Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-330

330. országos ülés február 10-én, hétfőn. 1890. 201 bérezés hazában, Erdélyben. Ott ugyanis az úrbéri viszonyok nagyon rendezetlenek voltak és a tagosítások 1848. előtt Erdélyben csak mint fehér hollók mutatkoztak; 48 után pedig részint a gazdasági czélok előmozdítása, de ugy hiszem, igen nagy részben a barázda-vágásoknak ajogegyenlőség alapján felmerült műtéteit megakadályozni kívánva, a tagosítások már nagyobb mértékben kezdettek divatozni és ma ugy állunk, hogy körülbelül az értékesebb községek határain, ahol különösen nagyobb földbirtokok vannak és a hol a régi tagosítási törvénynek megfelelő területquantum megvan, azok jobbára már tagosítva lettek. De vannak, t. ház, Erdélyben igen szép határú községek, a hol földbirtokos nem lakik, hanem az úgynevezett bé-biró bír 100—200 kisebb földquantummal, a melyek még a jelenlegi tagosítási törvény alapján is a tagosítás keresztülvitelére nem alkalmasak. Ennélfogva ezért az egyért bátor vagyok szavamat felemelni és azt ugy a t. ház, mint a t. minister nr becses figyelmébe ajánlani. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezen bajon, nézetem szerint, talán akképen lehetne segíteni, ha nem állapítanék meg azt a minimumot, melynek alapján a tagosítás keresztül vihető volna ; hanem talán kimondanék, hogy nem seperatisticus szempontokból, hanem a községi összes lakosságnak és az államnak is érdekében, utat és módot szolgáltatnánk arra, hogy ily községekben is keresztülvitessék a tagosítás. (Helyeslés jobbfélől.) Nézetem tehát az, hogy ily községekben akár a birtokosság, akár egyes földbittokkal biró lakos kérelmére engedélyeztessék a tagosítás. (Helyeslés.) Második kérésem az volna, hogy a tagosítási eljárás, a mennyire lehet, gyorsittassék, mert vannak esetek, hogy nem öt—hat, de 10—12 évig is eltart egy-egy tagosítás. Ez kimeríti az illetőnek béketíírését, kimeríti erszényét és szinte megfoghatatlan, hogy miért kell a dolognak oly hoszszasnak lenni. (Helyeslés.) Ily községekben a tagosítás után azonnal megszűnik a régi gazdálkodási rendszer és minden endber elkezdi a földjét derüreborura minden esztendőben bevetni, hogy kijöjjön a jövedelem. (Ugy van! ügy van!) Meggyüjti trágyáját jövendőbeli gazdasága számára, az az idők hosszú során át megromlik, értéktelenné válik, maga a föld pedig elveszti termőerejét. Nézetem szerint tehát nagyon szükséges volna a tagosítási eljárás gyorsítása. (Élénk hdyeslés.) Nagyon jól tudom, t. ház, hogy ez nem a íöldmívelésügyi minister ur teendője; de azt is tudom, hogy fontos közgazdasági érdekről lévén szó, az igazságügyminister úrral egyetértőleg bizonyára meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket. (Helyeslés jobbfélől.) Ez volt az, a mit a t. ház és a t. minister ur KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XVI. KÖTET. figyelmébe ajánlani bátor voltam; a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Zay Adolf jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, joggal mondhatom, hogy az a vetés, melyet Tisza Kálmán ministerelnök kormányzata elvetett, teljes mértékben virágzásnak indult. Midőn a múlt delegationalis ülések alatt a magyar parlament hazamehetett és egy bizottság tovább tárgyalta a politikai helyzet legfontosabb kérdéseit, a magyar nemzet ráért arra, hogy unalmát űzze el például azon hires kuglizásokkal, melyekkel egy villát lehetett nyerni és mulathatott a hires temesvári lottó-ügygyei. Ez foglalkoztatta Magyarország közszellemét. Most a íöldmívelésügyi minister ur kifejtette programra ját, a melyre nézve Vállyi Árpád t. barátom igen helyesen jegyezte meg, hogy az úgyszólván hiányaiban nagy, testében sovány. Mi foglalkozhatunk itt a földmívelési tárezával oly magaslaton, a minő magaslaton foglalkozik bármely alföldi város, a melynek határát a Tisza is érinti s a melynek szőlőjében már a phylloxera is benne van ésfoglalkozhatunk'az általános vitában részletekkel, a melyek bennünket teljes tökéletesen eltérítenek a helyzetnek valóságos mérlegelésétől, a mely ma egyike a legválságosabbaknak. Mi az a magyar parlamentnek, hogy a német császár kiad rendeleteket, a melyek megrázkódtatják az egész világot és a melyek következtében a legmélyebbre ható problémái vettetnek fel épen a munkának, a közkeresetnek, ezekkel kapcsolatban a földmívelési érdekeknek is. Ez nekünk, t. ház, semmi, mi beszélünk aprócseprő részletekről. Nekünk az, hogy mi jelenleg az európai helyzet, hogy milyen munka fog felszabadulni? hogy Amerikában folyamatban van most egy óriási vámszerződés, a mi Európa anyagi forrásainak az egész soron hadat üzen: Mi ezzel nem foglalkozunk. Minthogy, t. ház, én most úgyszólván sereghajtó vagyok ebben a vitában, vagyis magyarán mondva fentő, talán szerénytelenség is részemről, hogy most a vita végén iparkodjam, vagy legalább kísérletet tegyek arra, hogy a vitának valami más irányt adjak/Nekem is ahhoz kell szabnom beszédemet, a mi itt a kedélyeket élénken foglalkoztatta, a mi elég fontos Magyarországnak úgyszólván localis gazdasági érdekeire, de ez arra a helyzetre, a melyet Magyarország Európa közepette elfoglal, a jövőre nézve minden esetre másodrendű dolog. Én foglalkozni fogok ezekkel a kérdésekkel. Nem tekintek arra sem, hogy eddig szó Bem volt itt Magyarország gazdasági oktatásának okvetetlenül szükséges reformjáról és annak kiterjesztéséről, hogy itt absolute nem volt szó arról, hogy mik az alapfeltételei a rendkívül fontos folyó26