Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-331

S81. országos ülés február 11-én, kedden. 1890. 217 Szathmáry György jegyző (olvassa) .Bevétel 60.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Állami lótöiiyészintézetek. Rendes kiadások : VIII. fejezet, 5. czím. Rendes bevételek: VII. fejezet, 3. czím. Kiadás. Lótenyészintézeti központi igazgatás 33.990 frt. Almásy Géza! Almásy Géza: T. képviselőház ! (Halljuk! Malijuk!) A jelen költségvetési általános vita alkalmával a költségvetésnek ez a tétele volt az, a melylyel szemben, tekintettel az e téren elért eredmények és sikerekre, általános és osztatlan elismerés nyilvánult. Igen helyesen méltóztatott az igen t. földmivelési minister ur azon észrevételekkel szemben, melyek szerint az állattenyésztés egyéb ágazatai nem emelkedtek párhuzamosan az országos lótenyésztéssé], megjegyezni, illetőleg ezen körülményt azzal indokolni, hogy a lótenyésztés cultiválása nálunk régibb keletű, korábban vette kezdetét; de talán, t. ház, a magyar nemzet speciális jellegében is keresendő némileg ennek az indoka, a mennyiben a társadalom összes rétegei a ló iránt mindenkor kiváló előszeretettel viselkedett (Igaz! Ugy van! jóbbfélöl) és épen azért, t. ház, ezen társadalmi támogatásnak erősebb nyilvánulása mellett talán inkább lehetséges volt ezen a téren ebben az ágban a munkát előbb megkezdem s talán a sikert könnyebben elérni. De azért, t. ház, nem kiesinylendő az a munka és fáradozás sem, mely országos lótenyésztésünk körül kifejtetett; mert havalaki ismeri a helyzetet 1869. előtt és elfogulatlanul bírálja, azt ma be kell ismernie, hogy országos lótenyésztés link 20 év alatt óriási változáson ment keresztül (Igaz! jóbbfélöl) s be kell látnia mindenkinek, hogy ez az eredmény csakis egy czéltudato?, lelkes tevékenységnek és buzgó fáradozásnak lehet gyümölcse. (Helyeslés jóbbfélöl.) Mert hiszen, t. ház, ki ne látná telivér tenyésztésünk óriási haladását; ki ne látná, mi lett a még rövid idő előtt olv szűkkörben mozgó versenyügyhői; ki ne látná, mily nagy lendületet vett félvér tenyésztésünk és mily örvendetes haladást észlelhetünk népies tenyésztésünknél? (ügy van! jobbfelöl.) És talán méu több joggal mondhatom, a haladást épen az utóbbi téren örvendetesnek, mert mindenki tudhatja, hogy e terrénumon csak a legnagyobb nehézséggel és akadályokkal sikerült a helyes irányú tenyésztési törekvéseknek érvényt szerezni s az államkormányzat intézkedései iránt bizalmat kelteni, az érdeklődést és kedvet felkölteni. Ha tekintjük, t. ház, hogy a lótenyésztés körül elért eredmények folytán mily mértékben emelkedett lókivi telünk, mily pénzforgalom állott be lótenyésztésünk minden egyes ágazata körül; ha figyelembe veszszük, t. ház, hogy a helyes tenyésztési irányzat mily KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92, XVI. KÖTET. óriási mértékben elősegítette az értékemelkedést országos lóanyagunkban; ha nem hagyjuk figyelmen kivül azon körülményt sem, hogy a népies tenyésztés fejlődése mily kedvezően befolyásolja földmivelő osztályunk egész gazdasági rendszerét, akkor, t. képviselőház, azt hiszem, országos lótenyésztésünk ügyét oly közgazdasági íáctornak kell tekintenünk, melynél az eddigi befektetések, az állam részéről tett áldozatok valóban a lesproductivabbaknak tekintendők, de a melyeknek a jövőben is tovább fejlesztése fontos országos érdeket képez. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezek előrebocsátása után, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy rátérjek felszólalásom igazság szerinti czéljának előterjesztésére. T. ház! Hogy az országos lótenyésztés fejlődésének egyik nagy akadálya az. hogy az állam távolról sem rendelkezik azon 'ménlétszámmal, a mely a szükségleteket kielégíteni képes. Hiszen százakra megy azon községek száma, melyek évről-évre jelentkeznek fedeztetés! állomások felállítása végett, mének hiányában azonban évrőlévre elutasittatnak. Nem akarok a t. ház becses türelmével visszaélni [(Halljuk/ Halljuk!) és azért nem terjeszkedem ezúttal azon kérdés fejtegetésére, hogy a magántenyésztésnél mily nehézséggel jár a ménlovaknak felnevelése és vájjon a községeknek módjában áll-e a magántenyésztőktől alkalmas ménlovakat beszerezni, hanem azon határozott nézetemnek és véleményemnek kívánok kifejezést adni, hogy a községi népies tenyésztés megkezdésére, fejlesztésére ése téren a sikernek mielőbbi elérésére egyedül az állami felügyelet alatt álló fedeztetési á'lomások felállítása a leghatalmasabb eszköz. (Ugy van! Ugy van! jóbbfélöl.) Épen azért, t. ház, méltóztassék mérlegelni azon óriási veszteséget, melyet a lótenyésztés az által szenved, hogy ama száz, meg száz község kérelmével évről évre elutasitatik.Bármennyire osztozom azon álláspontban, t. ház, hogy az államháztartásunkban helyreállott egyensúly consolidálására lehetőleg figyelemmel kell lenni, mindazonáltal azon nézetben vagyok, boffv mivel lótenyésztésünk annvira bevált és annak előnyei annyira imminensek, a merev megállás e téren tisztán a takarékosság szempontjából nem áll az ország érdekében. E bajon leginkább oly módon vélnék segíthetni, t. ház, szem előtt tartva a takarékosságot, de a tenyésztési érdekeket is, ha az állami két fő-ménes intézetben, Mezőhegyesen és Kisbéren successive, bármily csekély számmal, de évről-évre szaporittatnék a kanezalétszám; de t. ház, ezúttal nem kívánok concrét indítványt tenni, egyedül I kérni kívánom az igen t. földmívelésügyi minister urat, hogy a jelenleg 2500 államimén létszámának évről-évre, ha csekély számban is, de fokozatos emelésével az országos lótenyésztés fontos érdekét 1 elősegíteni szíveskedjék. (Helyeslés jobbfelöl.) 28