Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-304

14 804. orszägos ülés deczember 9-én, hétfőn. 1889. gedje fejlődő iparunkat a külföldi ipar nagy versenyképessége által elnyomni. A mit a törvényhozótól várhatunk, az,, hogy szem előtt tartsa, miszerint a kereskedő az iparos és agyáros által árúira alkalmazott jegy, tevékenységének és szorgalmának jelvénye, hogy egyéniségének mintegy emanatiója és azért ugy, mint az egyéniség maga szent és sérthetetlen; a ki visszaél vele, koczkáztatja a kereskedő iparának hirét és jövőjét, hívatlanul belenyúl üzlete folyásának sorsába ; plagiatumot követ el másnak gazdasági erején és megrendíti azon oszlopokat, melyeken egész forgalmi életünk nyugszik, a becsületet és bizalmat. Igaz, t. ház, hogy a szabad verseny kinövései e téren oly sokszerííek, hogy azokat bármely speciális törvénynyel fékezni alig lehet és azért nézetem szerint a védjegy-törvény hátterét kell, hogy egy feladata magaslatán álló polgári törvénykönyv képezze, mely módot és alkalmat ad arra, hogy az aetio dolival visszatoroltassanak magánjogi úton mindazon proteusszerű visszaélések, melyekkel e téren találkozunk; Francziaországban, hol két védjegytörvény is létezik egymás mellett, melynek egyike a nominativ, a másik a figuratív védjegyet tárgyalja, a siílypont nem a törvények intézkedéseire, hanem a bírói kar széles látkörére és éles judieiumára van fektetve, mely a concurienee deloyal minden nyilvánulását iparkodik elfojtani és jellemző, hogy Angolországban, hol a védjegy régebben a common lud szerint szabályoztatott, most az Equiti szempontjai szerint nyer elintézést, a Lord Chancellor itt azon szerepet játsza, mint a római praetor; az angol jndieatura sohasem téveszti szem elől a kereskedelem ethicai momentumát. A formális védjegy rendszerét, mely mindent a belajstromozásba helyez és az anyagi rendszert, mely a jegy forgalmi használatára helyezi a fősúlyt, csak igy lehet egymással kiengesztelni. A törvényjavaslat határozott haladást jelez az eddig érvényben volt pátenssel szemben, de haladást jelez a sokkal későbbi, 1874-iki német törvénynyel szemben és habár a javaslat indokai némely előnyöket kiemel, engedje meg a t. ház, hogy azokat az előadó ur tájékoztató előadása mellett is röviden egybefoglaljam. Mindjárt az első szakasz mely az egész javaslat kiindulási pontját képezi, szerencsés újítás, a mennyiben itt a védjegy egészen tárgyilagosítva van ; a törvény nincs tekintettel ugy, mint a pátens vagy a német törvény az alanyra, hanem az árút mint olyant részesíti védelemben és azért a 2. §. ezen alapgondolat következetes keresztülviteleként jelentkezik, midőn ugy intézkedik, hogy mindenki van jogosítva valamely védjegyet bejegyeztetni. Itt azon fejlődési processnst találjuk fel, mely a kereskedelmi jogban is előfordul, hol a régi kereskedői jog kereskedelmi joggá vált, a jog alanya háttérbe és a jogügylet vergődött uralomra. A nominativ jelzések a 10. és 24 §. szerint szintén részesülnek oltalomban és ezen intézkedések kiegészítik a kereskedelmi törvény 24. §-ának azon intézkedéseit, melyek a czég bitorlásra vonatkoznak. A .11. §. világosan eldönti azon, különösen a német judicaturában eontrovers kérdést, hogy vájjon az úgynevezett etiquettek részesülnek-e törvényes oltalomban vagy nem, kimondván, hogy mindaz, a mi az árúk megjelöléséről mondatik, az az árúk csomagolásain, tartályain, borítékain és azeffélékeirhasznált megjelölésekre nézve is áll. Nagy haladást látok én a törvény azon törekvésében, hogy ne csak a védjegy használatára jogosult egyén óvassék meg a károsítástól, hanem hogy az árúk integritása a közönségnek és az összforgalomnak váljék hasznára : az egyik védelem ép oly jogosult, mint a másik és ha bizonyos tekintetben létezik is a kettő között coincidentia, ezen coincidentia megszűnik akkor, midőn a jogosult a jegyet belajstromozni elmulasztja. Mig tehát a javaslat 3. §-a e czélra való tekintettel megtagadja az oltalmat oly jegyektől stb., melyek a fogyasztó közönség félrevezetésére alkalmasak, a 6. §. bizonyos árúk tekintetében a forgalomba hozatal előtti etiquettirozást és bejegyzést kötelezőleg előírja. Én meg vagyok arról győződve, hogy a 6. §. intézkedése kereskedelemügyi kormányunk által felhasználva iparunk egyes ágait nagy lendületre fogja hozni. A javaslat súlypontja belajstromozási és büntető intézkedéseiben rejlik. A mi a belajstromozást illeti, az a javaslatban nem bir ugy, mint a franczia törvényben, declarativ, hanem constitutiv jelleggel, vagyis a kizárólagos használati jogot csakis a belajstromozás adja meg és ez az angol törvénytől is különbözik, mely a belajstromozástól csupán a keresetképességet teszi függővé. Megvallom, hogy jogi és elméleti szempontból nem igen lehet megbarátkozni azzal, hogy a bejegyzés formális momentuma képezze az egész oltalom sarkpontját, tekintve azonban, hogy ez idő szerint még egy codificált törvénykönyvvel nem birunk, legczélszerübb a belaj^tromozásnak constitutiv jelleget adni és ez által a bíróságnak is az itt előforduló kérdések elintézésénél biztos támpontot nyújtani, e mellett természetesen hatályban maradnak a kereskedelmi törvénynek a czégekre és az ipartörvénynek idevágó intézkedései és épségben maradt súlyosabb beszámítás alá jövő esetekre a büntető törvénynek a csalásra vonatkozó intézkedései. A mi a belajstromozási eljárást illeti, a javaslat szakított a tiszta bejelentési rendszerrel, melynek a pátens, a franczia és a német törvény hódol,