Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-311
120 811. országos ülés Január államférfiak épen most, mikor az osztrák tartományokban a felkorbácsolt nemzetiségi és tartományi aspiratiók oly nagy hullámokat vernek fel, nem akarják megérteni, hogy egy mind államiságában, mind nemzetiségében teljesen tömör Magyarország mind a dynastiára, mind Austriára nézve valóságos életkérdés. Épen nekik kellene mindent elkövetni ezen nem csupán magyar, hanem kiválóan közös érdekű czél valósítására, nem pedig makacsul ragaszkodni a német szervezetű és szellemű hadsereghez és annak erre alapított egységéhez, mely válságos időkben soha sem állotta ki a tüzpróbát, mert nem volt benne realitás, egy mesterkélt állapot volt mindig, melylyel csak magukat ámították. Ismeretlen ma még előttünk, miként vélekedik e kérdések felett maga a fejedelem. Még nem volt alkalma parlamentaris utón nyilatkozni, most a többség és a kormány megakadályozta, hogy azok concret alakban elébe terjesztessenek. Maguk a ministerek e felől soha határozottan nem nyilatkoztak, ha csak annak nem veszezük a honvédelmi minister urnak egy nála járt küldöttségnek adott válaszában foglalt ama szót: hogy ilyesmivel a Felség elébe lépni sem merne. (Derültség a szélső baloldalon.) Alig hiszem azonban, hogy a honvédelmi minister ur ezt így mondotta. Mert ilyest mondani nem szabad alkotmányos minisíernek, a kinek kötelessége merni mindig és mindent, a mit a nemzet érdeke követel. És én nem is azt kifogásolom a kormányban, hogy a nemzet jogos óhajainak érvényt eddig nem szerzett, hanem azt, hogy a szükséges előintézkedéseknek is bevágta útját, hogy meggátolta ezeknek parlamenti utón ő Felsége elébe jutását és nem nyújtott alkalmat a királyi akarat és Szándék nyilvánítására. (Ugy van! szélső baloldalon.) De hát én addig, mig e felett a trón részéről határozottan tagadó választ nem nyerünk, szívósan ragaszkodom azon hitemhez, hogy ezen nehéz, kényes kérdés a nemzet óhajaival egyezőleg ő Felsége beleegyezésével és segélyével lesz megoldva. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Meg vagyok győződve, hogy ha kormányunk azonosítaná magát a nemzet óhajával, nem volna nehéz ő Felségét meggyőzni, hogy azt a dynastia és a két állam érdeke egyaránt követeli. És az a fejedelem, a ki csak nem rég uralkodásának 40-ik évfordulója alkalmával a nemzet érzelmei iránti tapintatos kíméletnek oly páratlan jelét adta; kinek minden tette bizonyítja, hogy hosszú viszontagságos uralkodása alatt tanult is, feledett is, nem fog akadályokat gördíteni a nemzetnek ép oly jogos, mint politikailag szükséges követelései valósítása elé. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ebben a hitben és reményben következő határozati javaslatot van szerencsém beterjeszteni: (Halljuk!) 17.BTJ, pénteken. 1890. „Utasítja a ház a honvédelmi ministert, illetőleg az egész ministeriumot, hogy az országban létező katonai iskolákban a magyar nyelvnek fokozatos behozatalára, továbbá egy magyar katonai akadémiának az országbanleendő felállítására nézve a szükséges törvényes lépéseket haladék nélkül tegye meg és ezeknek eredményéről a házat mielőbb értesítse." (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A költségvetést elfogadom. Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Madarász József jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Szathmáry György jegyző: Münnich Aurél! Münnich Aurél: T. képviselőház! A milyen örömmel fogadtam el az 1890. évre szóló általános költségvetést, ép oly készséggel fogadom el a honvédelmi tárcza költségvetését. És ha daczára eunek, felszólalok, teszem ezt azért, hogy részint egy néhány practicus dolgot hozzak itt fel, a mit a legutolsó fegyvergyakorlat alkalmával szerzett tapasztalataim folytán észleltem, részint rámutassak olyan dolgokra, a melyeket én a magam részéről a honvédség érdekében levőknek tartok. A nélkül, hogy a költségvetés bírálatába mélyebben belemennék, a nélkül, hogy az egyes tételeket bonczkés alá venném, mindössze csak néhány rövid megjegvzésre kívánok szorítkozni, (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! A hadsereg harczképességének feltétele és alapja a lehetőleg teljes kiképzés. A kiképzés a honvédségnél ép oly fontos szerepet játszik, mint bármely seregnél. Akíképzésre nézve legfontosabb eszközül szolgál az évente ismétlődni szokott fegyvergyakorlat; de ez csak akkor lehet hatásos, az eredmény csak akkor teljes, ha ezen fegyvergyakorlatban a honvédség közül minél többen részt vesznek. A tartalékosok ilyenkor behivatnak éí ilyenkor van ideje annak, hogy a legénység teljes kiképzést nyerjen. Már most, t. képviselőház, nem akarom az egész országra nézve állításomat koczkáztatni, de igen is ott, a hol én az idén fegyvergyakorlaton voltam — a második honvéd kerület területén belül — egy oly nagy bajt észleltem, melynek sürgős orvoslása valóban nagyon kívánatos volna. (Halljuk! Halljuk !) Értem én azt a bajt, mely már oly gyakran megvitattatott a házban, mely miatt már törvény hozatott, de a mely baj még mindig bénítólag hat, kivált a katonaságnál a kiképzésre nézve. Ez a baj, t. képviselőház, a trachoma, mely iszonyú bajnak pusztításairól és hátrányairól fogalmat csak az szerezhet, a ki maga tényleg részt vesz a í'egyvergyakorlatokon és látja mily iszonyú bajt | okoz ezen betegség, melynek folytán nagyon sok
