Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-312

812. országos ülés január 18-án, saomb&tou. 1890. J5 3 is némileg tekintbe veendők. (Mozgás és zaj a bal­és szélső baloldalon. Élénk helyeslés és tetszés a jobb­oldalon.) És már azért is hajlandók (Halljuk! Halljuk! jobbfelől) mindenre megadni a pénzt, hogy a financiális programm megtartható ne legyen. (Tetszés jobbfelöl, mozgás szélső balfélől.) De van még egy más körülmény is: a szolgá­lati idő. Méltóztatik átlátni, hogy az eddigi rövid szolgálati idő alatt különleges fegyvernembeli legénységet alaposan kiképezni teljes lehetetlen­ség. (Egy hang a szélső baloldalon: Tegyék át a hon­védséghez!) Azok szépen megköszönnék, hogyha a honvédségnél még két évig szolgálniok kellene. (Mozgás és ellenmondások szélső balfélől.) Engedelmet kérek, tehát itt semmiféle bizalmatlanságról nincs szó ; itt csak arról van szó, hogy a financiák meg­kíméltessenek s másodszor, liogy a legények, az állampolgárok is megkíméltessenek és a valóság­gal nem szükséges szolgálati időnél tovább ne vé­tessenek igénybe, mert ha szükség volna rá, le­gyenek meggyőződve, előállanék és kérni fognám vagy a hadsereg, vagy a honvédség számára. De jelenleg nincs rá szükség, mert annyi különleges csapat van, hogy azokkal úgy a hadsereg, mint a honvédség is ellátható, a mint már többször emlí­tettem, hogy a hadrendben a minden honvéd had­osztályhoz szükséges csapat tényleg ki van jelölve, tehát erre legalább jelenleg nincs szükség. Sokat hallottam katonai politikáról beszélni; szóltak róla itt a házban számtalanszor, Jász­berényben és másutt. (Mozgás.) Az egyedüli helyes katonai politika szerintem, de nemcsak szerintem, hanem — mint már itt a házban is hivatkoztam rá — e részben osztozom Jules Simon ama néze­tében, hogy a hadseregek szervezése alkalmával, mint egyedüli czél, az tartandó szem előtt, hogy emberi előlátás szerint a háborúban való győ­zelem már béke idején biztosittassék. (Helyes­lés a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Ez az egyedüli elv, a mely czéira vezet; (Élénk helyeslés jobbfelől) minden más, legyen bármi, lehet politikai experimentálás, politikai kumzslás, de czéira nem vezet és a veszély pillanatában iszo­nyúan megboszúlja magát, (Élénk helyeslés jobb­felől.) És most pour la bonne bouche, legyen szabiid egyet-mást Polónyi tisztelt képviselő urnak vála­szolnom. Először is azt mondja, hogy sürn a panasz az iránt, hogy magyar ezredek és nevezetesen a 26-ik huszárezred nincs Magyarországon, hanem Gralicziában. Méltóztatnak tudni, hogy a territoriá­lis rendszer mellett is egyes ezredek vagy Bos­niába vagy más nagyobb helyőrségekbe osz­tandók be. Gralicziában egy lovas hadosztályhoz ezen egy huszárezred lévén beosztva, nagyon ter­mészetes, hogy az másutt nem lehet. Igaz ugyan, hogy ez ezred már régebben ott van, de azt hi­KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XV. KÖTIT. szem, hogy valamint más ezredek is változtatják helyőrségüket idővel, előbb-utóbb, talán nemsokára — a mire nézve természetesen kezességet nem vállalhatok — be fog következni az az idő, hogy ezred haza fog jönni s új hadrendi beosztás folytán más ezred megy oda. A mi gróf Pálfy Móricznak az aranygyapjas rétiddel való kitüntetését illeti, a mely Polónyi t. képviselő urnak szintén nem tetszik, azt hiszem, hogy még Francziaországban, tehát köztársaság­ban sem fogják kikérni, teszem azt Rochefort véleményét, hogyha valami érdemes férfit ki akar­nak tüntetni. (Derültség jobbfelől. Mozgás szélső bal­félől.) S azt hiszem, ugyanez az elv áll itt is és ilyen dolgokban sem régebben, sem most, sem jövőben nem fognak megkérdezni afféle — mond­juk őszintén — újdivatú néptribunokat akkor, mi­dőn arról van szó, hogy érdemesült férfiak a korona részéről kitüntetésben részesüljenek. (Élénk tetszés és helyeslés jobbfelől. Felkiáltások a szélső balon: Hol az érdem?) Azt nem a t. képviselő urak bírálják meg. A mi pedig Polónyi t. képviselő urnak azon gravamenját illeti, hogy a honvéd tisztek az esküt nem teszik le, itt van az 1870-iki rendelet, itt van a legújabbi s nem régen annyiszor felemlített szol­gálati szabályzat, melyben ki van mondva, mind­járt a kezdetén, az esküre vonatkozólag az, hogy minden honvéd, akár közvetlen felavatás, akár a hadseregből való áthelyezés, akár önkéntes belépés utján jut a magyar királyi honvédség kötelékébe, a honvédség számára, szentesített esküt tarto­zik letenni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Én, t. ház, azt hiszem, hogy a tisztelt képviselő ur, a mint az már többször megtörtént vele, most is zavaros for­rásból merített (Zajos derültség jobbfelől) és én azt a tanácsát adhatom a t. képviselő árnak, hogy jövőben tiszta forrásból merítsen. (Tetszés jobbfelől.) Ha ez esetleg valahol megtörtént voln , ott szabálytalanság követtetett el. (Felkiáltások a szélső balfelöl: Megtörtént!) Tessék megmondani, hol történt meg; (Helyeslés jobbfelől) de ezt nem mondja meg soha senki. (Ugy van! jobbfelől.) Ezek után kérem a t. házat, méltóztassék költségvetésemet változatlanul elfogadni. (Zajos helyeslés jobbfelől. Zaj, bal- és szélső balfélől.) Elnök: Perczel Miklós képviselő ur kívánja félreértett szavainak igazi értelmét helyreállítani. (Halljuk! Halljuk !) Perczel Miklós: T. ház! A honvédelmi minister ur olybá magyarázta a tegnapi szavaimat, mintha én azt mondottam volna, hogy én a had­seregben a nemzeti szellemnek fokozatos behoza­talát sürgettem. Ilyesmit én, ki föltételezem azt, hogy min­den katona a hadseregbe is elviszi nemzeti szel­lemét, bizonyosan nem állítottam és nem is kíván • tam, hanem igenis azt kívántam, hogy az a nemzeti so

Next

/
Oldalképek
Tartalom