Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-326

8S6. orsságfes ülés február 6-én, sswäáa. 18W. 125 és ennélfogva kormány-előterjesztésnek nem mondható javaslatra nézve előadott. Én ebből nem csinálok a képviselő urnak semmi szemrehányást, sőt elismerem, hogy ezekből a jelenségekből az igazságügyi politika czélpontját, irányát bírálni joga van, de midőn ezt tette, el kellett volna kerülni azok lényege iránt a súlyos tévedéseket, félreértés és hiányos tanulmányozás alapján azokat könnyedén elítélni mégis egy kissé korai állítás. (Ugy van! jobbról.) Erre talán egyébiránt, ha alkalom lesz, visszatérek a részletes vita folyamán. (Halljuk! Halljuk!) Jelen beszédemben arra helyeztem a súlyt, hogy azt, a mit a múlt évben úgynevezett prograinmbeszédemben elmondtam, arról az oldalról, a melyről azt hiányosnak találták, kiegészítsem. Az ellenem felhozottak czáfolatába nem is bocsákoztam, mert azt hittem, hogy most, az idő szíík keretében ezt bátran elhagyhatom s a mit elmondtam, ez a leglényegesebb. (Ugy van! jobbfelöl.) Már eddig tett nyilatkozataimban is sok irányú munkásságot említettem fel, pedig nem egyet, elhagytam, a mit felhozhattam volna, ez eljárásom nem azt jelenti, hogy sokat markolok és koezkáztatom, hogy keveset fogok tenni; (Tetszés jobbfelöl) nem azt jelenti, hogy ezek tervtelen, összefüggés nélküli, kapkodások,hanem mit jelent? Jelenti, t. ház, azt, a mit bátor voltam múlt évi beszédemben is a t. ház figyelmébe ajánlani s a mire a t. ház figyelmét jelenleg is felkérem, tudniillik, hogy ha már mi a partialis valósítás rendszerét kell, hogy kövessük jogreformjainkban és nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben már állapotaink miatt sem, a melyben nyugaton voltak, a hol a nagy rendszeres munkákat a maguk megkapó egységében dolgozták ki és úgy tették törvényhozási alkotás tárgyává: akkor, hogy jól legyen előkészítve minden, jó korán kell hozzá fogni (Helyeslés joblfelől) és HÍ ég a távoli összefüggésben állókat is egyidejűleg kell consideratio alá venni, hogy a megalkotásban aztán összhang legyen (Helyeslés) és hogy a megalkotás sorában azt az elvet valósíthassuk meg, a melyet a t. ház helyeselt akkor, a mikor felhoztam, hogy a megalkotás sorrendjét úgy szabjuk meg, hogy az összhangban legyen az ország pénzügyi erejével, (Helyeslés jobbfelöl.) és hogy az alkotandó reformok egyike s másika a másiknak logicai feltételét képezze (Helyeslés jobbfelöl) s a mennyiben azok elviselésére a már most megerősítendő igazságügyi szervezet képes, (Élénk helyeslés jobbfelöl) tehát sokat felkarolni és combinálni az előkészítésben és ezen szempontok szerint fokozatot tartani a valósításban, ez az igazságügyi politikának nézetem szerinti helyes formulázása. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) És bár. t. ház, én nem látom oly kétes távolban azt az időt, midőn mindezen alkotásokból imponálólag ki fog nőni a magyar állam alaki és anyagi jogrendszerének reconstruálása, (Helyeslés balfelöl) de hogy ide biztosan bejuthassunk, átfoglaló szilárd, jó összevetésen alapuló és ingadozás nélkül végrehajtott terv fonalán kell indulnunk. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Csak igy jutunk czélhoz, mint a hajós, a ki a sarkcsillag után indul; a ki pedig az időleges áramlatoknak, egyes sürgetéseknek, behatásoknak bolygó fénye után akarnn indulni, annak munkássága sem volna eredményes, hanem mint azé, ki a lidércz rezgő világa Jután indulva, a tájékozatlanság süppedékében elmerül. (Hosszas élénk tetszés helyeslés jobbfelöl) Ez az, t.ház, a minek alapján kérem költségvetésem elfogadását. (Hosszan fartő élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Elnök: Polónyi Gréza képviselő ur kivan nyilatkozni. (Nagy zaj.) Polónyi Géza:T.képviselőház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Az igazságügyminister ur a nagyváradi kir. tábla mi,itt extasisba jőve, a megfélemlítésre irányzott — meglehet s ezt hozzátehetem már most én is, hogy nem ugy volt gondolva — oly törekvést árult el, a mely ha személyemmel nem lenne is kapcsolatos, kötelességemmé tenné a leghatározottabb módon való visszautasítást, (Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. minister ur beszéde elejének tenorja ezen két szóval fejezhető ki: a „követelem" — „nem tűröm". (Igaz! Ugy van! a szélső balon. Nagy zaj. Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Az a kérdés, hogy mit? (Helyeslés jöbbfelől. Zaj balfélől.) Polónyi Géza: Engedelmet,igen rövid leszek, t. ház s ezért csak egy kis türelmet kérek, nehogy mást mondjak, mint a mit mondani akarok. (Halljtik! Halljuk!) Azt mondotta t. igazságügyminihter ur, megkövetelem a képviselő úrtól, hogy beszámoljon nekem arról, vájjon indokai tekintetében is volt-e a párttól megbízása, vagy sem? Ha az igen t. minister ur azt mondja: felhívom — hogy ne is említsem a felkérem szót — kötelességemnek tartottam volna rendelkezésére állani; hogy azonban a t. minister ur már az első pillanatban meggyőződjék arról, hogy a „követelem" szót illetéktelen helyről, illetéktelen modorban és olyankor használta, mikor az nem volt helyén, (Élénk helyeslés a szélső balon. Mozgás és ellenmondás jobbról) ezennel kijelentem, hogy követelésének sem most, sem a jövőben soha rendelkezésre nem állok. (Helyeslés a szélső balon. Mozgás jöbbfelől.) A szavakba való kapaszkodás mindig rossz mesterség. Megeshetik, hogy ha a párt megbízásából szól is valaki, egy szót nem jól használ; megeshetik még egy ministerrel is, hogy a hónapok