Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-330
186 3S0- orszrtgos ülés tebrnár 10-én, hétfőn. 1890. általánosságban hozzászólni, csak egyszerűen pár I szót kívánok szólni azokhoz, a miket mnlt szombaton Kricsfalussy t. képviselő tir beszédének második felében az erdőtörvényre vonatkozólag mondott. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur ugyanis, midőn egyfelől általánosságban elismeréssé] nyilatkozott az erdőtörvényről, mindazonáltal két irányban kifogást tett annak intézkedései ellen s felhívta a minister ur figyelmét arra, hogy intézkedéseket tegyen, miszerint a törvénynek bizonyos rendelkezései megváltoztattassanak. Első kifogása a törvény ellen, hogy az nem védi meg kellőleg az ország nagyértékű erdőállagát, a mennyiben — úgymond — azon intézkedései a törvénynek, mely a közbirtokossági erdőket is a 17-ik szakaszban foglalt megszorítások szerint kezeltetni rendeli, illusorius, mivel ezen közbirtokossági erdők hova-tovább mindinkább felosztatnak s ennélfogva a magánerdők jellegét veszik magukra s akkor aztán a tulajdonosok egyszerűen letarolják. Az áll, t. ház, hogy az erdő ily eJetben a magán erdő-birtok jellegét veszi fel; de tudjuk, hogy erre nézve is bizonyos intézkedések foglaltatnak az erdő-törvényben. Nevezetesen az erdőtörvény a magánerdő-birtokot is három cathego riába sorozza. Ugyanis vagy véderdőterületen áll az az erdő, mely esetben az általában le nem tarolható, hanem csakis szál alávágás utján értékesíthető; vagy feltétlen erdőterületen áll s akkor letarolható ugyan, de továbbra is, mint erdőterület kezelendő és ismét beerdosítendő. A harmadik cathegoria — a mely azonban épen ott a felvidéken igen ritkán fordul elő — a hol azon teriilet más művelési ág által állandóan czélszerűen hasznosítható. E tekintetben igaz, hogy a magánerdőkre nézve az erdőtörvény azt mondja, hogy ott a tulajdonos kiirthatja az erdőt és azt a területet másképen értékesítheti; de erre vonatkozólag a törvényben szigorító intézkedéseket felvenni, megvallom, a magánvagyonnal való rendelkezési jog oly korlátozásának tartanám, amely közgazdasági szempontból indokolható nem volna. (Helyeslés.) Ezen aránylag csekély terület, a mely igy az ország erdőállagából elvonatik, bőven kárpótlást talál a törvénynek azon intézkedése által, hogy a kormány a feltétlen erdőterületeket lehetőleg megvásárolja és beerdősítse. (Helyeslések a jobboldalon.) E tekintetben tehát, azt hiszem, nem volna szükséges a törvény módosítása. (Helyeslés a jobboldalon.) De ha nem csalódom, hogy a t. képviselő ur nem is erre a kifogásra fektette a fősúlyt, hanem arra, hogy szerinte a törvény rendelkezése folytán a helyes havasi gazdálkodás, a havasi legelők kihasználása nagyon megnehezittetik, majdnem lehetetlen és ennek illustrálására felhozta, hogy fenn a havasokon itatni nem lehet, az erdei patakokhoz kell a marhát hajtani itatás végett, vagy zimankós rossz időben az erdőbe kell beterelni és ha ez megtörténik, akkor jönnek az erdőőrök s a tulajdonost megzálogolják, megbírságolják. Ez tévedésen alapul, t, ház és a hol ez megtörténik, az tisztán azt mutatja, hogy az erdőtörvényt nem helyesen értelmezik, mert e tekintetben ugyan az erdőtörvényben semmi megszorító intézkedés nincs. Az erdőtörvénynek a legeltetésre vonatkozó megszorító intézkedései az írj törvényben semmivel sem szigorúbbak, mint a régi törvény szerint fennállott — igaz, hogy soha meg nem tartott —• intézkedések. Ez a szigorítás anynyíra megy, hogy a fiatal vágásokban a legeltetés tilos. A törvény alkotásakor annyira figyelemmel volt erre a törvényhozás, hogy általános határidőt, a meddig a vágások tiíalmazandók. nem is tűzött ki, tekintettel arra, hogy az ország különböző vidékein a fekvésnél és a climaticus viszonyoknál fogva nem egyforma a vágások fejlődése és igy mindig a törvényhatóságokra bizta, hogy vidékenkint határozzák meg azt, hogy hány évig kell a fiatal vágásoknak tilalmaztatniok. Már, t. ház, a törvénynek ezen intézkedését megváltoztatni, azt hiszem, a legnagyobb hiba lenne ugy nemzetgazdasági szempontból, mint az egyes birtokosok saját érdekeit tekintve. (Helyeslés jobbfelöl.) Én, t. ház, az ellenkező tapasztalatot consfatálhatom. (Halljuk,!) Én szintén megfordulok többször a felvidéken és azt tapasztalom, hogy e tekintetben még mindig igen laza az erdőtörvöny kezelése, kivált abban az irányban, hogy a feltétlen erdőterületekről letaroltatván a fa, a következő évben már látjuk, hogy az az egész terület, ezrekre menő holdak, legelő marhával van tele, (Ugy van! Ugy van ! a jobbóldalon) a minek azután a következése az, hogy egynéhány évig megél ott a marha, de később már az sím talál ott elég táplálékot s igy képződnek azután azok a terméketlen nagy sivatagok, a karsztok. (Igaz! Ugy van!) Es fájdalom, Magyarországnak igen sok vidékén látjuk már a kezdetét ennek a karszt-képződésnek, amelynek a legnagyobb erélylyel kell, szerintem, nemzetgazdasági szempontból is ellene fordulni. (Élénk helyeslés.) Teljesen osztozom Kricsfalussy t. képviselő urnak azon nézetében, hogy a jelent nem szabad feláldozni a jövőnek ; de ez megfordítva is áll: a jövőt sem szabad feláldozni a jelennek pillanatnyi hasznáért, (Elénk tetszés jobbfelől.) És ha, mint a t. képviselő ur előadta, ma ott szegény alakosság, akkor, ha e tekintetben szabadjára bocsátanók őket, a jövő generatio már koldus lenne. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Azt a kérést intézem tehát az igen t. földmívelési minister úrhoz, hogy — a mint egyébiránt, ugy tudom, a múlt ülésben ő is ily irányban nyi-