Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-304

ä04. orszflgos ülés deczember 9-én, hétfőn. 1889. 15 hanem elfogadta az elővizsgálati rendszernek egy nemét, tudniillik az értesítéssel egybekötött elővizsgálatot. Ezen rendszer fölött discutálni lehet, mert hiszen az egész belajstromozási eljárás a czélszerüség kérdése. Nézetem e tekintetben az, hogy a lajstromozás központosításával, a tiszta bejelentési rendszerrel, mely annyi pernek, annyi bizonytalanságnak a kútforrása, szakítani kellett. Mert a lajstromozás centralisálása nemcsak az egyöntetű eljárást segíti elő, hanem teelmicailag iskolázottabb személyzetet is teremt, mely az elővizsgálatra is alkalmasabb. A német és franczia törvény, miután a lajstromozást nem centralisálta, megmaradt a tiszta bejelentési rendszernél. Helyesen jellemzi Kohler ezen eljárás előnyeit, midőn azt mondja: „Eine gut organisirte Prüfungsbehörde ist ein grosser Segen: sieverhütet grosse Verluste, hingwierigeProcesse,sie erspartruinöse Greschäftsstockungen, die bei langwierigenProcessenunvermeidlieh sind: sie hat überhaupt allé Vortheile, die eine gesunde Preventive hat, gegen eine nachträglich stürende, oft verniehtende Repression." A büntető eljárást illetőleg előnyös újítás, hogy most már nem az iparhatóság, hanem a törvényszék illetősége alá tartozik a védjegyügy. A mi magukat a büntetőjogi intézkedéseket illeti, azokra voltam bátor már röviden reflectálni. Ezekben, t. ház, összefoglaltam azon előnyöket, azt a nagy haladást, a melyet én az eddigi állapottal szemben és a törvényes szabályokkal szemben fenforogni látok s azért a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Josipovich Géza jegyző: Jellinek Arthur! Jellinek Arthur: T. ház! (Halljuk.') Polónyi t képviselőtársam a tárgyalás alatt lévő javaslatot beható bírálat tárgyává tette és annak el nem fogadhatóságát két okra vezette vissza. Az egyik elvi, közjogi ellenvetés, a melyet annak elfogadtatása ellenében felhozott, a másik a törvény lényegéből merített és annak egyes intézkedéseire vonatkozó kifogásai. A mi a közjogi ellenvetést illeti, azt hiszem, azok, a kik a kereskedelmi és vámszövetséget, mint érvényben levő törvényt elfogadják — és a t. képviselő ur is annak tekinti — azok a jelen törvényjavaslatnak tárgyalása és elfogadhatása ellen közjogi ellenvetéseket nem hozhatnak fei. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Mert a kereskedelmi és vámszövetség 17. szakasza világosan kiköti, hogy az árú védjegyekre vonatkozó rendszabályoknak jövőben eszközlendő megváltoztatása közös egyetértéssel viendő keresztül. E rendszabályoknak megváltoztatása feletti határozathozatal és döntési jog, habár közegyetértéssel a magyar törvényhozást illeti meg és igy nem állítható, hogy ezen törvényjavaslatnak elfogadása által újabb közösügy, a védjegy közösügye teremtetik meg, mert a jelen tárgyalás alatt levő törvényjavaslat által az alap érintetlenül fenmarad, csak magát a tárgyat szabályozó szabványoknak egyik vagy másik irányban való megváltoztatása forog szóban. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Midőn a közjogi ellenvetésekre nézve ezt vagyok bátor megjegyezni, a magam részéről is ezen esetből kifolyólag egy közjogi megjegyzést teszek, a mely ugyan nem függ össze szorosan a tárgygyal, de azzal vonatkozásba hozható. (Halljuk.') A kereskedelmi és vámszövetség megjelöli azon tárgyakat, melyek közös egyetértéssel képezik az elintézés tárgyát. Ezek között felsorolja a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat anyagát is, de felsorolja többek között a tengeri hajózás ügyét is és épen ennek a tárgyalása alkalmával az osztrák parlamentben oly nézetek nyertek kifejezést a többség részéről, mintha Magyarország ezen tárgyaknak szabályozásával büntetőjogi tekintetben is köteles volna ugyanazon elveket és intézkedéseket alkalmazni, mint Austria. Mi a magunk részéről a vám és kereskedelmi szövetség ily értelmezését nem fogadjuk el és annak hangsúlyozását azért tartottam szükségesnek, mert még a túloldalról is azzal a váddal illettettünk, hogy a közjogi törvénynek épségben tartása és abban Magyarországnak biztosított jogai iránt kellő érzékkel nem birnánk. Ezen szempont vezérel engem ugyancsak ezen törvényjavaslat tárgyalásánál. A mik a közös érdekeltség tárgyát képezik, azok egyedül kereskedelmi szempontok. A mi ezen túlmegy: magánjogi, vagy büntetőjogi szempont és nem a közös egyetértés, hanem az önálló elhatározás és döntés jogát képezi. És ezen álláspontot szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy e tekintetben Magyarország szabad intézkedési és döntési joga fentartandó és ezen elvből kiindulva, a részletes vita alkalmával egyes módosítványokkal magam is bátor leszek föllépni. A mi Polónyi Géza t. képviselőtársam másik kifogását illeti, az e törvényjavaslatnak jelenlegi tárgyalására vonatkozik. Nem tartotta eléggé élőkészítettnek és ha jól értettem felszólalását, azt kívánta, hogy a törvényjavaslat az igazságügyi bizottsághoz utasittassék. Sajnálatomra ezen kérelméhez a magam részéről nem járulhatok hozzá ; nem járulhatok pedig azért, mert nem lehet döntő, mérvadó, hogy az egyes törvényjavaslatokban kifejezésre jutó különböző szempontok, legyenek azok magánjogi, gazdasági, vagy pénzügyi szempontok, a szerint, a mint ezek többé-kevésbé érvényesülnek, a törvényjavaslatok előkészítés végett mindazon bizottságokhoz utasíttassanak, a melyek ezen kérdés tárgyalására hivatvák. Ha