Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-330

202 830. országos ülés február 10-én, hétfőn. 1890. szabályozásoknak, hogy itt senki sem beszél vízrajzi feltételekről, senki nem beszél azokról a rendkívül fontos teendőkről, amelyek nélkülmegoldáshoz egyáltalában nem juthatunk.Én sem beszélek tehátmost ezekről; hanem beszélek arról, a miről beszéltek a töb biek. És meg fogom mondani, hogy miért beszélek épen arról,a miről a többiek és miért különösen arról, a mit Jókai t, képviselőtársam mondott ós a mivel Jókaitképviselőtársam — elhiszemjóhiszemtíleg — Magyarország szőlőszétének véghetetlen nagy kárt okozott. (Halljuk! Halljuk!) A ki visszapillant arra a harezra, az eszmék azon fejlődésére, arra a munkára, a melyet Franeziaország legjobb fejei, világrészünk legíelvilágosodottabb szőíőszeti férfiai a phylloxera kérdésében kifejtettek és összehasonlítja ennek resultatumát Jókai t. képviselőtársam beszédével, elszomorodik, hogy a magyar parlamentben oly beszéd hangzott el, a melynek minden szavából kimutatható, hogy az a legnagyobb tájékozatlanságban szenved, (ügy van! a szélső haloldalon.) T. ház! Nem először beszélek én itt a phylloxeráról; nem követelek magamnak ezért semmiféle elismerést, vagy fontosságot, hanem csak azt vagyok bátor hangsúlyozni, hogy abban a hosszú harczban, melyet mi is folytattunk, itt Magyarországon a szakembereket mindig az olyan beszédek, a' minőt ma Jókai Mór t. képviselő ur mondott, visszarúgták és kényszerítették új meg új sysiphusi munkára. A t. képviselő ur meg lehet róla győződve, hogy ha most, midőn először értük meg azt, hogy a földmívelési minister elnöklete alatt tartott országos phylloxera-bizottság tanácskozásai helyes mederbe jutottak s midőn először történt az, hogy a laicusok és szakférfiak egyetértettek a legfontosabb dolgokban, hogy ha ekkor előáll a t. képviselő ur és helyezkedik egy olyan alapra, mely már ezelőtt 25 évvel is el volt vetve : ez csak nagy kárt okozhat. De hol van a kár, t. ház? A ki azt tudja, hogy kik egyáltalában szakértők Magyarországon — hiszen gróf Andrássy Manó a cerusájával a homlokára mutatott, midőn a mérnökökről beszélt, jeléül annak, hogy a mérnöki tudomány valami ágybéli bántalom, szóval valami értelmi fogyatkozás, (Derültség) mely mindig csak oda lyukad ki, hogy fizessünk — a ki ezt elgondolja, elképzelheti, hogy nem magunk forma szerény emberek szavai után fog menni Magyarország sok vidékén a szőlőgazda, hanem fog menni azután, hogy hiszen Jókai Mór a képviselőházban igy beszélt: nem kell a phylloxera ellen semmi, csak jó mívelés, habár a t. képviselő ur maga is bevallotta, hogy csupán csak a budai vinczellér-képezdét ismeri s azt mondja a t. képviselő ur, hogy itt a mívelés következtében a szőlő gyökere rossz ; de nem fog ám kifogni a phylioxera a kecskeméti szőlőn, melynek óriási gyökerei vannak. Ebből tisztán és világosan láthatjuk, hogy a képviselő ur mellett elment az egész nagy resuitatuiD, melyet az immúnis homokon való mívelésnek nevezünk, mely iránt ma Európában absolute semmi kétség nincs. T. ház! E kérdésben én csupán azért szólaltam fel, hogy csekély erőmhöz képest iparkodjam paralisálni azt a nagy kárt, melyet a t. képviselő ur nevének nagy hangzásánál s széles körben ismert voltánál fogva a szőíőszeti körökben okvetlenül okozni fog, mert egy ilyen beszéd hatását száz beszéd sem képes gyökeresen ellensúlyozni. T. ház! Az egyszerű, tiszta és világos s ezt az országos phylloxera-bizottság megállapodásai is tisztára kimutatták, hogy van jelenleg több mód, rifelylyel a phylloxera ellen sikeresen lehet védekezni; ott van például a gyérítési eljárás, ott van mindenekelőtt az immúnis homok, melyre nézve Kerkapoly Károly volt minister és országgyűlési képviselő —ki annak idején a legmakacsabban ellenezte a homokszőlő-mívelést — most elismerte, hogy a homokon termett vörösbort szivesen veszik meg ugyanazon az áron, melyen megveszik a Gellérthegyit; ott van az elárúsítási mód és az amerikai fajokkal való mívelési mód, vagyis az ojtási mód. De, t. ház, mikor mi ezeket megmutattuk, már az országos bizottságban is felhangzottak bizonyos óhajtások, a melyek itt sorról-sorra folyton ismétlődnek, a melyek ellenében épen a szakférfiak küzdöttek leghatározottabban, de a melyeket épen azok propagáltak, a kik hatalmas szavukkal felvilágosítást nyújthattak, más, egészséges irányt mutathattak volna. Ezt a dolgot a t. kormány minden szakministere, Tisza Kálmántól kezdve veheti tudomásul s ez az, hogy rászoktatták a nemzetet minden mívelési ágban arra, hogy „adjon és tegyen a kormány". Beszéljünk számokkal. Magyarországon ma a szülőszetnek 200.000 holdja oda van. Szénkénegezést folytatnak kilenczszáz s egynéhány holdon, amerikai oltványokkal van regenerálva talán öt hold, mondjuk, hogy kerekszámban ezer hold van regenerálva és 199.000 hold el van pusztulva. És akkor odaállnak s azt mondják, hogy adjon az állam és tegyen az állam. Honnan és mivel ? A kik e nemzet öntevékenységét megzsibbasztották, azoknak lelkiismeretére háramlik ez (Igaz 1 ügy van! szélső balfdől) nemcsak ezen, hanem minden téren. A helyett, hogy az öntevékenységet és munkálkodást felébresztették és ápolták volna, ugy, hogy az úgynevezett szakministernek csak az volna a feladata, hogy a lüktető munkának irányzatokat adjon, hogy azt úgyszólván bizonyos keretekben tartsa, most az emberek tömegesen odaállanak és azt mondják: „Adjatok és tegyetek!"