay Adolf jegyző: I'saák Dezső ! I'saák Dezső: Arra vagyok bátor kérni a t. háznt, engedje meg nekem, hogy a tárgyalás alatt levő tételnél, mely speciálisan a lótenyésztésről szól, elmondandó beszédemben az egész állattenyésztésre kiterjeszkedhessen!. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Azt hiszem, a t. háví ezt megengedi, mert különben a t. képviseli! urnak a különböző tételeknél külön-külön többször fel kellene szólalnia. (Helyeslés.) I'saák Dezső: T. ház! Általában elfogadott elv és óhajtás az, hogy Magyarországon az állattenyésztés mentől előbbre haladjon és ez a t. minister urnak is a szándéka. Az állattenyésztés Magyarországon mondhatom általában véve előrehaladt, de csak a nagy birtokosoknál; azoknál, akiknek módjuk van arra, hogy drága apaállatokat szerezhessenek be és van elegendő legelőjük, a hol nyáron át azokat tarthatják. A középbirtokosoknál ez meg van szorítva, mert nem tudják, hol tartsák nyáron át fiatal állataikat. Ez irányban van nekem, t. ház, egynéhány ideám, melyet ha el méltóztatnának fogadni, talán meg lenne könnyítve az állattenyésztés ügyének előhaladása. (Halljuk! Halljuk!) Az első az, hogy az apaállatok tenyésztésre 28*
