Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-328
152 328 » országos ülés február Mn, pénteken. 1890. conserváljuk nemcsak, de lehetőleg meg is növeljük. (Helyeslés a szélső balon.) Erre a czélra nem tartom alkalmas eszköznek a t. minister ur beterjesztett költségvetését, azért én és t. elvbarátaim nem is szavazzuk azt meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Ki következik? Szathmáry György jegyző; Melczl Oszkár ! Melczl Oszkár: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Bátorkodom a t, ház, de különösen a t. földmivelésügyi minister ur, valamint az igazságügyi minister ur becses figyelmét néhány ügyre felhívni, (Halljuk!Halljuk!) melyek az erdélyi részekre nézve párt- és nemzetiségi különbség nélkül, valóságos életkérdést képeznek. (Halljuk!) Felkérem egyszersmind az összes erdélyrészi t. képviselőtársaimat, tartozzanak bármelyik párthoz, ne nézzék ezúttal azt, hogy ki hozza szóba az illető tárgyakat, hanem csakis magát az ügyet tartván szem előtt, szíveskedjenek hathatós támogatásukkal hozzájárulni igénytelen felszólalásomhoz. (Halljuk! Halljuk !) E háznak nem erdélyrészi t. tagjait pedig arra kérem, ne méltóztassék abban, hogy itt újból speciális erdélyi ügyeket hozok szőnyegre, holmi partiéularisticus velleitásokat látni, Az illető ügyek távol állanak minden politikától, tisztán gazdasági természetűek s azoknak speciális erdélyi volta egyszerűen abban leli okát, hogy egyfelől már maga a természet külön geographiai fogalommá alkotta az erdélyi részeket s hogy másfelől az ottani ethnographiai, társadalmi ós gazdászati viszonyok már ősidőktől fogva önálló. sajátszerű irányban fejtődtek és igen sok tekintetben merőben eltérnek a magyar anyaország viszonyaitól. (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad e helyütt egy rövid, tárgyamtól csakis látszólagosan félreeső megjegyzést tennem. Én ugyanis mindig aggodalommal néztem azt a túlságos központosító irányzatot, melyet közigazgatásunk minden terén észlelünk és a melyet politikai, valamint tudományos meggyőződésem szerint igazoltnak nem tarthatok. A practicus államférfiúnak mindig szem előtt kell tartania az olynemíí mélyreható különbségeket, mint a minőket az imént érintettem. Én ugyan nem zárkózhatomelaz elől, hogy viszonyaink közt a centralisatio bizonyos kiterjedésben csakugyan a józan közigazgatási politika követelményét képezi; de az egyöntetűséget oly ügyekre, illetőleg viszonyokra is kiterjeszteni, melyek benső természetüknél fogva ily egyöntetűséget meg nem tűrnek, ez oly eljárás, mint ama ismeretes ókori úri emberé, ki vendégszerető házában nem vendégeihez, illetőleg vendégeinagyságáhozalkalmaztaaz ágyakat,hanem megfordítva, vendégeit alkalmazta az ágyakhoz.Én például nem képzelhetek magamnak állami érdeket, a mely szükségképen megkövetelné, hogy a mezőgazdasági üzem az erdélyrészi hegyek között mindenekben ugyanazon szabály alá essék, mint az alföld lapályain. A centralisatio rendszere, ha egy bizonyos, helyes határon túl kiterjesztetik, szerintem inkább az államhatalom gyengítésének, mint megerősítésének egyik elemét képezi. Hiszen csak Francziaországra kell pillantanunk és vissza kell emlékeznünk azon komoly intő szavakra, melyeket a maga idejében Tocqueville intézett honfitársaihoz a centralisatio tárgyában és hogy másfelől valóban messzemenő decentralisato mellett mégis igen erős és szilárd központ, államhatalom lehetséges, ezt bizonyítja tagadhat!anul Poroszország példája, hol az egyes tartományok nemcsak valóban irigylésre méltó önkormányzatnak, sőt autonómiának örvendenek, de a hol azon felül a különböző tartományok helyi viszonyaihoz, társadalmi és gazdasági állapotaihoz, történelmi fejlődéséhez képest a beligazgatási rendszer is különböző törvényes intéznie nyéken nyugszik. És hogy e mellett a közigazgatás valóban mintaszerű is lehet, erre nézve e ház egyik tagja, ha jól emlékszem, épen itt e házban oly adatot közölt, melynél hathatósabb tanúbizonyságot alig képzeltetni, midőn elbeszélte, hogy előtte egy hírneves porosz képviselő és ellenzéki vezér keservesen panaszkodott a porosz közigazgatás jósága felett, mely oly kitűnő, hogy az ellenzék nem foglalhat tért a népnél, mert hogyan lehessen eredméiwe az ellenzék agitatiójának a kormány ellenében, ha a népnek semmi panasza sincs a kormány közigazgatásával szemben, Hanem mindezt t. kéjsviselőház futólagosan érintettem itt, csakis azon okból, hogy azon törekvések jogosultságára hivatkozzam, melyeknek az a czélja, hogy bizonyos közügyek szabályozása alkalmaztassék szorosan az azok alapjául szolgáló helyi viszonyokhoz és e végből engedtessék is át az illető szűkebb köröknek, illetőleg önkormányzati testeknek mindazon esetekben, midőn magasabb állami érdekek ellenkező eljárást nem követelnek. Én,t. ház ez alkalommalháröm tárgyatakartam szóba hozni ég azoknak lehelő gyors megoldását a legmelegebben ajánlani. (Halljuk! Halljuk!) Az elsővel, a mezőrendtartás kérdésével, ez alkalommal voltaképen nem kellene foglalkoznom, mert hisz tudvalevőleg hónapok előtt beterjesztetett a t. ház elé az akkori földmívelési minister ur által az erre vonatkozó törvényjavaslat, melyet a t. ház ki is adott egy külön e czélra alakított bizottságnak. Ennélfogva elhalaszthatnám minden e tárgyra teendő megjegyzésemet e törvényjavaslat tüzetes tárgyalásáig. De azon nyilatkozatok után, melyeket ma szerencsések voltunk az igen t. földmívelési minister úrtól hallani, valamint azon felszólalás utáü, melyet előttem szólott Zay Adolf t. képviselő
