Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-330

330. országos ttlós febi akkor fogad be a Kis-Rába, ha nagyobb a nyomás, ha nagyobb a vízállás. így tehát nemcsak a malomtulajdonosoknak, de Győr városának s az egész partvidéknek, a Nagy-Rába vidékének is érdekében áll az, hogy a Rába az 1881-iki csekély vízállásnál, midőn az áradások eliszapolták a Nagy-Rába közepét, az úgynevezett kecskédi malomnál egy szigetet képezett s igy Győr városát s az egész partvidéket veszélyeztette: folyamodtak a nagyméltóságú helytartó tanácshoz a Kis-Rába visszahelyezése végett. Ez ugyanis a nagy szárazság miatt annyira megvolt fosztva vizétől, hogy egészen kiszáradt. A mint az egyezségben meg volt irva, annyira be volt iszapolva,hogy egy csepp viz sem volt benne, sőt a vidék, névszerint Mihályi, Kisfalud és Kapuvár lakosai — hogy magukat és barmaikat táplálhassák — kénytelenek voltak a Kis-Rába közepén kutakat ásni. Ennek következtében a helytartó tanács a kérelemnek helyt adott s elküldte kiküldöttjét, kinek elnöklete alatt Győr, Sopron és Vas megyék kiküldöttjei elhatározták, hogy a Kis-Ráhát újból kiásatják s oda egy állandó sarkantyút helyeznek, melynek hivatása lesz, hogy a Kis-Rába a NagyRába egyharmad részét minden körülmények közt levezesse s hogy e gát oly eiős legyen, hogy a legnagyobb támadásoknak is ellenálljon. A leeresztő zsilip és a gát felállítására 3.000 váltó — vagy, mint akkor mondták, rénes — forintban állapodtak meg. A költséget pedig ugy vetették ki, hogy a 3.000 forint kétharmadához hozzájárulni tartoznak a malomkerekek aránya és számához mérten a kisebb és nagyobb Rába malmainak birtokosai. A másik egyharmad részt 1.000 irtot pedig, minthogy Sopronmegye nagy vidékét futja be ezen áldásos viz, a mely kimondhatlan hasznára van fürdésre, usztatásra és egyéb gazdasági czélokra használják fel, tehát Sopronmegye méltányos akart lenni és az egyharmad részt, 1.000 frtot magára vállalta a domestica terhére. De még sok dolog volt hátra. Nevezetesen a Kis-Rába kanyarulatokat három helyen kellett átvágni, a medert xijból kiemelni. A közmunkát, fuvart és napszámokat Vasmegye egyharmad részben vállalta magára, Somogymegye pedig kétharmad részét. így, t. ház, nemcsak a Kis-Rábán levő malomtulajdonosok tartoznak a Rába-szabályozás érdekében a gátakat újból felépíteni, fen tartani, hanem tartoznak a jelenlegi vizi törvény szerint Vas- és Sopronmegyék is, a kik ezen áldásos viznek hasznát veszik; tartoznak a Nagy-Rába malomtulajdonosok is, a kik most már a kormány által a szabályozás érdekében beváltattak, tehát a kormány lépett azok tulajdonába. És mégis mindezeket 188í-ben az akkori minister ur figyelmen kivül hagyta és azt vagy el sem olvasta, vagy egészen ár 10-én, hétfőn. 1890. f§9 ignorálta, mert 1881-ben a győri tanácskozás, melyen Radó Kálmán kormánybiztos elnökölt, ki a malom érdekeltséget egybehívta, kijelentette — ezt kénytelen vagyok felolvasni — : 1881. évi január 15-iki értekezleten a kormánybiztos ur a ministerium azon határozatát, hogy a torokgát mostani helyén a malomtulajdonosok költségén a Rába - szabályozás czéljának megfelelő szilárd anyagból építendő és fentartandó. Azon kérdést intézte tehát hozzájok, vájjon a tulajdonosok ezen építkezést és fentartást maguk akarjak-e eszközölni, avagy hajlandók-e belegyezni abba, hogy ezt ő eszközöltese a Rába szabályozással egyidejűleg és a tulajdonosok csak a költséget viseljék. A tanácskozás eredményre nem vezetett. Ezt a meglepetést az értekezlet magáévá nem fogadta. A kormánybiztos pedig ugyanez alkalommal még tovább is ment, kijelentette, sőt nyilt utasítást is adott, hogy az általa kitűzendő határidőn belül a malomtulajdonosok képviselői tartoznak egy szilárd alapra fektetett gátra vonatkozólag a tervet elkészíteni és a költségvetést is hozzácsatolva, ő eléje véleményadás végett beterjeszteni, hogy ő aztán azt megvizsgáltatván, ha jónak találja, építtethessen. A malomtulajdonosok, hogy a bajtól megmeneküljenek, elkészíttették a tervet; az ő nevükben ugyanis a herczegi zárgondnokság egy fából és egy kőből építendő mentő miire nézve terjesztett elő tervet és pedig a fából építendő alkotmány költségei 32 ezer forintra, a kőből építendőéi 106.000 frtra voltak előirányozva. A tanácskozmány egy része, tudniillik a herczegi zárgondnokság és gróf Cziráky megbízottjai az utóbbi tervet fogadták el; Kisfaludy Mihály s a többi malomtulajdonosok megbizottjai azonban nem érezték magukat küldőik által erre feljogosítva, tehát ebbe nem egyeztek bele. Rövid idő múlva Kovács Antal főbíró — nem tudni, saját jó indulatából-e, vagy a kormánybiztos sugallatára — összehívta az érdekeltséget Sopronba a, megye termébe. Itt a kormánybiztos ur bemutatott két olyan tervet, hogy bármely országos kiállításra is méltók lettek volna. E tervek szerint a fából építendő alkotmány költsége 137.000 forintra, a kőből építendőé pedig 367.230 forintra volt felvéve. Mind a két költségvetés felölelte a Kis-Rába szükséges szabályozás mintegy 18.000 frtnyi költségét is. Az első tervet a kormánybiztos ur nem ajánlotta, mert, ugy mond, ezért nem vállalhatná el a társaság fentarthatása iránt a kötelezettséget és mert ez 15 év múlva újítást kívánna, ő tehát ajánlotta a másik tervet, a kőalkotmány tervét, melyet az érdekeltek 1881-ben már ugy is elfogadtak. Az érdekeltek kijelentették, hogy az 1881-iki nyilatkozatot csakis akkor bemutatott 106.000 írton felül levő tervre nézve tartják kötelezőnek, de ezt a borzasztó nagy költséget el nem fogadhatják s ez