Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-312
154 812, országot ölés január 18-án, szombaton. 1390. szellem, az egész hadsereg magyar részében is ápoltassék. Erre nézve természetesen azt sürgettem, hogy a magyar vezénylet és a magyar szervezet csak fokozatosan hozassék be. Ez a dolognak practieus része és módja, mert a ki ezenkívül még mást akar, olyat akarna, a mi lehetetlen. A minister ur arra is hivatkozott, hogy tegnap azt említettem, vájjon fennáll-e a hadseregben ezen nemzeti hazafias szellem, igen vagy nem ? Erre nézve én határozott véleményt nem mondottam ; nem akartam feszegetni, fennáll-e ezen szellem vagy sem, de azután egy csattanós példára hivatkoztam, midőn kimutattam azt, hogy a jelenlegihez hasonló szellemű osztrák hadsereget a mi hazafias szellemű nemzeti hadseregünk bizony megverte. Ez oly tény, melyet elvitatni nem lehet és ebből más consequentiát kellene levonni, mint azt a minister ur tette. A minister ur leczkéztetni kivan engem arra nézve, hogy mi az a praetorianus szellem. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Nagyon öreg ember yagyok, de azért igen szívesen tanulok most is, de e tekintetben méltóztassék megengedni, ép oly jól tudom, mint a minister ur, mi volt a praetorianus szellem. És én csak azért említettem fel, mert tartok attól, hogy ezen szervezet mellett ezen hadsereg is praetorianus hadsereg lesz. Ez ellen tiltakoztam én tegnap. Ennyit kívántam csak megjegyezni. (Helyeslés balfelöl.) • Madarász József jegyző: Nagy István! Nagy István: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad a t. háznak több izben tapasztalt becses türelméért esedeznem és egyúttal előre bocsánatot kérnem, ha beszédem az általam szükségesnek vélt idézések folytán nem is annyira beszéd, mint felolvasás, vagy ha ugy tetszik, ráolvasás jellegével fog bírni. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban rátérnék beszédem tulaj donképeni czéljára, lehetetlen, hogy az igen t. minister ur nmst elhangzott szavaira egy-két rövid észrevételt ne tegyek. (Halljuk !) Az igen t. minister ur ugyanis azt mondja, hogy a honvédségnek a védelem szempontjából más ezélja nem lehetett, mint hogy az a közös hadseregnek kiegészítő részét képezze, Katonai szempontból tökéletesen igaza van a t. minifrter urnak. Csakhogy a honvédségi intézmény létesítésének megítélésénél nem egy, hanem két fontos mozzanatot kell megkülönböztetni: a katonait és a politikait. (Helyeslés a baloldalon.) A katonai az, melyről a t. minister ur megemlékezett. A mi a politikai mozzanatot illeti, azt hiszem, hogy ha az igen t. előadó urnak nagynevű atyját kérdeznők, ő is azt mondaná, hogy volt egy másik fontos politikai czél: a nemzet kibékítése. (Helyeslés balfelöl.) Bolgár Ferencz t. képviselőtársam legkevésbé sem szorul ugyan az én védelmemre, de talán nem veszi tőlem rossz néven, ha helyette felelek a t. honvédelmi minister urnak ieá vonatkozó szavaira. (Halljuk! Halljuk!) A t. honvédelmi minister ur azt méltóztatott mondani, hogy áj előtte az az eszme, hogy t. barátom el kívánja ejteni a közös hadseregben most rendelkezésünkre álló 120 alapítványi helyet. Azt mondja, hogy ez egy új theoria. Ez csakugyan új theoria volna, csakhogy t. barátom szakavatottsága mellett soha sem kell tartani attól, hogy felszólalásaiban furcsa theoriát állítson fel. (Helyeslés balfelöl.) Nem azt mondta ő, hogy ejtsük el a 120 helyet, hanem azt mondja, hogy adják rendelkezésére a nemzetnek ezt a 120 alapítványi helyet s ennek költségei szerinte oly tetemesek, hogy abból egy magyar tisztképző akadémia legalább is egy év folyamának kiadásai teljesen kikerülnének. (Igaz! Ugy van! balfelől) E között és a mit a t. minister ur mondott, hogy ejtsük el a 120 alapítványi helyet, igen nagy különbség van. (Helyeslés a baloldalon.) Ezek volnának rövid r megjegyzéseim. Áttérve már most magára a költségvetésre, (Halljuk! Halljuk!) amaz őszinte, meleg rokonszenvnél fogva, melyei e háznak minden tagja honvédségi intézményünk iránt viseltetik, méltóztassanak elhinni, hogy bizonyára nem phrasist hangoztatok akkor, midőn képviselői kötelességem teljes tudatában, a legnagyobb sajnálattal kell kijelentenem, hogy én meg nem szavazhatom, (Helyeslés a baloldalon) a mint hogy meg nem szavazhattam a múlt évben sem azon költségvetést, mely a honvédelmi minister ur-t arra hatalmazza fel, hogy egy törvényt tényleg végrehajtson, mielőtt az még tárgyalva és megszavazva volna, mielőtt tehát ez a törvény általában napvilágot látott volna Az ellenzéki részről beadott, bárminő indítvány a legritkább esetben szokván az elfogadtatás szerencséjében részesülni, a honvédelmi tárcza költségvetésének múlt évi tárgyalása alkalmával Thaly Kálmán t. képviselőtársam a maga és elvtársai nevében egy határozati javaslatot adott be, mely miután az alkotmányosságalapelveivel ellenkezik, hogy oly költségelőirányzat fogadtassék el, mely egy, még törvénynyé sem vált törvényjavaslaton alapszik, mely azt kívánta, mondja ki a ház, hogy az 1889-iki honvédelmi költségelőirányzatot az ügynek jelen állapotában a tárgyalás alapján el nem fogadhatja, A többség ezen javaslatot is csodálatos elszántsággal leszavazta, (Ugy van! balfelöl) de midőn ezt tette, akkor oda kellett volna legalább egy általa beadandó másik határozati javaslatban törekednie, hogy a költségvetésnek ily szokatlan, imparlamentaris módon történt elfogadásából jövőre nézve praecedens ne alkottathassák és hogy a honvédelmi tárcza legközelebbi, 1890-iki költségvetése a honvédségről szóló törvényjavaslat elfogadása és szentesítése előtt egyáltalán
