Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-311

411. országos Még január 17-én, pénteken. 1890. J g j tartalékos nem bir bevonulni a századokhoz. Beidéztetik századonkint 130 — 140 legény. Ha végignézünk rajtok, midőn bevonulnak, szinte örül a szivünk; egészséges derék legényeknek látszanak, azt hinné az ember, hogy teljesen meg fognak felelni a feladatnak. És ha a felülvizsgáló bizottság elé állanak, azt veszszük észre, hogy minden 4—5-ik ember meg van mételyezve ezen iszonyú bajtól és minden harmadik-negyedik embert vissza kell állítani és sajnos, de úgy van, hogy az a legény örül, ha ezen baj folytán megszabadul a gyakorlattól, mert nem tudja, hogy következményeiben milyen irtóztató bajjal van sújtva. Ez történik béke idején. Már most, t. képyiselőház, ezen vidéken, Szeged, Dorozsma, Szabadka, Bácska vidékén, a hol a gyakorlatok folynak, nagyobb öszpontosítások vannak és kényszerítve yan a parancsnokság a legénységet elhelyezni a lakosság közt. Tudjuk, hogy a lakosság szegényebb rétegeiben szokott az elhelyezés történni; már most az az egészséges ember, a ki ilyen szállásba jön, a legkönnyebben megkaphatja ezen irtóztató bajt, ha ugyanazon törülközővel törli meg a szemeit, vagy ha ugyanazon vánkoson piheni ki fáradalmait, melyet trachomás használt, kész a baj. Itt tehát segíteni kell, még pedig sürgősen, mert nagy a baj. Véleményem szerint a segítség ugy volna lehetséges — természetesen ez tetemes költségbe kerülne — ha e szerencsétlenek mindnyájan azonnal kórházba szállíttatnának és gyógykezeltetnének és másodszor feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az elöljáróság utján az egész lakosság figyelmeztettessék ezen iszonyú bajra és még iszonyúbb következményeire. Ha ily tartalékosok nem vonulnak be, ez baj azért is, mert a katonatiszt nem végezheti munkáját úgy, mint rendes körülmények közt. Mert egészen más egy századdal gyakorolni, mely teljes számmal van, mint egy 60 — 70 emberből álló századdal. A tisztek nálunk igazi hazafias lelkesedéssel teljesítik kötelességüket és hogy ez igy van, ennek bizonyítására bátor vagyok csak arra utalni, hogy az utolsó költségvetésben megszavazott keretrendszer minden tisztszaporítás nélkül az eddigi tiszti létszámmal vitetett keresztül. A költségvetés júniusban lett megszavazva és július elején a keretek már mindenütt fel lettek állítva, jóllehet a rendkívüli előléptetések csak augusztusban történtek. E tisztikar — dicséretére legyen mondva — felállította a kereteket és nagyon sok helyen egy századkeretet felállított egy tiszthelyettes vagy fiatal hadnagy. Nem történik minden hadseregben, hogy ezt ily erélylyel és sikerrel vigyék keresztül és ha ezúttal keresztül is vitetett, nem kívánnám, hogy ez rendszerré váljék. Azért feltétlenül szükséges, hogy a katonai tisztiKÉFTH. NAPLÓ 1887—92. XV. KÖTET. kar szaporittassék és ez meg is történt az augusztusi előléptetések folytán.. Igaz, t. ház, nagyon kívánatosnak tartanám, hogy ily szaporítás mindig magából a honvédségből történjék. Fájdalom, ez most nem volt lehetséges és belátom, hogy az igen t. honvédelmi minister urnak a másik eszközhöz kellett nyúlni, azaz tömeges áthelyezés útján kellett a bajon segíteni. De ha ezt elismerem is, hangsúlyozni kívánom, hogy az ily tömeges áthelyezések semmi esetre sem előnyösek honvéd tisztikarunk szellemére és munkakedvére. (Helyeslés.) Csak egy esetre vagyok bátor hivatkozni. Vegyük fel, hogy egy katonatiszt, aki 15 —16 évi szolgálat után elérte a honvédségnél a századosi rangot, kénytelen eltűrni, hogy azon fiatal tiszt, de idősebb százados, a ki a közösektől áthozatott, ő eléje helyeztetik. (Élénk helyeslés bálfelöl.) Hogy ez emelné a munkakedvet és a lelkesedést, azt senki sem fogja állítani. (Helyeslés.) Most nem lehetett máskép segíteni a dolgon, de nagyon kérem a t. minister urat, hogy jövőre az ily tömeges áthelyezést, ha csak lehet, elkerülni méltóztassék. Azon eonclusíóra jutok, hogy ezek folytán feltétlenül szükséges, hogy a honvéd tisztikar szaporittassék ós gondoskodjunk arról, hogy az önmagából egészíttessék ki. Ez pedig véleményem szerint máskép nem lehet, mint ha már most gondoskodunk arról, hogy a fiatalabb nemzedék álljon rendelkezésünkre. Ez ismét szükségessé teszi a Lodoviea-académia kibővítését és kiszélesítését. (Általános helyeslés.) Ha mi ott 80 új helyet rendszeresítünk, akkor a mostani keretrendszerre való tekintettel is rendelkezésünkre fog állani azon tisztikar, a melylyel azután egészen magából lehet kiegészíteni a szükségletet. (Általános helyeslés.) Tudom, t. ház, hogy ez pénzbe kerül, tudom, hogy ezen helyeknek rendszeresítése tetemes áldozatokba kerül, de nem hiszem, hogy ha a törvényhatóságok vagy magánosok közt megfelelő mozgalom indíttatnék ez irányban, nem akadna számos oly törvényhatóság vagy magános, a kik szívesen tennének alapítványokat a Ludovica-académia számára. Mert itt van a példa. A mi őseink bizony lelkesedtek ilyen dolgok iránt, bizonyítja ezt az, hogy a Ludovica-académiában sok magán és törvényhatósági alapítvány van rendszeresítve. És a mi ilyen formán nem nyerne fedezetet, csak azt kellene azután az állami költségvetésbe beilleszteni. Visszatérek, t. ház, akiképeztetésre.Ittolyan jelenséget tapasztaltam, a mit határozottan kötelességemnek tartok felemlíteni. Tudjuk, hogy a honvédségnek szervezete olyanforma, hogy béke idején, gyakorlatok alkalmával a segédtisztek és az idősebb századosok lovat kapnak a honvédhuszárságtól. Már most, t. ház, mi sem természeteié