Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-330

830. orssílgos ülés február 10-én, hétfőn. 1890. 303 Se helyütt megemlítem azt, a mit az országos bizottságban mondottam, hogy hiszen adtak szénkéneget a megyéknek s azt mondták, hogy mindenkinek rendelkezésére áll; de tapasztalták azt, hogy senki sem jött szénkénegért sem leszállított áron, sem ingyen, mert azt mondták, hogy nincsen fecskendő, kértek fecskendőt és utoljára embert a fecskendőhöz, a ki nekik azt a szénkéneget befecskendezze. A kik megzsibbasztották a munkaerőt, a munkakedvet, a kik mindig csak azt a jelszót terjesztették, hogy^ csak a kormány üdvözít, csak ettől kell kérni s hogy a legfontosabb dolog a helyi érdekek ápolása (Igaz ! TJgy van! szélső balfélől) és a kormányra adott szavazatok üdvözítenek s boldogítanak, azoknak a lelkén szárad e baj is s ők okai annak, hogy a magyar szőlészet tönkre fog menni. (Igás! TJgy van! szélső balfelől.) Most a phylloxeráxól tovább beszélni nem fogok. Én nagyon sajnálom azt, hogy a t. minister nem tette meg, a mit fontos alkalmakkor más ministerek a dolgok tisztázása érdekében tettek, hogy tudniillik az országos bizottság tárgyalásairól nem vétetett fel gyorsírói jegyzeteket; bár látta volna az ország annak a vitának egész menetét, előnyeit s minden hátrányait, a mi mindenesetre kijózanítólag és tájékoztatólag hatott volna. Most pedig, t. ház,minthogy a vita folyamán beállottaz, hogy ki-ki arról beszél, anrinekiúgyszólváu legjobban tetszik,hogy ki-ki emancipálja magát a költségvetés részei alól s mondanivalóját elmondja az általános vita keretében s minthogy a költségvetésben benfoglaltatmik a szabályozási munkálatok és a vizmíívek is, bátor leszek például a szegedi rakpart sülyedésének ügyét elővenni. (Halljuk! Halljuk! szélső balfelől.) Csakhogy evvel a kérdéssel nem foglalkozhatom oly tüzetességgel, minőt az megérdemelne, azon egyszerű oknál fogva, mert mindnyájan tudjuk, hogy a minister ur beadott egy jelentést s hogy ez a pénzügyi bizottság tárgyalásain keresztülment, de nem adatott be a képviselőházhoz úgy, hogy a költségvetéssel egyetemben nem tárgyalható, hanem tárgyaltatni fog később. De ha e tárgygyal foglalkozom, teszem azt különösen azon szempontból és áthatva attól a kívánságtól, hogy nyerje meg a törvényhozás a t. minister ur részéről azon adatokat és felvilágosításokat, melyek nem a mai helyzetre, a rakpart leomlására és az ott folyó munkálatokra vonatkoznak, hanem melyek e dolog genesisét képezik. (Halljuk! Halljuk !) A t. minister ur mindenesetre érdemeket szerzett nn.gának azzal, hogy eltért a nálunk nagyon is megszokott methodustól, mely minden fontos dolog körül titkolódzik; eltért attól, hogy a kormány az összes iratokat fiókjába zárja és lehetetlenné tegye, hogy valaki azokhoz hozzáférjen. Elismerem, hogy a minister ur megadta az engedélyt arra, hogy azon szakemberek vizsgálatai, a kik a rakpart összeomlása ötletéből Szegeden összejötttek és Klimm Mihály műegyetemi rector elnöklete alatt tanácskoztak, azoknak egész elaboratumátpublicáltatta a mérnök és építész-egylet közlönyében. Azonkívül kitétette a minister ur az összes felvilágosító rajzokat a ház irodájában, ugy, hogy az iránt, a mi a leroskadást és az abból folyó szükséges munkálatokat illeti, meglehetősen tisztában vagyunk. He a dolog genezise a kérdések kérdése. Tiszta és világos dolog, mely ellen szót sem lehet felhozni, hogy az a partrész, melyre a szegedi rakodó part építtetett, már a szegedi árvíz előtt is az úgynevezett mozgó partrészek közé tartozott, mely a városnak már 1879. előtt is folytonos költségeket okozott. Ez az örökös mozgása e partrésznek világosan tanúsította, hogy ott egy geológiai folyamat van lefolyásban, mely a föld rétegeiben rejlik. Azok, a kik előkészítették a rakpart építését, igen helyesen tettek, hogy mindenekelőtt próbafúrásokkal győződtek meg a rétegek mivoltáról. E fúrások 1879-ben folytak. Kezdődtek a reáliskolai épületnél és úgyszólván concentricusan haladtak a Tisza felé ós világosan bebizonyították azt, hogy van a rétegek közt egy kékes agyagréteg, mely elég szilárd volna arra, hogy rá rakpartot lehessen építeni. A baj azonban az, hogy az a réteg benn a folyó medrében végződik, alatta pedig van az úgynevezett mosóhomok, mely súly alatt akkor, mikor a víz leapad, az agyagréteg alól kibugyog és eszközli, hogy az agyagréteg roskadjon mindazzal együtt, a mi rajta van. Ezen fúrások bebizonyították azt is, hogy a Tisza medrének feneke alatt van még egy ily réteg, a mely a viz megtámadásának nincs kitéve és igy szilárd alapot nyújt. Ezen szilárd alapon áll a szegedi vasúti híd, ez tehát acceptabilis és szilárd építményekre teljesen alkalmas. A szakértők véleménye, t. ház, azt mondja, hogy a verticalia rakpart Szegeden egyáltalán indokolva nem volt, legkevésbé pedig oly rétegen, t. i. a felsőbb agyagrétegen, a minőre tényleg építtetett. Nem volt szükséges vízvédelmi szempontból, nem volt szükséges forgalmi szempontból, nem volt szükséges specalis tekintetből. Csak egy indok volt volna, melyet azonban semmi gyakorlati szempontból jónak mondani nem lehet és ez az estheticai szempont. A ki, t. ház, ezen szakemberekkel beszélt, a kik ezen rakpartnak akár építésébe, akár megbirálásába befolytak, az csak egy dolgot kaphatott ki az ő nyilatkozataikból és ez az, hogy komoly, igazi szakember arra a pontra verticalis falú rakpartot soha sem mert volna tervezni, sőt szükségesnek sem tartotta. Nagyon természe26*