Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-330

330. országos illés feb latkozott — a törvényt a maga épségében méltóz­tatssék fentartani, másfelől pedig odahatni, erre igen hivatott és képzett erdészeti közegei által, hogy az erdőtörvény minden irányban okszerűen alkalmaztassák. (Általános helyeslés.) Akkor, azt hiszem, nem lesz szükség az erdőtörvényt boly­gatni. Nem szeretném, t. ház, hogy egy alig 10 éve alkotott törvénynek, hogy ugy mondjam, hitelét ilyen felszólalások által gyöngítsük és a nagy­közönségben azt a véleményt keltsük, hogy hiszen a törvényt legközelebb ugy is meg fogják változ­tatni, annak olyan nagyon szigorúan engedelmes­kedni nem kell. Ezeket tartottam szükségesnek a mondottakra megjegyezni. (Élénk helyeslés jobbfelŐl.) Zay Adolf jegyző : Linder György! Linder György: T. ház 1 A mi engem fel­szólalásra készlet, (Halljuk !) az abban a sajnálatos körülményien leli magyarázatát, hogy a t. minister ur sem múlt évi, sem mostani budget beszédeinek egyikében sem emlékezett meg a kormány és az általa mint ressort minister által kötetendő hitel­ügyi politikáról. Beőthy Ákos: A pénzgyministerre bizza ! Linder György: A t. minister ur még álta­lánosságban sem jelezte, minő kezdeményező lépést szándékozik a kisbirtokos osztály hitelügye érdeké­ben tenni. Pedig e nagy fontosságú kérdés senkire sem lehet, legkevésbé Magyarország földművelés­ügyi ministerére közömbös. S ma annyi év után, azt hiszem, joggal kér­dezhetjük, vájjon a kormány és különösen a föld­mívelésügyi minister ürülhetett kezekkel akarja-e nézni, hogy a kisbirtokos osztály mint pusztul épen azért, mert rendezetlen, szabályozatlan hitelügye ; s nyugodtan, úgyszólván, békén akarja-e tovább is tűrni, hogy az ország fővárosában egyes lelketlen emberek bizonyos tetszetős czégér alatt a szegény adózó népet, mely leginkább szorul kölcsönre, itt lépre vigyék, úgyszólván kifoszszák. (Ügy van ! halfelöl.) Nem szándékozom ezúttal a kisbirtokos osz­tály mostani helyzetéről academicus fejtegetésekbe bocsátkozni, arról sem [szólok, vájjon megíette-e ez irányban a társadalom'kötelességét; azt sem szellőztetem, miért nem sikerült a kisbirtokosok országos földhitelintézetének legjobb akaratú alap­szabályainak intentiója daczára az úgyneve­zett mezőgazdasági hitelszövetkezetet létesíteni; mondom, nem keresem és nem kutatom ez alka­lommal a bajt és annak okát, hogy mindez miért nem történt meg s miért nem létesülhetett; azon jó reményben ringatom magamat, hogy maga a földmívelésügyi minister ur is meg van győződve arról, hogy a jelenlegi statusquo tarthatatlan. De ha már felhoztam e kérdést, nem tehetem, hogy ne tiltakozzam azon, nemcsak itt e házban — bár ma már csak szórványosan jelentkező — •nár 10-én, hétfőn. 1890. \gj hanem különösen a sajtó egyik tekintélyes részé­ben felmerült azon tévfogalom ellen, mintha az, a ki nálunk Magyarországon a foldmívelés és ezzel szoros kapcsolatban álló földmívelési osztály érde­keinek megvédéséről beszél, az már retrogad irányzatoknak hódolna s annak más tendentiája nem volna, mint az osztályokat egymással ellen­tétbe állítani s a tőkére uszítani a szűkölködők nagy csoportját. (Helyeslés balfelöl.) Igazán csodálkozom, hogy ugyanazok, a kik különösen hangoztatják azt a democratia natry jelszavát. Beőthy Ákos: Theoriábanl Linder György: Igazán csak theoriában, mert mikor effective tenni kellene valamit, azzal állanak elő, hogy a democratia elveivel, irányza­tával nem egyezik meg az, hogy az elhagyottakat, a szűkölködőket segítsük, a tespedésből ki­rázzuk. A helyett tehát, hogy e nagyfontosságú kér­dés részletezésébe bocsátkoznám, egyszerűen azon tisztelettelje? kéréssel fordulok a földmívelésügyi minister úrhoz, méltóztassék nyilatkozni az iránt, vájjon inaugurált-e a kormány hitelügyi politikát s mint ressort minister, szándékozik-e a kezde­ményező lépést meo-tenni? (Helyeslés halfelől.) Szathmáry György jegyző: Jókai Mór! Jókai Mór: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek, ha a jelen budgetnél némi eszméket akarok előhozni a hazai szőlőtermelés és borászat emelése tárgyában. Mindenki tudja, hogy Magyarországon a bor­termelés rendkívül fontos, csaknem az iparral rokon földmívelési ágat képez. Magyarország ter­mel körülbelül 9 millió hektoliter bort és termel­hetne még egyszer annyit, kedvező talaji és égalji viszonyai mellett. Ebből azonban 10—15 esztendő alatt a phylloxera körülbelül í fc részt elpusztított és félő, hogy még többet is el fog pusztítani. Nem szándékozom concret indítványokat tenni; de azt hiszem, néhány eszmét, a mit elő fogok adni, fel­jegyezhet a t. ház abból a czélból, hogy azoknak megszivlelése, meggondolása nyomán talán a jövő esztendei budget alkalmával lehetne valami nyo­matékos eredménye. (Halljuk! Halljuk!) A miket a t. minister ura phylloxera tovább­terjedésénekmegakadályozására és az eddigi pusz­títások helyrehozására felemlített, azokat én is egytől egyig mind helyeslem; csupán csak az az óhajtásom volna, vajha ezek az eszközök nagyobb­mérvűek volnának és vajha azoknak kiegészítésére még: más eszközök és alkalmaztatnának. A t. minister ur először is a kipusztított szőlők helyébe homokok beültetését helyezi kilá­tásba, a mi igazán helyes, igen kívánatos, Franczia­országban is igen nagyban alkalmazzák. Csakhogy ezzel a kipusztított szőlőkre nézve nincs semmi sem téve. Igaz, hogy bor mindenesetre fog teremni 24*

Next

/
Oldalképek
Tartalom