Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-312

158 SIS. országos üle> Január 18-án, szombaton. 1890. kőznünk, mesterkélt, erőltetett ürügyek hozattak fel e kérdés elodázásának indokául, meg nem gon golva, mily rossz szolgálatot tesznek ugy a hadseregnek, mint a nemzetnek azok, kik a kettő között létesítendő solidaritas megteremtésének egyik leghatályosabb segédeszközétől eléggé nem kárhoztató, alapjában téves okoskodással ugy a sereget, mint a nemzetet tartósan megfosztani nem átalják. (Igaz! Ugy van! a hal- es szélső baloldalon.) Mi azonban az érthetetlen meghátrálási praxis láttára elvitázhatlan jogainknak csak annál erélyesebben leendő követelésére buzdittatunk; azért én örömmel fogadván el Perczel Miklós t. képviselőtársam határozati javaslatát, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) e tárgyra vonatkozó fejtegetéseimet a t. ministerelnök urnak már egy izben felemlített 71-iki beszédének emez igaz szaival végzem: „Adassék meg mindekinek, ami az övé. Magyarországnak a mi Magyarországé, Austriának a mi Austriáé és akkor nem kell a bomlástól félni." (Derültség a bal- és szélsőbalon.) „De mindaddig, míg ez meg nem lesz, kisebb-nagyobb mértékben veszély mindig létezni fog." Ismétlem, a beadott határozati javaslatot elfogadom. Mielőtt befejezném beszédemet, néhány perezig foglalkoznom kell még Pulszky Ágost t. képviselőtársam azon okoskodásával, hogy ő nem érti, hogyan tagadhatjuk mi meg a honvédelmi tárcza költségeit? Miért tette ezt az ellenzék tavaly, miért teszi azt az idén, az több izben el lett már mondva; ha az ezen kérdésben elfoglalt álláspontunkat a t. képviselő ur nem érti, erről mi nem tehetünk. Engedje azonban megjegyeznem, hogy viszont én épen azt nem értem, hogy az adott viszonyok között hogyan volna megszavazható e költségvetés? Még pedig annál kevésbé értem, mert a mostanihoz hasonló helyzettel találkozunk már előbb az 1878-iki delegationalis ülésszak alatt is. Báró Simonyi Lajos az í 878-iki delegatio deczeinber hó 3-án tartott ülésében azon, szerintem teljesen helyes indokolással, hogy a, történt megállapodás a hadsereg létszámára nézve lejárt, újabb megállapodásra pedig a törvényhozások még nem jutottak, következő határozati javaslat elfogadását kérte: ,Az 1879-iki hadsereg költségvetésének tárgyalása halasztasaék el addig, mig a törvényhozások a véderő iránt törvény által nem intézkednek." Ezen határozati javaslat a beterjesztő báró Simonyi Lajoson kívül aláirtak még (Hall/juh! Halljuk !) gróf Apponyi Albert, a kinek ezt. megbánni ma sincs oka, báró Bánhidy Béla és — a ki aligha meg nem bánta, hogy aláirta — Pulszky Ágost. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Azonban nemcsak hogy aláirta, de melegen támogatta is az én t. képviselőtársam ezen határozati javaslatot, a következő Ítészedet mondván, melynek csak legpraegnansabb helyeit akarom idézni. (Halljuk! Halljuk!) „T. országos bizottság! Megvallom, nem kis csodálkozással hallottam az előttem szólott t előadó úrtól,^hogy az okokat,melyekre báró Simonyi Lajos bizottsági tag is ráutalt, midőn kifejezte, hogy törvény szerint a költségvetés jelen alakjában és jelenleg nem is volna itt tárgyalható, pusztán formális okoknak mondta, (Ellenmondásk. Közbeszólások : Törvényes, formális!) mert bármint méltóztassék vélekedni azon helyzetről, melybe a törvényhozás hozatott az iránt, hogy a létszámra nézve határozzon, azt hiszem, ezt mégis kénytelen elismerni, hogy itt nincs helye, hogy a törvényhozás ezen intézkedéseinek lehetőségét vagy lehetetlenségét illetőleg a törvényhozásnak szánt feladatok a delegatióbán állapíttassanak meg. És azt hiszem, hogy bármint vélekedjék a dolognak a törvényhozásban való elintézéséről, mégis oly okot, melyet mindenkinek törvényesnek kell elismernie, merő formalitásnak, vagy ha ugy tetszik, törvényes formalitásoknak mondani nem lehet." Most következik az érdekes. (Halljuk! Halljuk!) „Ha van törvényhozási materialis kérdés, úgy ez a kérdés az; ha van kérdés, a mely nern pusztán formális, úgy a törvényhozás azon joga, hogy a hadsereg létszámát, a védtörvény rendszerét, az újoncz-jutalék nagyságát megállapítja, a törvényhozás legmaterialisabb jogai közé tartozik. És valóban olyan alkotmányosság, a mely ezen jogot pusztán formális jognak tekinti, nem hiszem, hogy az alkotmányosság nevét megérde melné. Mert olyan törvényhozás, melynél az ujonczjutalék és hadsereg létszámának megállapítása külső formalitásnak tekintetik, melyben a véradónak, csak ugy, mint gyakran más adónemnek is, megszavazása pusztán formaliter tétetik a törvényhozás hozzájárulásától függővé, nem tudom miben bir lényeges garanciákkal. Es megvallom, hogy a delegatio intézményét is veszélyeztetve látom azon minduntalan előforduló formális mulasztások által, melyek a közös és a törvényhozások előtt felelős ministerek eljárását, különösen a tavalyi és idei delegatio eljárásának akadályaira, illetőleg a delegatio eljárásának a rendes kerékvágásból való kizökkentésére és folytonos indemnitykkel való kormányzásra felhozatni szoktak." Beszéde végén ezeket mondja: (Halljuk! Halljuk!) „ Ezen szempontnak pedig nem hiszem, hogy alárendelendők volnának azon alkotmányos tekintetek, melyek talán néha nagy okokból elkerülhetők, de melyekből, ha minduntalan, minden kis alkalomból más szempontoknak alárendeltetnek, az alkotmányos formáknak oly tökéletes ós teljes elhanyagolása következik, mely nem hiszem, hogy következmény nélkül maradjon