Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-330

188 830. országos Mos fcbrn íí r 10 én, hétfőn. !S90. azon a homokon, eladható, de bizony nem terem ott tokaji vagy mádi és az egri bikavér sem, mert bizony csak birkavér lesz abból. (Derültség.) Hanem hát ez ugy nemzetgazdasági rendszabálynak igen kitűnő és kivihető. A második a phylloxera terjedésének meggátlása. Erre nézve hoztunk mi már törvényt ezelőtt 10 esztendővel, de nincs közeg, a ki azt a törvényt végrehajtsa mindaddig, mig mezőrendőrségünk nem lesz. (Élénk helyeslés.) Eizsma-számra hozhatjuk a phylloxera elpusztítására és terjedésének meggátlására a törvényeket, de ki ügyel rá, ki hajtja végre a rendszabályokat? Csak két pregnáns esetet fogok előadni, melyet szememmel láttam. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a budai szőlők elpusztítása. Ezeknek még ezelőtt három esztendővel a leggyönyörűbb termó'képességük volt, pompás szüretek voltak és két esztendő alatt ugy tönkrement az egész budai szőlőhegy, hogy valóságos sivatag lett és száz meg száz munkás kéz maradt munka, kereset nélkül. És én láttam azt a bajt keletkezni, de senki sem volt, a ki megakadályozza. Pedig törvényünk van rá; ministeri parancsok vannak menesztve a hatóságokhoz, hogy a szőlővesszőknek a phylloxera által meglepett vidékekről tovább szárítását megakadályozzák. Hát megakadályozzák? Szekérszámra vitték a venyigét a szélrózsa minden irányában, söt megtették egyes gazdák azt, hogy szőlőik tőkéit összeszedték azon módon phylloxerástól, garmadákba rakták és tavasztól őszig vihette onnan a szél szerte-széjjel mindenfelé a a phylloxerát, mert tudjuk, hogy szárnya van. E] is pusztult egy év alatt tökéletesen a budai szőlő. A másik eset az, a melyet a pozsonyi szőlőhegyeknél észleltem. Mikor három évvel ezelőtt Pozsony mellett utaztam, a gyönyörű szép szőlőkkel benőtt hegyoldalakban megláttam egy jó nagy sárga foltot, melyről rögtön megismertem, hogy a phylloxera beleesett a szőlőbe. Gondoltam, ezek ép ugy fognak járni, mint a budai szőlőbirtokosok : két esztendő múlva nem lesz szőlő. És ime, tavaly már nem láttam ott a sárga foltot, a helye szépen be van ültetve. Hát ott mi törtónt? A polgármester, a mint észrevette a phylloxera támadását, nem hitt össze semmiféle enquéte-et, nem tanácskozott a képviselő-testülettel, nem kérte a kormány engedélyét, hanem kiküldött hat drabantot, kivágatta a szőlőt, behintette petróleummal, kiégettette és ily módon megmentette Pozsony városnak egész sz öl őj ét. (Tetszés.) Ezt a két esetet méltóztassék egymás mellé helyezni és ezekből megtudjuk, mi a teendő s mi az, a mi nem teendő. Az egyik helyen, itt Budapest főváros közepén, bámulatos gondatlanság miatt elpusztul egy egész vagyon; amott egyetlenegy ember erélyessége által meg van mentve az egész. (Ugy van! Ugy van! Tetszés.) De igy egyes emberek erélyére bízni a dolgot nem lehet. Rendőrségi törvény volna az, a mely ennek ellenőrzésére volna hivatva. Hogy aztán a mai vármegyei állapotok mellett ez a mezőrendőrségi törvény bele fog-e illeni azok keretébe, azt — próféta nem vagyok — előre megmondani nem tudom. De szentül hiszem, hogy erélyességgel Magyarországnak még meglevő szőlőjét meg lehet menteni és óvni. (Élénk helyeslés.) Másik kérdés aztán a már kipusztult szőlőknek ixjra beültetése. Erre nézye is egészen helyeslem mindazokat, a miket a t. földmívelésügyi minister ur előadott. Ugy a szénkénegezést, mint az amerikai vesszőkkel való beültetést magam is megpróbáltam s mindkettőnek a hatását gyakorlatból vagyok képes megítélni, némelyiket a magam kárán, némelyiket a hasznomon. A t. minister ur adatokat is hozott fel, [hogy az állami szőlőiskolákból 3 millió s néhány százezer szőlővessző lett szétosztva és csaknem ugyanannyit hoztak be Amerikából és Francziaországból; ez összesen hat millió. Már most, ha egy hold földre hat ezer szőlővesszőt veszünk, akkor ily módon helyre lett állítva ezer hold szőlő. Miután pedig százezer holdnál többre megy azon szolok száma, melyek elpusztultak, 99.000 holdra nem jutott semmi. (Derültség.) Az eszköz tehát nagyon jó, de kevés, (Ugy van! Ugy van!) Bátor volnék tehát a t. minister urat felkérni arra, hogy azokat a már meglevő szőlőtelepeket — teszem a kecskemétit — méltóztassék megtízszerezni ; ne kétszáz, de kétezer hold legyen ott beültetve, hogy a phylloxera által elpusztított összes szőlőtelepeket magyarországi szőlővesszővel lehessen ellátni, mert azt is tapasztalatból mondom, hogy a Kecskemétről nyert szőlővesszőknek 5°/o-a pusztul csak el, 95%-a megmarad, mig a Francziaországból hozott szőlővesszőknek örülhetünk, ha 50%-a megmarad. (Ugy van! Ugy van!) Es ez természetes is, mert az a franczia termelő a javát a francziáknak adja, nekünk pedig concurrenseknek odaadja a selejtest és ezt a maga szempontjából helyesen teszi. A mi szőlővenyigét pedig Amerikából hozatunk, az útközben ugy kiszárad, hogy akár zilndhülzlit ültetnénk szőleinkbe. (Derültség.) Tehát amerikai szőlővesszőkkel kell ellátni Magyarországnak a phylloxera által elpusztított szőlőit. Azonban nemcsak szőlővenyigékről van szó, hanem szó van az értelmi eapitalisnak sokszorozásáról arra nézve, hogy valaki az amerikai szőlővesszőkkel bánni tudjon, hogy azt be tudja oltani; mert hiszen, a mi bort az amerikai szőlőtőke liferál, az nem inni való, legalább nem a mi kényes Ínyünknek. Értelmes ember van most is szép számmal, itt vannak a vinczellér-képezdének derék, mívelt, szorgalmas ifjai; kell is itt mindannyi és még ez sem elég, megtízszerezni kellene a létszámot.