Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-330
200 3* 0, országos ülés február 10-én, hétfőn. 1890. annyi lenne, mint a malomtulajdonosok jelenlegi malmait ismét */ 6 áron megváltani. így nyilatkozott, t. ház, egyetértó'leg kilencz malomtulajdonos és valóban nem a tulajdonjognak megtámadása volna-e, nem egyenesen a nyilt nihilismusra vezetne-e, ha a kormány kierőszakolna a birtokosságtól ilyesmit az 1801-iki egyezmény ellenére, a mit tőlük jogosan és törvényesen nem követelhet ? (Helyeslés a szélső halon.) Ha a kormány ehhez a méltatlan eljáráshoz ragaszkodik, akkor csak tessék nyíltan kijelenteni, hogy a Kis-Rábából pusztuljanak a malmok, mert több vizet nem kapnak. És ez nemcsak a mostani tulajdonosokra áll, de még az ő örököseire is, a kik 50—60 év múlva kapnának hasznot, azért a mire már a tulajdonosok évenkint^ oly nagy költséget fordítanának. így tehát, t. h Kis-Rába kérdésének megoldása igen sürgős. Tisztelettel kérem ennélfogva a minister urat, legyen szives tanulmányozni ezt az ügyet s a megváltásra nézve helyes tervet készíteni. A belvizekre nézve pedig csak annyit mondok, hogy mi a szabályozást egyáltalán nem óhajtottuk; az 1801-iki egyezményben 23 kézség a Rába-közben megkapta a jólétet, áldásban, boldogságban úsztunk, mindaddig, mig a volt főispán Győr megyében a sövényházi gátat a saját birtokán felemeltette és ez által Sopron vidéke belvizét jogtalanul visszatartotta. E gát ellen számtalan feliratot intéztek, küldöttség járt el, de a hatalmas főispán mindig erősebb volt, mert Sopron vármegyének csak egy részét érdekelte a belvizek levezetése, mig Győr városát egészen. A főispán mindig fenn tudta tartani ezt a törvénytelenül emelt gátat. Mi nekünk a szabályozás sem jót, sem rosszat nem eszközölt. ígérték ugyan, hogy a Nagy-Rába folyóját hajózhatóvá teszik, ígértek malomcsatornát, öntöző canálisokat, de ígérték belvizeink levezetését seczímen egy millió néhány százezer forint volt felvéve. Mikor a szabályozási törvényt meghozták, mindenről gondoskodtak e téren, csak a mi belvizeink levezetését ejtették el s igy mi a Rába-szabályozásnak javaiban nem részesültünk, csak kárában. A mi földeink, ha valami elemi csapás nem éri, a mig belvizeink kárt nem tesznek, rendes viszonyok közt teremnek, a mennyi úgyszólván rájuk fér; contignatióban vagy kétszer egy évben még akkor sem teremnek. ha bárminő tökéletesen szabályozzák a Rábát, Győr megyében, a mint keresztülmentem, láttam egy nagy és igen csinosan elkészített belviz-Ievezető csatornát. Már az alakjáról teljes meggyőződésben voltam a felől, hogy a kormánybiztos ur emeltette ki. Arról azonban tudomásom nincsen, ha vájjon kinek a költségén; a Rába-szabályozási társulat költségén emeltetik-e vagy pedig a tulajdonosok költségén. Erre nézve a legilletékesebb helyről, a t. földmívelési minister úrtól kérek felvilágosítást. Nekünk az ellen nincs kifogásunk, ha a Rábaszabályozási társulat költségén történt, de akkor méltán megvárhatjuk, hogy a mi belvizeink levezetéséről is ily módon gondoskodjék. Most legújabban a Fertő lecsapolása van tervbe véve. E terv igen hasonlít a Rába-szabályozás keletkezéséhez, mert itt ismét a fertőparti tulajdonosok teljesítik a szabályozást és abban állapodtak meg, hogy a Fertőt lecsapolják nem oly szabályozási terv szerint, mely 6 milló forintba kerülne, hanem egy egészen olcsó terv szerint, tudniillik csak egy csatornát akarnak a FelsőFertőn vágni és néhány mellékcsatornát az alacsonyabban fekvő helyekre, hogy a mélyebben fekvő vizek is a főcsatornába bevezethetők legyenek. A Fertő-csatornát belevezetik a Rábczába és állandó zsilipet állítanak, a melyet tetszés szerint lehet szabályozni a Duna vízállásához képest. Nekünk az ellen nincs kifogásunk, csak arra kérem a t. minister urat az érdekeltség nevében, hogy mielőtt e fontos kérdésben határozna, méltóztassék mindenről kellő és biztos tudomást szerezni, mert ha a mi belvizeink, a melyek mostarégi primitív módszer szerint a Rábczába folyva találják levezetésüket, a Fertő vize által visszanyomva, le nem folynak, úgy azok minket tönkretesznek. Tehát kérem a t. minister urat, hogy ne egyoldalú informatio alapján határozzon, hanem szerezzen magának kellő tájékozást szakközegei által és csak ekkor határozzon ezen nagyfontosságú kérdésben. Annyit tudok, hogy a kérdés tanulmányozás végett már a t. minister ur előtt van; mikor fog intézkedni, azt nem tudom, ha később is, az nem baj; a mire kérjük, csak az, hogy — a mit fel kell tételeznünk — lelkiismeretes meggyőződése szerint járjon el, mert mi nem akarunk mást, mint igazságot, a mit a minister ur gavalléros jellemétől el is várunk. Ezek azok, miket ez alkalomból elmondani óhajtottam. (Helyeslés a szélső balon ) Szathmáry György jegyző: Miksa Elek! Miksa Elek: T. ház! Ha a földmívelési tárcza költségvetésénél hallott szónoklatok meggyőztek volna arról, hogy bizonyos, a földmívelésre igen fontos intézkedések megtörténtek: akkor a t ház becses figyelmét igénybe nem venném és a drága időt nem pazarolnám. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék a t. háznak megengedni, hogy röviden előadhassam nézetemet oly ügyben, mely különösen szűkebb hazámra, az erdélyi részekre vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) A tagosítás kétségkívül a gazdaság czélszeru folytatásának sine qua nonja. Azt hiszem, hogy a szoros értelemben vett Magyarországban, a hol rendezett úrbéri viszonyok már régen voltak, ez túlhaladott álláspont. De nem igy vagyunk a kis
