Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-328
828. országos ülés február 7-én, pénteken. 1890. 147 ha feltétlenül megtiltatik a borgyártás. (Élénk helyeslés szélső bálfélől.) Nem akarok hosszasabban dissertálni e themáról, hanem csak arra kérem a t. házat, hogy a következő határozati javaslatot elfogadni méltóztassék: (Halljuk. 1 Halljuk!) „Utassittatik a földmívelésügyi minister, hogy a gyártott boroknak feltétlen eltiltásáról adjon be törvényjavaslatot, még ezen ülészakban, hogy az mielőbb törvényerőre emelkedhessek," (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ajánlom a t. háznak ezen határozati javaslat elfogadását. (Helyeslés a szélső hal-oldalon.) Josipovich Géza jegyző: Zay Adolf! Zay Adolf: T. ház! Csak kilencz hónapja hogy a földmívelésügyi minister ur tárczáját kezeli és igy azt hiszem, méltatlanság volna tárczája költségvetésének el- vagy el nem fogadását attól tenni függővé, hogy eddigi működése kézzelfogható eredményeket mutat-e fel. (Helyeslés.) Azon munkaprogramul, melyet a t. minister ur a vita elején kifejtett, reám kedvező és megnyugtató benyomást tett és ez okból is hajlandó vagyok a. t, minister ur idei költségvetését elfogadni, azon határozott várakozás kijelentésével, hogy a minister ur hazafias kötelességének fogja tartani, teljes ügy buzgósággal [arra törekedni, hogy jóvátegye mindazon mulasztásokat, azon tervtelenséget, mely földmívelésügyünk eddigi kezelését nem igen kedvező színben tüntette fel. Nem szándékom, t. ház, azon programra után, melyet hallani szerencsénk volt, kiterjeszkedni a földmívelésügyi ministerium összes feladataira; én ma a t. minister ur szives figyelmét csak egyik földmívelő osztályunkra kívánom felhívni: a kö zép- és kisbirtokos osztályra. Természetesen nem lehet szándékom itt osztály-ellentéteket, sőt az osztály-súrlódások vagy harczok valamely nemét felidézni és csak azért utalok különösen ezen osztályra, mert azon közgazdasági crisis, mely egész országunkat fenyegeti, különösen nehezedik ezen osztályra, mely az ország lakosságának zömét képezi, mely a közszabadság és alkotmányos élet szempontjából nemcsak fontossággal bir, de mind a mellett a közterhekkel legjobban sujtatik és a jelenlegi crisisben csaknem egyszerre kiveszni kezd. A kis- és közép földbirtokos osztályon csak ugy lehet segíteni, ha törvényes lehetőséget, útbaigazítást, gyámolítást nyújtunk arra, hogy jobban berendezze gazdasági üzemét. Ezen a téren igen sokat tehet, de tesz is az egyletek működése és jól esett nekem, hogy a t. minister ur mai programmbeszédjében erre is kiterjesztette figyelmét és kilátásba helyezte, hogy szándékában van hatályosabbá tenni gazdasági egyleteink működését. Kiemelem azonban, hogy ezen a téren az Önkormányzati tevékenység ecldig is igen sok hasznos munkát teljesített és annál jobban fogja teltesíteni feladatát, minél kevésbé él velük vissza a kormány politikai éspártczélokból. A hol a szükségszerű munkálkodásnak kifejtése hiányzik, az — fájdalom — eddig az állami kormányzat volt. Én bátor leszek a t. minister urat, a ki mindenesetre számot vetett magával s a ki egyébiránt már beszédében meg is mutatta, hogy ez iránt érzékkel bir, azon törvényhozási és hatósági működésre felhívni, a melyek szükségesek arra, hogy a kis földbirtokos osztály kivergődjék a mostani crisisből. Tudjuk, t. ház és tudja mindenesetre a t. minister ur, hogy a földinívelés ezen terén a jogoltalom szempontjából jelenleg teljes anarchia, gazdasági üzem szempontjából pedig tervtelenség, elcsüggedés és desperatio uralkodik. Különösen ott, a hol nagyobbszabású mezőgazdasági rendé zést nem lehet teljesíteni, a hol a tagosítást azért nem lehet végrehajtani, mert a terep- és birtokfelosztási viszonyok igen kedvezőtlenek, ott nincs jelenleg törvényes mód a gazdasági rendezésre, nincs mód arra, hogy az egyes gazda földbirtoka felett szabadon rendelkezhessék, E szabad rendelkezés pedig okvetlenül szükséges ott, a hol a kisbirtokos okszerű gazdasági üzemet akar meghonosítani. (Helyeslés ) De ott is, a hol a kisbirtokok tagosítása végre van hajtva, ott is hiányzik az, a mi okvetlen szükséges minden jogállamban: a jogoltalom. Minden hatóság, a melyhez a földmíves ember üzemének, vetéseinek vagy terményeinek oltalma érdekében fordul, illetéktelennek mondja magát. Ha a paraszt ember e tekintetben a falusi bíróhoz fordul, ez a szolgabíróhoz utasítja. A szolgabíró magát illetéktelennek tartja és a kir. bíróhoz utasítja a panaszos félt. A kir. bíróság, ha egyáltalában elfogadja, oly lassan és nehézkesen intézi el az ügyet, hogyha például egy-egy birtokháborítás vagy kártétel valójában meg is toroltatik, ez oly későn történik, hogy nines erkölcsi hatása. Az általános impressio különösen a parasztosztálynál az, hogy nincs jogoltalom és igazság. Nincs törvényes rend — sine lege chaos. És ezért első sorban a kormány felelős, mert a kormány útját vágta annak, hogy az érdekelt körök községek, városok, törvényhatóságok maguk alkotta alapszabályaik szerint rendezzék ezen nagyon is rendezetlen ügyet. Igen sok gazdakörben felismerték azt, hogy miben rejlik a hiba; tudták, hol kell segíteni és hogyan kellene segíteni, a czélnak teljesen megfelelő szabályokat alkottak és felterjesztették a kormányhoz, de onnan rendesen az a felelet jött: ehhez ne nyúljatok, ez a kormánynak fentartott hatalma, ezt maga a kormány törvény utján kívánja rendeztetni. Már öt év óta ez a mindennapi felelet minden 19*
