Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-330
198 S8 °* wsíágos ülés ffibrnár 10-én, hétfőn, 1890. az uradalom tulaj donképeni rendeltetésétől el ne vonassák. (Élénk helyeslés jobbfelől) Másodszor ott a répa-átadás nem úgy történik, mint másutt, tudniillik 5 százalékos felsulyban, hanem minden felsúly nélkül, a gazdasági tiszteknek eredeti földmérlegelései képezik a fizetés alapját. Ez az árra nézve is jelentékeny különbség. A szeleteknek, hulladékoknak felhasználása teljesen az uradalom részére van biztosítva és bizonyos czukorárak elérése után még a nyereségből is van jövedelem biztosítva az uradalom részére. Ily körülmények között, t. képviselőház, a 70 krt, mint a jövedelemnek egyik tényezőjét kiszakítani és ugy állítani oda, mintha ez lenne mind az az előny, a mely az uradalomra hárul, ez, azt hiszem, nem felel meg egészen a valóságnak. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Nekem erős meggyőződésem, hogy igenis meglesz a financiális előnye a gyár megalkotásának az adózásra nézve, de meg lesz a financiális előnye ennek az uradalomnak jövedelmezőségére nézve is. De másodszor nem is ez a gyár volt az tulajdonképen, a mely nálunk a répaárakat szabályozza. Hisz méltóztatik tudni, hogy a hatvani gyár szerződései már sokkal korábban meg voltak kötve. A kérdés tehát az, hogy a többi gyárakkal, tudniillik a szerencsi vagy bótfalvi gyárakkal javítottuk vagy rontottuk a hatvani gyár által megállatott répaárat? S itt merem mondani, hogy nem rontottak, hanem határozottan javítottuk azokat, most a polarisatio minden egyes foka után emelkedett ott az ár és most minden 1 /w fok után emelkedik; másrészt, mig azelőtt a gyakorlatilag úgyszólván kivihetetlen bírói eldöntésnek volt fentartva, hogy a polarisatio foka miként állapittassék meg, itt kimondtuk azt, hogy a kormány egy szakvéleménye lesz a döntő az ár fizetésére nézve. Ezek mellett, t. h répaszeleteknél nemcsak a quantumot biztosítottuk a gazdáknak, hanem egyúttal a répäszeleteknek szárazsági tartalmát. Ott vetettünk fel kötelezettségképen egy kérdést, a mely ma minden gazdái körben általános kivánalomképen merül fel, tudniillik a répaszeletek szárítási kötelezettségét. Ezeket voltam bátor a valóság érdekében megjegyezni, kérve a t. házat, hogy ezen, különben sem e tárcza keretébe tartozó dolgokat esetleg a pénzügyi ministeriumi tárcza költségvetésének tárgyalásánál méltóztassanak felhozni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Zay Adolf jegyző: Tóth Antal! Tóth Antal: T. ház! A jelen költségvetés alkalmából egy fontos kérdésre, nevezetesen a Rába-szabályozás és a belvizek levezetése, a Fertő tavának lecsapolás kérdésére kívánom a szakminister úr becses figyelmét felhívni. (Halljuk! Bálijuk! a szélső baloldalon.) A legközelebbi múltban, midőn a volt közmunka- és közlekedésügyi minister ur vezette e tárcza ügyeit, a kinek szerencsés kezéhez sok remény fííződött, még pedig méltán, a kinek igazságszeretét, országszerte hires erélyét, tapintatos eljárását, méltán remélhettük, hogy e nagyfontosságú közgazdasági kérdésnek meg tud felelni. S még inkább reményiettük ezt akkor, a mikor nálunk kiadatott a jelszó, hogy jön a minister. Ugyanis az hallatszott, hogy a t, minister úr a saját szabadságidejéből egy pár napot feláldoz és ellátogat a Torok-gáthoz a Fertő tavához, hogy a nagy Rábaszabályozási munkálatait saját szemeivel kívánta látni, hogy ebben a fontos ügyben kellő tájékozással intézkedhessek. Vártuk napról-napra, a jövetelére kitűzött idő elérkezett, de ő nem jött. Ennek folytán a nép illusiója lelohadt. Azonnal tisztában voltunk magunkkal az iránt, hogy a minister ur vagy nem akar intézkedni ezen odiosus ügyekben, vagy pedig elégségesnek tartja azt, hogy a kormánybiztos rövidúton intézkedjék ezekben az itt fenforgó kényes kérdésekben. Ez nem akart szemrehányás lenni a volt minister ur ellen; hiszen senki sem követelhette, hogy a minister úr meglátogasson minket, csak azt akartam jelezni, hogy nagyon szívesen láttuk volna s hogyha veszi magának azt a fáradtságot, nagyon valószínű, hogy az egész vidék jólétét, boldogságát, megelégedését hozhatta volna magával. De nem akar ez egyúttal a jelenlegi földmívelési minister ellen sem vád lenni. A t. minister úr kilencz havi ministersége alatt a ház minden oldaláról kedvezésben részesült, hogy senki sem kiváüt tőle programmot; nem is nyilatkozott és igy nem tudjuk, vájjon tanulmányozta-e már ezen kérdéseket vagy csak ezután fogj a tanulmányozni. Rosszat ugyan nem tett, de egyebet sem tett. De nincs sok idő a tanulmányozásra. A nagy Rába-szabályozás munkaprogrammja már a múlt évre be van fejezve. Ez idei munkálatokra, mely a kisajátítás, a közigazgatási bejárásnak rövid idő alatt meg kell történni. De áttérek felszólalásom tulaj donképeni tárgyára. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Az 1881. évi egyezmény határozza meg a Kis-Rába keletkezését és az állapítja meg a Kis-Rábamenti malomtulajdonosok jogait és kötelezettségeit. Még valahány értekezlet tartatott és valahány egyezség köttetett Győr, Sopron, Vasmegyék érdekeltségei között, még nem volt rá eset, hogy az 1881-iki egyezménytől eltértek volna s mindig azt vették zsinórmértékül. A Kis-Rába folyó szabályozása nem a malomtulajdonosok érdekében történt; annak hivatása a Nagy-Rába vizének 1 /3 részét a kapuvári ágon levezetni s csak s /z részét kénytelen a Nagy-Rába befogadni, többet csak
