Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-328

148 328, országos ülés február 7-én, pénteken. 1890. alapszabályzat-teremtő kísérletnél. A kormány tehát elismerte, hogy ez a neki fentartott működési tér, de, fájdalom, ezzel a hatalommal nem járt a kötelességtadás érzete. 5 éve már, hogy a kormány tanakodik e kérdés és e feladat fölött, de megoldásra mind e mai napig sem jutott. Igaz, hogy fekszik előttünk már körülbelül egy év óta egy javaslat: a mezőrendőrségről szóló törvényjavaslat, de ez még mindig csak a javaslat stádiumában van. Én bátor voltam a t. földművelésügyi minister urat, midőn tárczáját átvette, e javaslat rendkívüli fontosságára és sürgősségére figyelmeztetni, mire én azon némileg megnyugtató feleletet nyertem, hogy már az ősz folyama alatt — tudniillik a múlt őszszel — a bizottságban és talán a házban is elintézésre fog találni ezen javaslat. Azóta beköszöntött a tél s már fenyeget bennünket a tavasz is, a javaslat pedig még mindig csak a javaslat stádiumában van, sőt a minister ur újabb reconsideratio alá vette és mint al kalmunk volt hallani, még meg akarja rostálni. Én szintén kívánatosnak tartom, hogy e javaslat ne maradjon papíron, de kívánom azt is, hogy az mielőbb létesíttessék, mert ugy is nagy felelősség terheli a kormányt azon óriási lucrum cessans-ért, mely azért halmozódott fel, hogy az ügy eddig sem a kormány által nem rendeztetett és a kormány által nem engedtetett meg az sem, hogy az illetékes körök azt maguk rendezzék. Ezen ügy rendezetlen volta miatt a kormányt terheli a felelősség és mindennap, melyen annak rendezése nem eszközöltetik, óriási gazdasági kárral jár. Arra kell tehát kérnem a t. minister urat, hogy ha még egyszer meg akarja rostálni a javaslatot, ám tegye, de tegye azon tudattal, hogy ezeu ügy már elodázhatatlanná vált, hogy a tanakodás ideje lejárt és hogy minden egyes nap, mely e tekinben elmulasztatik, pótolhatlan kárt képez. Kérem továbbá a minister urat, hogy gondoskodjék a javaslatban a gyakorlati élet követelményeiről és legyen figyelemmel arra, hogy az ország gazdasági birtokviszonyai az egyes vidékeken nagyon is különbözők és ha a javaslattól üdvös hatást várunk, jó lesz abban csakis a főirány elveket letenni, a gyakorlati részletes végrehajtást és megállapodást pedig az érdekelt köröknek engedni át. (Helyeslés.) Lehetetlen, t. ház, hogy ugyanazon részletes szabályzat rendezze az alföld és például a székel) föld viszonyait, a felvidék és a királyföld mezőgazdaságát, tehát okvetlenül arról kell gondoskodni, hogy egy bizonyos elvi kereten belül az érdekeltek maguk rendezzék a viszonyokat. Arra kérem tehát a minister urat, hogy vegye szivére ez ügyet és gondoskodjék arról, hogy ha a megalkotandó új törvények oltalma alatt a tavaszi vetéseket már nem lehet eszközölni, legalább aratás idején a termés behozatalát eszközölni. E kéréssel és intéssel elfogadom a költségvetést. (Helyeslés a haloldalon.) Madarász József jegyző: Vállyi Árpád! Vállyi Árpád: Csak röviden kívánok a földmivelésügyi ministerium költségvetéséhez általánosságban hozzászólni, miután a részletekkel foglalkozni az általános vitában nem szándékozom. Rövid leszek annyival inkább, miután előttem már mások is szóltak és a mint a szónokok feliratkozásából Látom, utánam is még többen fogják végezni a kritikának munkáját. Már a múlt évben is jeleztem mindjárt a házban való legelső felszólalásom alkalmával, hogy én e tárczának hazánkban igen kiváló nagy fontosságot tulajdonítok; egyfelől azért, mert mi kiválóan földmivelő ország vagyunk, másfelől pedig azért, mert a mezőgazdák helyzete évről-évre súlyosabbá válik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én jól tudom, hogy ez .nemcsak nekünk speciális malheurünk, hanem egy Európaszerte létező baj; a különbséget közöttünk és Európa más államai között csak abban látom, hogy míg másutt igen sokat és igen behatóan foglalkoznak manapság mezőgazdasági kérdésekkel, addig mi nem foglalkozunk, vagy legalább aránylag igen keveset foglalkozunk ilyenekkel. Ez, t. ház, részünkről bizonyos vétkes könnyelműségre mutat, mert e kérdések sehol sem fontosabbak, mint nálunk. (Igás ! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Miért? Egyszerűen azért, mert sehol sem annyira igaz Bismarck herczegnek azon széles körben ismeretessé lett mondása, hogy: „a hol a gazdának jó dolga van, ott jó dolga van az államnak is", mint a mennyire igaz ez Magyarországon. (Igaz ! ügy van! a szélső baloldalon.) Reánk nézve, a kik kiválóan a mezőgazdaságra vagyunk utalva, nemcsak elsőrendű, hanem legelső rendű állami feladatot képez államháztartásunknak ez alapágát a legnagyobb szorgalommal és gonddal — és mindez még nem elég — hanem a legnagyobb erővel is ápolni és fejleszteni (Élénk helyeslés szélső balfelől) és azon kiváló természeti adományokat, a melyekkel a gondviselés minket oly bőségesen megajándékozott, minden irányban a legczélszerííbben kihasználni igyekezni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Csakis akkor, ha ezt megteszszük, hozhatjuk magunkat azon helyzetbe, hogy a reánk nehezedett gazdasági válságot ugy, a hogy elviselni birjuk. Magyarországon tehát, t. ház, nem lehet a mezőgazdasági kérdések kiváló nagy fontosságát elég gyakran és elég erősen hangsúlyozni. (Helyeslés a szélső balon.) En azonban ezúttal tovább megyek. Constatálni kívánom azt is, hogy kormányunk, sőt parlamentünk is mindeddig a mezőgazdasági kérdésekkel szemben egy bizonyos különös, egy bizonyos egészen érthetetlen közönyt látszik tanúsítani; (Igazi Ugy van! szélső balfelől) mert azt a csekély