Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-312

812. országos ülés január 18-án, szombaton. 1890. 157 ur kifejtette azt, hogy hiszen a bécsújhelyi akadémiában van elég hely; tessék arról gondoskodni, hogy ezen helyek betöltve legyenek és ha oly szükséglet állana elő, hogy még egy akadémia felállítása elkerülhetetlen, nem "bánja, ha ez Magyarországon állíttatik fel. Engedelmet, de az oly felelet, a mely mutatja, hogy a bizottságnak nem sikerült azon meggyőződést kelteni benne, hogy egy Magyarországon felállítandó akadémia nem csupán azon czélnak felel meg, a melynek a hécs-újhelyi tesz eleget, hanem ezenkívül egy nagy társadalmi, egy nagy politikai czélnak is, a mely egyszersmind a hadseregnek is társadalmi és politikai feladata is." „Én ebben igazat adok a t. előadó urnak, de merőben tévednek azok, kik azt hiszik, hogy e törekvés bármi tekintetben is ellentétben áll a hadsereg egységével és az erre vonatkozó törvényekkel és meggyőződéssel vagy azon politikával, a melyet a magyar országgyűlésen a közjogi alapon álló párt eddig a hadsereg e tekintetében feltüntetett. Ellenkezőleg ez a törekvés az 1867 : XII. törvény czikkhen találja, gyökerét és e talajhói kiindulva, lehetséges a kérdésnek ily alakban való sürgetése. Épen az, hogy ezen talajról a nemzeti agitatio le ne vezettessék, hogy az ezen talajon megmaradjon s hogy a nemzeti erők fejlesztése a hadsereg intézményének fejlesztésével együtt tartson, teszi kívánatossá a magyar tiszti akadémia felállítását." „Ezen szempontok azok, t. bizottság, amelyek a közös hadügyminister részéről elismerésre nem találtak. És a midőn ezt constatálom: ezt nem azért teszem, mintha azt tartanám, hogy ennek következtében elhibázott lépés lenne az albizottság részéről, midőn azon határozati javaslatot terjesztette elő, a melyet én is elfogadok, hanem azért, mivel azt hiszem, hogy ezen igyekezetnek kijelentése egymagában nem elegendő. — Formaliter ugyan most sem jelenthetünk ki többet, de mindegyikünk kijelentheti azon meggyőződését — a mi nézetem szerint a bizottság kebelében is gyökeret verhetne — hogy ez még nem az utolsó lépés, a melyet e kérdés tekintetében tehetünk, nem az utolsó perez, melyben e kérdésről beszélünk és nem az utolsó eszköz, a melyhez nyúlhattunk." Itt megjegyzem, hogy a t. képviselő ttr bizonyára nem sejtette, hogy ő eme szavaival: Merőben tévednek azok, kik azt hiszik, hogy ily török vés bármily tekintetben ellentétben áll a hadsereg egységével, mily éles ellentétbe jutott — épugy, mint az akkori t. hizottsági előadó ur — a t. honvédelmi minister úrral, ki mikor 8 évvel később, azaz 1889-ben Czirer Ákos t. barátom a magyar katonai akadémia felállítására vonatkozó határozati javaslatát benyújtotta, azért ellenezte nagy erélylyel e javaslat elfogadását, mert szerinte az az első lépés volna a külön magyar hadsereg elérésére, ez az irány pedig ellenkezik a kormány által követett iránynyal, mely az 1867 : XII. törvényezikk változatlan fentartását óhajtja, tehát ezért kéri Czirer Ákos javaslatának mellőztetését. A t. minister ur ezen kijelentésénél felejtette, hogy a Czirer Ákoséhoz hasonló szellemű indítványt már a delegatio is fogadott el; e testületre pedig azt, hogy az önálló magyar hadsereg elérésére törekszik, csakugyan nem lehet reá fogni! Azonban nemcsak az 1881-iki delegatio hadügyi albizottságnak előadója, a mostani t. kereskedelmi minister ur, továbbá Pulszky Ágost nem osztották a t. honvédelmi minister urnak a magyar akadémia felállítása miatt táplált aggodalmait, hanem ezen aggodalom alaptalanságát az 1881-iki delegatiónak, ugyancsak november 15-ikén tartott ülésében a következő érdekes nyilatkozattal mutatta ki a t. ministerel nők ur: „Bocsánatot kérek, mielőtt felszólalásomnak végére jutnék, egy pár szót kell nekem is szólanom azon annyit emlegetett akadémiáról. (Halijuk!) Nem fogok most egyébről nyilatkozni, csak szorítkozom a következőkre : Először, hogy osztozom mindazoknak nézetében, akik kifejtették mindazon állításoknak teljes alaptalanságát, mely állítás oda vezet, mintha egy ily akadémiának a magyar korona területén felállítása bármely irányban a hadsereg szervezetével ellenkeznék, vagy annak kárára lehetne, De ismétlem, hogy ilynemű aggodalmat a hadügyi vezetés köréből legalább soha senkitől sehol, sem az albizottságban, sem máshol nem hallottam. (Derültség a bal és szélső baloldalon.) Érdekes e nyilatkozat azért is.mert ebből látjuk, hogy a közös hadügyi vezetés az akadémia felállításának többször nyilvánult óhajtásában soha sem látott valami lappangó ürügyet a sereg egységének megbontására : egyedül a magyar honvédelmi minister adott ezen jogos óhajtásunknak messzemenő, túlzott magyarázatot, a mi mindenesetre jellemző arra nézve, hogy hogyan változtak meg a katonai kérdésekre a felfogások idővel? — Kimutattam, t. ház, a ministerelnök urnak, a t. kereskedelmi minister urnak és Pulszky Ágost t. képviselőtársam érveléseiből, hogy teljesen tarthatlan azon álláspont, melyet a magyar katonai akadémia eszméjével szemben ugy a t. honvédelmi minister ur, valamint a többség ma elfoglal. (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Volt az ideje — a mint ezt csak néhány régebbi kormánypárti beszéd idézésében is bebizonyítottam — volt az ideje, mondom, hogy dicséretes erélylyel szállottak síkra az eszme mellett a t. többség tagjai is; azonban ezen erély, ezen buzgóság csakhamar helyt adott bizonyos érthetetlen resignatiónak; az erély helyett teljesen indokolatlan visszavonulás szomorító jelenségével kellett talál-